Figyelmeztetés: 18+ és yaoi
Ahogy eljött a reggel, Yesung
szobájában megszólalt az ébresztőóra, aki résnyire nyitott szemmel nyúlkált az
éjjeliszekrényen, végül rácsapott. Nem örült annak, hogy fel kell kelni, de
amikor meglátta maga mellett a mosolygó Wookie-t, azonnal másképp látta a
világot.
Közelebb húzódott a takaró alatt
szerelméhez, átkarolta őt, és fejét a mellkasára tette. Érezte, hogy Wookie
szíve milyen gyorsan és erősen ver. Mosolyogva emelte fel a fejét, hogy párja
szemébe tudjon nézni, és megkérdezte őt:
- Én
gyorsítom fel ennyire a szívedet?
A
másik erre előbb elvörösödött, majd elmosolyodott, és a fejére húzta a takarót.
- Azt
hiszem, megkaptam a választ. Ez pedig a te műved – mosolygott Yesung, miközben
megfogta Wookie egyik kezét, és a saját szívére tette.
A fiú lassan lehúzta a fejéről a
takarót, átkarolta őt a másik kezével, és visszahúzta Yesung fejét a
mellkasára, hogy egyszerre érezzék egymás szívdobbanásait. Így feküdtek pár
percig, végül Wookie törte meg a bensőséges csendet:
- Fel
kell kelnünk. Még nem is fürödtünk, és venni kell valamit a reggelihez, azután
meg elkészíteni. Ráadásul most Minnie sem tud segíteni nekem, mert még nincs
itt.
Yesung
lassan felült az ágyban, és magával húzta a szerelmét is:
- Jól
van, akkor keljünk fel. Majd én segítek bevásárolni és reggelit csinálni –
nyomott egy puszit kedvese arcára. Ezután kimászott az ágyból, megfogta a
kezét, és lágyan felhúzta Wookiet az ágyból.
- Akkor
én megyek a szobámba, és keresek valami ruhát – szólt halkan Wookie.
- Várj
még! – súgta a fülébe Yesung – Nem akarsz velem fürödni?
A
fiú elmosolyodott és lehajtotta a fejét:
- Meglátják
a többiek – mondta halkan.
- Hadd
lássák! Amúgy is el akartam mondani, hogy egy pár vagyunk. Szóval jössz velem?
Erre az ajánlatra Wookie képtelen volt
nemet mondani. Válaszul szerelme szemébe nézett és bólintott. Yesung odalépett
a szekrényhez, és kivett egy laza szürke melegítőalsót és egy fekete pólót.
Ezután odahúzta maga elé párját, egyik kezével átkarolta őt, a másikkal pedig kivett
egy laza fehér nadrágot és egy piros pólót, amelyeket a kezébe adott.
- Akkor
mehetünk is – mondta Yesung, miközben lágy csókot lehelt Wookie nyakára, és
lassan elengedte őt.
Ahogy kiléptek az ajtón, a folyosón a
fejét fogó Shindonggal találkoztak, aki visszafelé jött a földszintről, és már
fel volt öltözve.
- Rosszul
vagy, hyung? Mi a baj? – kérdezte Wookie Shindonghoz szaladva. Utóbbi
felnézett, és a feje mellett a szíve is kegyetlenül fájni kezdett. Viszont erőt
vett magán, és így felelt:
- Jól
vagyok. Siwonnal kicsit sokat ittunk az éjjel, de mindjárt iszok egy kávét, és
rendben leszek.
- Tényleg,
Siwonnak mi baja volt az este? – kérdezte Yesung kíváncsian.
- Nekem
se mondta el. Szerintem az a legjobb, ha nem kérdezgetjük, maga akar túllépni
rajta – füllentett Shindong, mert az éjjel megígérte barátjának, hogy senkinek
nem mondja el a titkát.
- Sajnálom
szegényt - mondta Wookie szomorú tekintettel, mikor megszólalt Yesung:
- Ne
haragudj, hyung, de most sietnünk kell, még sehogy se állunk. A végén el fogunk
késni, és a leaderünk jól leszid minket.
- Persze,
menjetek. – válaszolta Shindong, majd tovább indult a második emeletre, szobája
felé.
Belépett az ajtón, leült a székre, és
arcát tenyerébe temette. Így, ahogy pizsamában, kézen fogva látta Wookiet
Yesunggal, még nagyobb ürességet és fájdalmat érzett a lelkében. Nem akarta
viszont, hogy bárki is szenvedni lássa, amit pedig ő elhatározott, az akkor is
úgy történt, ha a fél világ összedőlt körülötte. Felemelte hát a fejét, és
határozottan ránézett az ajtókilincsre. Most elhatározta, hogy erős lesz, és
mosolyogni fog, bármi történjék is.
Eközben a második emeleten Donghae is
felébredt. Felült az ágyban, odahajolt az alvó Hyukie-hoz, és belenyalt annak
fülébe, majd odasúgta neki:
- Jó
reggelt, édes!
A fiú dünnyögve húzta arrébb a fejét,
és átfordult a másik oldalára. Donghae elmosolyodott; kimászott a takaró alól,
majd az oldalán fekvő párja fölé mászott, ráfeküdt, átkarolta, és elrántotta őt
a másik irányba, hogy szemben legyen vele.
Hyukie résnyire nyitotta a szemeit, és
szenvedő mosollyal nézett szerelmére. Donghae fölé hajolt, és megcsókolta. A
fiú viszonozta párja nyelvének simogatását, és szorosan magához húzta őt.
Donghae egy pillanatra eltávolodott, és kedvese fülébe súgta:
- Mit
szólnál egy gyors menethez a fürdőben?
- Hány
óra van? - kérdezte Hyukie rekedtes hangon.
- Negyed
óránk van – felelt a másik lágy hangon, miután oldalra pillantott, hogy lássa a
faliórát.
- Benne
vagyok – vigyorgott Hyukie.
Miután szerelme lemászott róla,
kinyitotta a szekrényajtót, hogy ruhát keressen maguknak. Donghae közben bekapcsolta
az asztalon levő hifit, majd mögé lépett. Hátulról magához húzta őt,
hozzányomta a csípőjét ahátsójához, miközben elöl megfogta a férfiasságát, és
így kezdett vele mozogni a zene ütemére, miközben vadul csókolni kezdte Hyukie
kilátszó vállát.
- Ha
így folytatod, nem megyünk ki a szobából - sóhajtotta Hyukie.
Donghae
erre elengedte őt, és mellé lépett. Kikapta a legelső nadrágot és pólót,
ami a kezébe akadt, majd megfogta kedvese kezét, és elindult vele kifelé. Szerencsére
a fürdő már szabad volt, azon az emeleten már őket kivéve mindenki használta
is.
Ahogy becsukták a fürdő ajtaját,
Donghae azonnal ott folytatta, ahol a szobában abbahagyták. Hyukie mögé állt,
hátulról hozzányomta merev férfiasságát, közben hátát csókolgatta, és lehúzta
róla a pólót. Szerelme együtt mozgott vele, majd segített neki, hogy lehúzhassa
róla a nadrágot is.
Ezután megfordult, és szenvedélyes
csókolózásba kezdtek, miközben Hyukie kigombolta párja nadrágját, és letolta
azt, majd a hasát végignyalva húzta fel annak pólóját, és gyorsan lehúzta róla.
Először Hyukie lépett be a
zuhanykabinba, és elkezdte engedni a vizet, ami végigfolyt egész testén, és még
inkább kirajzolódtak szép formái. Donghae odaállt elé, ő pedig behúzta párját maga
mellé, és összetolta az üvegajtó két felét. Végigvetette kezét szerelme
mellkasán és hasán, aztán megfogta a derekát, és közelebb húzta magához.
Donghae testén is elkezdett végigfolyni
a víz, ami még jobban kiemelte szép felsőtestét. Hyukie leguggolt kedvesével
szemben, nyelvének érintésével belecsókolt annak köldökébe, azután egy
mozdulattal végignyalta nyelvével annak férfiasságát, és megcsókolta a makkját.
Előre-hátra mozgatta a száját egyre
gyorsabban, közben pedig a kezével is izgatni kezdte, amire szerelme hangos
nyögésekkel válaszolt. Hyukie gyorsított a tempón, az egyik pillanatban
viszont Donghae megfogta a vállait, és lassan eltolta őt magától.
A fiú felnézett a szemeibe, nem igazán
értette a dolgot. Párja huncut mosollyal húzta őt újra maga felé a vállainál
fogva, majd az ajkaira tapasztotta az övéit, miközben kezével elkezdte kedvese
férfiasságát simogatni.
Hyukie átadta magát az érzésnek,
ellazult, és hagyta, hogy Donghae irányítson, aki a következő pillanatban mögé
csúszott, miközben forró és nedves bőrével végigsimította az övét. Tovább
izgatta párja férfiasságát az egyik kezével, míg a másikkal a combját kezdte el
simogatni.
Donghae ezután szerelme csípőjére
csúsztatta kezeit, majd előre döntötte a fiú felső testét, hogy hátulról belé
tudjon hatolni. Először nagyon lassan kezdtek együtt mozogni, majd egyre
gyorsabban, miközben egyre hangosabb nyögéseket hallattak.
- Hae…
figyelj! Meg fognak… hallani a többiek… odalent - lihegte Hyukie.
- És
ez… mióta zavar téged… szerelmem? – válaszolta Donghae levegőért kapkodva,
miközben megállt egy pillanatra, de már nem várt a válaszra, hanem gyorsított a
tempón, miközben jobb kezével újra elkezdte szerelme férfiasságát ingerelni, és
nyelvével a fülkagylóját nyalogatni.
Hyukie becsukta a szemeit, és nem
fogalakozott már másokkal. Csak együtt mozgott szerelmével egyre gyorsabban,
miközben kezeivel még jobban magához húzta annak hátsóját. Donghae hangos
nyögés kíséretében élvezett el, de közben nem állt meg teljesen, és nem engedte
el szerelme férfiasságát.
Néhány másodperc múlva a másik fiú is
elért a csúcsra, amit ő is hangos nyögéssel hozott párja tudomására. Donghae
felegyenesedett, és szerelmét is magával húzta. Apró csókokat nyomott Hyukie
lapockáira, majd elé lépett, és átölelte őt. Párja is átkarolta őt,
végigsimította az oldalát, és teljesen magához húzta.
- Látom,
neked nem volt elég a tegnap este – súgta kéjes vigyorral Donghae fülébe, majd
bele is nyalt egyet.
- Nem
volt elég, most én kívántalak, őrülten. Nagyon szeretlek, Hyukjae! Tökéletes
szexpartner vagy! – fordította fejét Donghae szerelme arca felé.
- Én
is szeretlek, Hae! De várjunk csak! – vette le kezeit párja hátáról. - Csak
szexpartner vagyok neked? Na, szép! – vágta be a durcát Hyukie, és száját
elhúzva elfordította a fejét.
- Nemcsak
az vagy, nagyon jól tudod. Te vagy az életem, a szerelmem, és a legjobb barátom
is – súgta Donghae a fülébe, miközben újra a tekintetét kereste, és megfogta a
kezeit.
- Na,
azért! – hagyta magát Hyukie, és vigyorogni kezdett.
Egy
utolsó szenvedélyes csók után a tusfürdőért nyúlt. Tenyerébe nyomott egy jó
adagot belőle, majd végigsimította szerelme mellkasán, amit mindketten nagyon
élveztek. Ezután áttért a vállaira, majd a hátán haladt egyre lejjebb ujjaival,
egészen annak formás hátsójáig, miközben lágy csókot nyomott Donghae nedves
nyakára.
Aztán maga felé húzta a kezeit, párja
hasa és csípője következett, aki közben kezébe vette a flakont, és elkezdte
Hyukie mellkasát simogatni habos tenyerével. Miután a végigmosták egymás
testének minden négyzetcentiméterét, gyorsan kiszálltak a tusolóból. Donghae
megfogta a szürke pólót, amit Hyukie-nak szánt, és segített neki belebújni,
amire szerelme nevetni kezdett:
- Egyedül
is megy, ne aggódj!
- Tudom,
de szeretem csinálni – ölelte át oldalról, miközben egy pillanatra becsukta a
szemeit. Ő is gyorsan belebújt a fekete ujjatlan pólójába, miközben Hyukie
magára húzta szürke boxerét.
Donghae a kezébe adta annak piros
melegítőnadrágját, miután gondosan meglazította rajta a derékpántot. Ezután ő
is belebújt fekete, testhez simuló alsójába, és fehér melegítőnadrágjába.
Gyorsan összekapkodták a pizsamáikat, és a szennyestartóba dobták, majd egymás
kezét fogva léptek ki a folyosóra.
Elindultak lefelé a lépcsőn, közben
cinkos pillantásokat vetettek egymásra. Leérve az első emeletre, Donghae
észrevette, hogy szerelme nem rá néz, hanem mögé, és tátva marad a szája.
Hátrafordította a fejét, és meglátta Yesungot és Wookie-t, egy szál
törölközőben, kézen fogva. A két fiú úgy el volt foglalva egymással, hogy először
észre sem vették őket. Hyukie nem tudta palástolni a meglepődését:
- Ti
meg…? De mióta? – kérdezte zavartan, és még mindig azzal a lekövült
pillantással nézett a fiúkra.
- Ha
arra gondolsz, mióta szeretjük egymást, akkor nagyon régóta. De csak a múlt
éjjel óta vagyunk egy pár – felelte Yesung a két fiú felé fordulva, és magához
ölelte Wookie-t.
- Én
gondoltam, hogy tetszenek egymásnak. Te nem vetted észre? Ilyen pillantásokat
csak a szerelmére vet az ember – mosolygott párjára Donghae.
- Igazad
lehet, te sem nézel úgy másra, ahogy rám – vigyorgott rá Hyukie, mikor Yesung
közbeszólt:
- Ne
haragudjatok, srácok, de nekünk mennünk kell öltözni. A reggelinél találkozunk.
- Menjetek
csak! De aztán nehogy csak az ebédre érjetek le - viccelődött Donghae.
- Hja,
nem hallod, hogy csak most jöttek össze? Inkább gyere – motyogta a fogai között
Hyukie, hogy más ne hallja, és lefelé húzta őt a lépcsőn. Viszont Yesungot sem
kellett félteni, búcsúzóul így szólt utánuk:
- Én
a helyedben csendben maradnék. Benn a fürdőben, a csobogó víz mellett tisztán
hallottam a hangodat, és nem hiszem, hogy a fürdést élvezted annyira.
Donghae és Hyukie erre nem fordultak
vissza, röhögve ugráltak lefelé a lépcsőn, és Wookie is jót kuncogott. Ezt
látva Yesung kihúzta magát, mint egy hős, és így indult vigyorogva a szobájába
szerelmével.
Lent a nappaliban Kyu, Siwon, és
Shindong - aki közben lebattyogott hozzájuk - halkan beszélgettek az egyik
kanapén. Érdekes volt a látkép, mivel Siwon hosszában végignyúlt az egész
bútordarabon és a fejét fogta, a két másik fiú pedig a karfákon ült. Leérve a
lépcsőn, Hyukie abbahagyta a vigyorgást, körbenézett, majd Kyuhoz fordult:
- Leeteuk
hol van?
- Nem
tudom, ma még nem láttam – felelte Kyu, majd nagyot ásított.
- Milyen
érdekes, azt hiszem, én se találkoztam ma még vele – szólalt meg Shindong, aki
a kávénak és elhatározásának köszönhetően már kicsit jobban érezte magát.
- Az
nem lehet, hiszen mindig ő ébreszt minket, ha elaludnánk – szólt halkan Siwon,
miközben tenyerét elvette a homlokáról, és fiúkra nézett. Még ennek az egy
mondatnak a kimondása is fájdalmas volt számára, ezért gyorsan vissza is
hanyatlott, és összeszorított ajkakkal tűrte a homlokába hasító fájdalmat.
- Biztos
gyorsan el kellett mennie valahová! – vágta be hirtelen Shindong mosolyfélét
erőltetve az arcára, mint aki rájött a keresztrejtvény megfejtésére.
- Reggel
hatkor jöttem vissza. Azóta nem ment ki senki a bejárati ajtón. Egyébként is,
mindig hagy nekünk üzenetet, ha hirtelen történik valami – mondta Kyu maga elé
meredve.
- Miért
jöttél olyan korán? Történt valami rossz? – kérdezte Donghae.
- Ami
a randit illeti, már a vacsoránál összevesztünk. Azután pedig nem volt kedvem
hazajönni, inkább egyedül ültem be a moziba, ha már egyszer kifizettem. Utána
megnéztem még egy filmet, volt még hely a nézőtéren. Mikor vége lett,
sétálgattam egy kicsit, végül egy padon ücsörögtem, míg fel nem kelt a nap.
- Sajnálom
– szólt Donghae, miközben a többiek csendben maradtak egy pillanatra, ezzel
fejezvén ki együttérzésüket.
Ekkor ért le a lépcsőn Wookie és
Yesung, akik most is egymás kezét fogták. Úgy köszöntek a többieknek, mint
minden rendes reggel, és szemeikkel a leaderük után kutattak. Shindong szíve
elszorult ezt látva, de magának tett ígéretéhez híven mosolyt erőltetett az
arcára.
- Kyu,
nem láttad Leeteuk hyungot? Szólnék neki, hogy elmegyünk a boltba egy kis
zöldségért a reggelihez – szólt Wookie.
- Ööö…
nem láttuk őt – hebegte Kyu. - De…ti… mióta? – mutatott ujjával
összekulcsolt kezeikre.
- Mi
már egy pár vagyunk. Szeretjük egymást – felelte Yesung mosolyogva. – De
egyébként, most komolyan, hol van a leaderünk? A szobájában kereste valaki?
- Nem,
még nem. – válaszolt Kyu, és ismét hatalmasat ásított.
- Menjünk,
nézzük meg, fenn van-e – nézett rá szerelmére Yesung, és gyors léptekkel megindultak
felfelé a lépcsőn.
Felérve az első emeletre, Leeteuk
ajtajához léptek. Wookie rátette fülét az ajtóra, de nem hallott semmit.
Tanácstalanul pillantott Yesungra, aki bátorítóan bólintott rá, így bekopogott
az ajtón:
- Odabenn
vagy, hyung? – kérdezte, viszont bentről semmi válasz nem jött.
Wookie megtorpant egy pillanatra, de
párja gyorsan benyitott az ajtón. Belépve a szobába, érdekes látvány tárult a
fiúk elé. A padlón szétszórva ruhák hevertek. Az ágyban Leeteuk éppen
ébredezett, meztelen felső teste és egyik lába kilátszott a takaró alól, ami
össze-vissza volt tekeredve rajta, félig a földre lógott. Mellette Heechul
feküdt, szintén fedetlen felsőtesttel, karjával átkarolta Leeteuköt, tenyere
annak oldalán pihent. Ő is épp akkor nyitogatta a szemeit.
- Hyung,
ne haragudj, mi akkor megyünk - szólt Wookie, és már fordult volna ki az
ajtón, mikor Leeteuk magához tért. Kerekre nyitotta szemeit, gyorsan
levette magáról Heechul kezét, és magára húzva a takarót, gyorsan megszólalt:
- Várjatok!
Én… sajnálom – bökte ki, miközben azt sem tudta, hogy takargassa magát, mivel
rájött, hogy nincs rajta semmi.
Szemeivel az alsója után kutatott, de
meglátta, hogy a szoba másik végében van, félig lelógva az asztal
sarkáról. Zavartan nézett magára, mert rájött, hogy nehéz lesz odajutnia
anélkül, hogy még kellemetlenebb helyzetbe hozná magát. Yesung persze
észrevette ezt, ezért így szólt:
- Csak
szólni akartunk, hogy elmegyünk boltba. Mindjárt jövünk. Elnézést, nem tudtuk,
hogy nem vagy egyedül – csukta be az ajtót anélkül, hogy megvárta volna a
választ, majd elindulva szerelme felé fordult. – Valahogy sejtettem. A múltkor
meg a gyakorlásról késett, és elrontotta a koreográfiát. Heechul mindig elveszi
az eszét.
- Hagyd
őket. Ennyi még belefér, semmi baj nem történt. Inkább siessünk a boltba –
felelte Wookie, miközben lefelé siettek a lépcsőn.
Leérve a földszintre, gyorsan elköszöntek
a többiektől, felkaptak egy-egy napszemüveget és baseballsapkát, utolsó
pillantást vetettek magukra a tükörben, majd kiléptek az ajtón. A következő
utcában volt egy kis bolt, ahova a hasonló apróságokért le szoktak ugrani, így
szerencsére most sem kellett messzire menniük. Ahogy kivette a kulcsot a
zárból, megszólalt Yesung:
- Én
akkor sem örülök annak, hogy a leaderünk Heechullal van. Egyáltalán nincs rá jó
hatással. Mi lesz, ha egyszer a koncerten ront el valamit miatta? Egyébként is,
tudod, hogy Heechul mindig megcsalja őt. Mégis milyen szerelem az ilyen? –
háborgott.
- Én
úgy látom, hogy Heechul nagyon szereti őt. Mindig is figyelmes volt vele, és
nagyon aggódott, ha Leeteuknek valami baja történt. Emlékszel arra az
autóbalesetre, mikor Leeteuk is megsérült?
- Ööö…
igen, de miért?
- Akkor
biztos arra is emlékszel, hogy rohant hozzá Heechul, pedig akkor még nem lett
volna szabad megerőltetnie a lábát, nem is táncolhatott még. És nem ez az
egyedüli eset. A megcsalást én is helytelennek tartom, de tudod, vannak olyan
emberek, akik nem tudnak uralkodni az ösztöneiken. Amúgy… ha érdekel, elmondom,
hogy egyszer, mikor még együtt forgattunk, elfelejtettem beállítani a
telefonomon az ébresztőt, és összesen tíz percem volt elkészülni a forgatás
kezdete előtt. Nem is tudtam enni, csak kapkodtam és futottam. Azt hittem, te
már a taxiban ülsz, de lent vártál rám. Emlékszel erre?
- Ööö…
várjunk csak… igen! Úgy szaladtál le, hogy majd’ összetörted magad, pedig még
volt két percünk, mire a taxi odaért.
- Tudod…
azért felejtettem el beállítani az ébresztőt, mert előző este rád gondoltam.
Aznap forgattuk az a jelenetet, amikor végigtapogattál. Egyszerűen nem tudtam
azt az érzést kiverni a fejemből, alig aludtam azon az éjszakán. Másnap pedig
majdnem elkéstem emiatt. Most akkor te is rossz hatással vagy rám? – sandított
szerelmére Wookie.
- Tényleg?
Ezt nem is tudtam – mosolygott rá Yesung. – Egyébként aznap az én szívem is
majdnem kiesett a helyéről. Lehet, hogy ezért sikerült olyan valósághűre az a
jelenet? Bár ez akkor sem ugyanaz. De meggyőztél, úgy néz ki, Heechul tényleg
szereti Leeteuköt a maga módján. Itt is vagyunk! – mutatott boldogan a kis
boltra.
Beléptek
az ajtón, köszöntek az eladónak, és körbenéztek.
- Ahjumma,
kérünk két kilót abból a szép répából. Azután... válasszon nekem négy szép
zellert, legyen szíves, és ebből a gombából egy kilót – fordult kedvesen
az asszony felé Wookie, majd Yesungra pillantott. – Azt hiszem, minden más van
otthon.
Kifizetett mindent, majd kézbe fogta a
csomagokat, szerelme viszont a gomba kivételével mindent kivett a kezéből.
- Csak
nem képzeled, hogy mindent egyedül fogsz cipelni? - vigyorgott a meglepődött
Wookie mandulaszemeibe, de észrevette, hogy az eladó nagyon nézi őket, ezért
gyorsan elköszönt, és kiszaladt a boltból, párjával maga mögött.
Néhány perc alatt visszaértek a dormba,
és ledobták magukról a napszemüveget és a baseballsapkát. A nappaliba belépve
üdvözölték Sungmint, Kibumot, és Kangint, akik már ott ültek a többiekkel a TV
előtt. Yesungék bepakolták a zöldségeket a konyhába. Sungmin felállt a
kanapéról, hogy segítsen, de ekkor megszólalt Yesung:
- Azt
hittük, később jössz, ezért én segítettem Wookie-nak bevásárolni, és a reggelit
is együtt fogjuk elkészíteni. Ezen kívül valamit el kell, hogy mondjak neked.
Mi már egy pár vagyunk – mondta, miközben hátulról átkarolta a zöldségeket
pakolgató szerelmét.
Sungminnak előbb tátva maradt a szája,
aztán elmosolyodott, és gratulált nekik, majd ugyanazzal a cuki mosollyal az
arcán kisétált a konyhából, vissza a többiekhez.
- Jól
hallottam? Yesung és Wookie együtt vannak? – kapkodta a fejét izgatottan
Kangin.
- Igen,
ezt mondták. Én is meglepődtem. Mondjuk aranyosak együtt – felelt Sungmin
mosolyogva. Ebben a pillanatban valahogy olyan furcsa érzése támadt, átnézett a
másik kanapéra, és észrevette, hogy Kyu éppen őt nézi. Egy fél másodpercre
találkozott is a tekintetük, majd mindketten elkapták a fejüket.
Ekkor ért le az emeletről Leeteuk,
mögötte pedig Heechul. Nagy csend lett hirtelen, de senki nem mert megszólalni.
Siwon, aki ekkor még mindig a kanapén feküdt, felemelte a fejét, és meglátta a
lehajtott fejű Leeteüköt és a mögötte vigyorgó Heechult.
Siwont valójában megnyerő külseje és
kedvessége miatt szinte mindenki azonnal megkedvelte, akivel csak találkozott. Mindig
tudta, mivel szerezhet másoknak örömet, így könnyen szerzett barátokat, meg
persze epekedő szerelmeseket, akik félreértették a kedvességét. Igazából szinte
minden helyzetben helyt tudott állni, csak mosolygott, kimondta azt, amit mások
hallani szeretnének, és teljes volt a siker. Most azonban képtelennek érezte
magát erre. Szemeibe könny szökött, nem tudta tovább nézni, ahogy Heechul
Leeteukre bámul. Felpattant, és úgy rohant fel a lépcsőn, mint akit
üldöznek. A fiúk csak bámultak utána, nem igazán értették a dolgot, kivéve
Shindongot, aki gyorsan utána is indult.
- Mi
baja van Siwonnak? – törte meg a csendet Leeteuk.
- Nem
tudjuk, mert nem mondja el. De tegnap éjjel sokat ivott – válaszolt Kyu.
- Ivott?
Ő nem is szokott bánatában inni. Mi történhetett szegénnyel? – aggódott a
leader.
- Ne
aggódj, hyung, Shindong majd vigyáz rá. Vele biztos megosztotta a bánatát, mert
ketten együtt ittak az éjszaka, legalábbis Shindong ezt állította – mondta Kyu,
aki már a szemét is alig tudta nyitva tartani.
Heechulban ekkor állt össze a kép.
Túlságosan elszégyellte magát ahhoz, hogy megszólaljon, de belül nagyon
bántotta, hogy bár akaratlanul, de barátja érzéseivel játszott, és ezzel
fájdalmat okozott neki. Leeteuk nem igazán értette az egész történetet, de
kicsit megnyugodott, hallva, hogy Siwon nincs egyedül. - Én nagyon álmos
vagyok, inkább lefekszem – szólalt meg újra Kyu és lassan a lépcső felé indult.
- Lefekszel?
Miért, nem tudtál eleget aludni az éjjel? – kapta fel a fejét Leeteuk.
- Nem
számít, hyung, hosszú történet. Csak aludnom kell egy kicsit – lépkedett
ásítozva felfelé a másik.
Sungmin azon kapta magát, hogy Kyu
minden mozdulatát követi, ahogy egyre kevesebb látszik a fiúból felfelé menet,
majd eltűnik a lépcsőfordulóban. Hirtelen feleszmélt, és gyorsan másfelé
nézett. Ekkor jutott eszébe, hogy majdnem elfelejtett valami fontosat közölni
Leeteukkel:
- Ah,
hyung, majdnem kiment a fejemből. Pár perce telefonált Zhoumi, hogy rossz volt
az idő, ezért nem tudták ma délelőtt befejezni a fotósorozatot. Nem tudják,
meddig fog esni, így addig ott kellett maradniuk a stábbal egy sátorban.
Persze, ha naplementéig se áll el, visszamennek a hotelbe – tette hozzá, bár
maga sem értette, miért, hiszen ez egyértelmű volt.
- Rendben
van, köszönöm, hogy szóltál - felelt Leeteuk szomorúan, mert közben eszébe
jutott, hogy még nem is kért bocsánatot a történtek miatt. Odalépett a TV
mellé, megköszörülte a torkát, majd így szólt a fiúkhoz. -Figyeljetek rám,
kérlek! Azt szeretném mondani, hogy nagyon sajnálom, amiért nem figyeltem rátok
ma reggel, és azt… - kezdte el a szöveget, amikor kinyílt a konyhaajtó, és
Yesung lépett ki rajta egy nagy piros terítővel a kezében, finom illatokat
hozva magával.
- Nem
kell semmiért bocsánatot kérned, hyung, megértjük. Igaz, fiúk? – nézett végig a
többieken, akik mind helyeselve bólogattak. – Mellesleg, Wookie és én egy pár
vagyunk, gondoltam, veled is megosztom – pirult el fülig Yesung ezt kimondva,
ezért nem várva meg a reakciót egy helyben, gyorsan az asztalhoz lépett, és
széthajtotta a terítőt. Sungmin felállt a helyéről, hogy segítsen neki, majd
mindketten visszamentek a konyhába az evőeszközökért.
Közben Leeteuk arcán az előbbi megbánás
és szégyen átváltott meglepődésbe a hallottaktól. Szemeit tágra nyitva
pislogott, majd elmosolyodott. De egyelőre nem tudta, mit is mondjon.
- Én
mindig tudtam, csak rájuk kellett nézni – vigyorgott a háta mögött Heechul.
- Ugye?
Én is régóta úgy láttam, hogy tetszenek egymásnak. Ahogy egymásra néztek, olyan
kifejező volt – húzta ki magát Donghae.
- Te
csak tudod, igaz? Igazi szakértő vagy a témában – hajolt hozzá közel fülig érő
szájjal Hyukie.
Közben lépett ki Sungmin a konyhából.
Nem szólt közbe, csak csendben mosolygott a hallottakon, miközben mindenki elé
letett egy kanalat, és egy pár evőpálcát.
- Miért,
talán nem így van? – szállt be a játékba Donghae, és a szokásos édesen
ellenállhatatlan tekintetével pillantott szerelme szemeibe. Már csak pár centi
választotta el az ajkaikat egymástól, mikor kivágódott a konyhaajtó, és egy
tányérheggyel a kezében kisétált onnan Yesung:
- Azt
éjjel és reggel is hallottuk, hogy mindketten milyen szaktekintélyek vagytok –
sütötte le a szemeit, miközben mindenki elé letett egy nagyobb és egy kisebb
tányért.
A hallottakon mindenki jót derült, a
két illetékes is. Hyukie arcáról viszont hirtelen lefagyott a mosoly, és
megráncolta a homlokát:
- Hja,
te honnan tudod, mit mondtam, mikor itt se voltál az előbb? – emelte a tányért
Yesung felé, aki elröhögte magát a kérdéstől.
- Figyelj
rám, Lee Hyukjae, mert valami nagyon fontosat akarok mondani, amit meg kell,
hogy jegyezz – húzta ki magát Yesung, és olyan pózba vágta magát, mint a tanár,
mikor egy diákot oktat. - Ha ti halljátok, amit mi odabenn beszélünk, akkor mi
is hallunk bentről titeket. De ha valaha bejöttél volna a konyhába másért is,
mint hogy a hűtőből lopkodd a kaját, és a konyhaszekrényt nem rendeltetésszerűen
használd Donghaevel, talán magad is észrevetted volna.
Ezt hallva Leeteuk a hasát fogta a
nevetéstől, őt hallva pedig mindenki más is nevetni kezdett, kivéve Hyukie-t,
aki csak ennyit mondott ki lassan:
- Neked
most véged van, Kim Jongwoon! – szemei látszólag szikrákat szórtak, felpattant,
és Yesungra ugrott, megfogta a két karját, és a padló felé húzta őt. Persze nem
volt komoly a dolog, ők ketten is röhögtek közben, de a gőzölgő levesestállal
ekkor kilépő Wookie egy pillanatra megtorpant a látványtól, és nagyon megijedt.
- Hyukie,
ne bántsd őt, kérlek! – szólalt meg kétségbe esve.
- Semmi
baj, édes, csak hülyéskedtünk, nyugodj meg. – emelkedett fel Yesung, majd
odalépett hozzá, és kivette a kezéből a tálat, majd az asztalhoz sétált vele.
Óvatosan letette az asztal közepére, majd visszament a konyhába, és egy nagy
tálnyi kimchivel tért vissza. Eközben Wookie megnyugodott, látva, hogy mindenki
mosolyog, helyet foglalt az asztalnál, Yesung pedig mellé ült.
Kibum
felállt a helyéről, és a lábasba szagolt.
- Hmm,
zöldséglevest főztetek? Nagyon jó illata van! - jegyezte meg.
- Igen,
vegyetek belőle! – szólt Wookie.
Mindenki egyesével szedett magának a
tányérjába a levesből, és kanalazni kezdték. Közben egy kis kimchit csipegettek
hozzá.
- Ez
nagyon finom lett, Wookie – mosolygott rá Leeteuk.
- Ő
mindig finomat főz – mutogatott rá az evőpálcával Donghae.
Vidám hangulatban fogyasztották el a
reggelit, majd egy kis pihenő után lementek a tornaterembe gyakorolni. Tovább
folytatták mindennapos teendőiket, akár egy család, végül estefelé mind
csomagolni kezdtek, hiszen másnap egy fergeteges koncertet kellett adniuk
Kínában.
...Ézemi...
