Műfaj: crack, paródia, smut, iskolai, slice of life
Figyelmeztetés: trágár szavak, yaoi, 18+
Megjegyzés: A történet
Baekhyun szemszögéből íródott.
Megkérek mindenkit, hogy ezt a
novellát semmiképp se vegye komolyan, inkább egy görbe tükörként tekintsen rá,
ékes példaként arra, hogy nem szabad egy yaoi smutot megírni. A párosítást se
vegye senki a szívére; semmi bajom a két fiúval, és a karakterábrázolás
szándékos sekélyessége miatt szinte bárkiket a helyükre lehet képzelni.
Reggel szokás szerint
arra ébredtem, hogy semmi kedvem iskolába menni. Tényleg egyáltalán semmi.
Egykedvűen csoszogtam a konyhába, és ültem le az asztalhoz, miután odavetettem
egy sziasztokot szüleimnek.
Anya a szokásos
kedveskedő mosolyával szorgoskodott a tűzhely körül. Az asztalfőn ülő apám
ottlétére csupán a nyitott újság mögül kiszűrődő komor hangja engedett
következtetni. Máskor sem igen láttam belőle többet.
- Egyél csak, kincsem! –
tett elém anya gyengéd óvatossággal egy tányér gőzölgő ételt - mintha még maga
sem tudná pontosan, mit kotyvasztott össze -, amit mosolyogva kezdtem
belapátolni.
Annyira nehéz volt
minden reggel jókedvet tettetnem, azt mutatva, hogy minden rendben, miközben
legszívesebben elő sem jöttem volna a szobámból. Senki nem értett engem, és ők
sem… De hát képtelen lettem volna válaszolgatni a kérdéseikre, hogy miért is
vagyok szomorú és antiszociális, így muszáj volt ilyen színjátékot játszanom
nekik mindig.
Megköszöntem a
reggelit, majd a fürdő felé vettem az irányt. A fürdés volt szenvedéstől terhes
hétköznapjaim fénypontja, hisz’ miután megmostam a fogam, és a lepedékes, nyálas,
vércsíkos habot a mosdókagylóba köptem, végre volt egy kis időm, hogy a
tükörben nézegessem makulátlan arcbőrömet és szépen kidolgozott hasizmomat.
Igen, a napi rendszerinti önsajnálatadag mellett mindig akadt időm gyúrni egy
kicsit. Meg igaz, hogy nagy ívből szartam a divatra, de a fürdőszobaszekrényem
tartalmát még a lányok is megirigyelhették volna.
Miután már szinte megszédültem
saját szépségemtől, bekászálódtam a kádba. Élveztem, hogy a meleg víz simogatja
szexin vézna felsőtestem, és egy része a gravitációt meghazudtolva folyt végig peckesen
álló hímtagomon is, ami most leginkább egy főtt virslire emlékeztetett, amit
két napig kint hagytak a konyhaasztalon. – Na jó, a szaga biztos nem volt
olyan, bár nem éreztem semmit a gőzillatú fürdőben.
Muszáj voltam kezdeni
valamit ágaskodó farkammal, ezért elkezdtem rajta húzogatni a bőrt, miközben
lehunytam a szemem, és elképzeltem, hogy egy zajos országút melletti zöld füves
parkban sétálok. A nap a szemembe tűzött, de én egyre közelebb értem, miközben
egyre inkább sötétedett. Előbb a tücskök kezdtek körülöttem ciripelni, majd a
békák is rázendítettek, eszeveszetten kezdtek vartyogni, fokozva emelkedő
élvezetem.
Olyan közel voltam, már
a hatalmas objektum lába előtt álltam, már csak pár lépés, és megérintettem az
izgatóan hideg fémet.
- Igen, ahw… Ahhh… -
élveztem el, amint egy megfelelő méretű rést találva sikerült magamévá tettem. Igen, megbasztam az Eiffel-tornyot.
Még mindig lassan
húzogattam a bőrt lankadó péniszemen, ahogy kinyitottam a szemeim. El akartam
nyújtani a pillanatot. De aztán rájöttem, hogy sietnem kell az iskolába, ezért
gyorsan összekaptam magam, és a szobámba viharzottam.
Kivettem a szekrényből egy fehér Nike
pólót meg egy susogós Adidas melegítőnadrágot, és ezekhez felhúztam egy magas
szárú Converse csukát. Leszarom, hogy
kurvára nem illik össze, ilyen a stílusom, kapja be, akinek nem tetszik. Az
utolsó percben még gyorsan kihúztam a szemem egy fekete szemcerkával,
kivasaltam világosbarna tincseimet, bedugtam a fülembe a fülesem, és már
indultam is el otthonról.
A buszon persze, már
ott vártak a drágalátos osztálytársaim, akik rendszerint megkeserítették az
életemet. Rájuk sem néztem, úgy szálltam fel a csotrogányra, közvetlenül a
nyílászáró mellett megállva, hogy megvegyem a jegyem. Szokásom volt jó alaposan
megnézni a kis papírcetlit, hogy biztosan jót adott-e a hülye vénember, így
most is ezzel foglalatoskodtam, míg becsukódott mögöttem a záróeszköz.
Ám ahogy
megbizonyosodtam róla, hogy a jegy rendben van, s tettem egy lépést előre,
furcsa, recsegő hang hallatszott mögülem, és éreztem, hogy hátsó lábamon
szétszakadt a nadrág. Ezzel együtt hatalmas röhögés hangzott fel a busz
hátuljából.
Felpillantva jól láttam,
hogy rajtam szórakoznak, és akkor tudatosult bennem, hogy biztosan a buszajtó
csíphette be a melegítőnadrágomat, aminek oldalán most a combom közepétől
egészen a szára gumis végéig tartó szakadás díszelgett. Nagyszerű… apám már megint egy hónapra le fogja szerelni otthon a
routert, ha megtudja, hogy elszakítottam ezt a drága szart.
- Szexi a virgácsod,
Hyunie! – szólt be az a colos, akit leginkább utáltam, a banda vezetője.
Megtanultam, hogy ellenük a magabiztosság a leghatékonyabb fegyver, így
kihúztam magam, s büszkén felszegett fejjel vetettem oda neki:
- Tudom. – Ezzel pedig dívásan
tipegve elindultam az egyetlen szabad hely felé. A következő pillanatban
azonban sikeresen átestem az egyikük kitett lábán, így egy újabb röhögés kíséretében
a busz mocskos padlóján találtam magam.
- Ó, de kár a szép Fila
pólódért – szólalt meg újra a lófejű szőke égimeszelő, mire még mindig
felsőbbrendűséget erőltetve vonásaimra könnyed legyintésekkel leporoltam magam.
- Ez Nike. Amcsiból
rendeltem, baszd meg!
Valamiért újra kitört belőlük
a röhögés mondandóm hallatán, amit nem értettem, miért történik, de kihasználva
pillanatnyi lankadt figyelmüket, elsuhantam előttük, és elfoglaltam az üres
helyet.
Nincs
is jobb, mint így kezdeni egy napot… Úgy néztem ki, mint
akin átment az úthenger, a hajamról nem is beszélve, ami leginkább egy kazalnyi
szétszórt szalmára hasonlított, amint megszemléltem magam zsebtükrömben. Egész
úton azt igazgattam.
Beérve az
osztályterembe meghallottam, hogy a lányok valami új osztálytársról pusmognak,
és arról sápítoznak, milyen jóképű a srác. Hát menten elkapott a hányinger az
ömlengésüket hallgatva.
Ám amikor pár perc
múlva az osztályfőnök mögött besétált a helyiségbe az a daliás termetű fiú, miközben
mi felálltunk, hirtelen nyelnem kellett egyet. Úristen… micsoda cukorfalat, ahw… Magas volt és vékony, és cuki
hullámos haja volt, ami egy kicsit a szemébe lógott, meg olyan édesen szétálló
fülei, amiket az ember reggeltől estig csak nyalogatna. Te jó ég…
- Ő az új
osztálytársatok, Park Chanyeol – szólalt meg az osztályfőnök, de én már nemigen
hallottam, amit ezután mondott. A szerelem zubogni kezdett ereimben, elérve
hallószervemet, amiben Chanyeol neve visszhangzott, és csakhamar elért reggel hiábavaló
kezelésbe vett péniszemig.
Egyszeriben olyan
kemény lettem, hogy még a falba is lyukat üthetett volna a merevedésem, ha
megpróbáltam volna azt megbaszni. Még szerencse, hogy a többiek nem látták,
mivel leghátul volt a helyem, és ahogy álltam, az asztal deréktól lefelé
eltakart.
Valamit még szövegelt a
nő, majd a lepkeszárnyfülű angyal elindult… felém. Felém, komolyan felém? Úristen! Akkor tudatosult bennem, hogy
máshol nincs szabad hely, csak mellettem.
Odaérve bizalmasan rám
mosolygott, és a kezét nyújtotta felém, amit kis töprengés után viszonoztam, s
a nevemet is sikerült nagy nehezen kiböknöm. Talán eddig Amcsiban élt, és nem tudja, hogy Koreában nem így szokás
bemutatkozni? Ah, de olyan édes a mosolya… Közben alfelemet szorosan az
asztalnak préseltem, nehogy észrevegye orbitális merevedésemet.
- Nem akarsz leülni? –
szólt kedvesen, miután már mindenki helyet foglalt, csak én álltam még mindig - mindkét értelemben.
- Ja… de igen. Csak
elbambultam – vakartam meg a fejem sután, hogy odatereljem a tekintetét, míg
gyorsan levágtam magam az ülőalkalmatosságra, pólóm alját az ölembe vetve, hogy
takarjon. Ám rá kellett jönnöm, hogy a vékony fehér anyag tökéletesen kiadja
erektált állapotú szervem alakját.
Hirtelen elöntött az
idegesség. Csak néztem hol a tanárra - aki már magyarázni kezdett, és elő
kellett volna venni a füzetemet -, hol a táskámra, és fintorogtam, mint aki
halkan belelépett. Ekkor Chanyeol újra megszólított mézédes hangján:
- Mi történt a
pólóddal? - Erre reflexből kikaptam egy füzetet táskámból, és az ölembe dobtam,
ami fájósan csattant merev tagomon.
- Se… semmi. Mire
gondolsz? – vágtam valszeg a legidétlenebb képet, hisz’ sajgott a tököm az
előbbitől és a nyomástól, plusz rettentően zavarban voltam, plusz égett a fejem
a gondolattól, hogy talán észrevette. Éreztem, hogy homlokomon gyöngyözni kezd
a veríték.
- Ilyen foltos pólóban
és szakadt nadrágban indultál el otthonról?
- Oh… nem, igazából… a
buszon beakadtam az ajtóba, aztán elestem – tördeltem ujjaimat, miközben szinte
dadogva ejtettem ki a szavakat.
- Értem – fixírozta a
lábamon azt a részt, ahol a szakadás tökéletes belátást engedett a combom és a
lábszáram oldalához. - Tudod mit? Gyere ki
velem, megoldjuk.
- Hogy mi? Most? De hát
óra van. – Ez most csak hülyít, vagy
komolyan gondolja? Nem is értem, hogy mit akar megoldani. Talán vesz nekem új
ruhákat?
- Ugyan már, még csak
most kezdte el felírni a feladatot, és mindenki azt másolja. Lazán ki tudunk
szökni, mire befejezi. És nézd, még nyitva van az ajtó is. Csak hozd a cuccod,
és gyere velem!
Összeráncolt homlokkal
pillantottam a tanárra, majd végigpásztáztam az objektumot, és valóban igaza
volt. Visszanéztem csábítóan sötétlő íriszeibe, gyorsan összepakoltam, s
észrevétlenül kislisszantunk a teremből.
- Menjünk be a vécébe.
Megmutatod, hol van?
- Mi? Miért? – Ahogy kimondta
a vécét, perverzebbnél perverzebb képek futottak végig előttem, és a válasza
sem segített rajtam túl sokat:
- Ott jobb lesz, higgy
nekem – simított végig a vállamon, tekintete pedig végigzavart egy forró
hullámot gerincem vonalán. Nyeltem egyet, s elvezettem a folyosó végén levő kis
helyiségig. – Vedd le a pólód! - utasított minden teketória nélkül, mire csak
megilletődötten pislogtam rá. Most
komolyan… ? – Csak vedd le – pillantott szemeimről az ajkaimra, majd elkezdett
kotorászni a táskájában.
Mire lehúztam magamról
a ruhaneműt, valami kis tégelynyi port és egy körömkefét tartott a kezében.
Kikerekedett szemekkel néztem, ahogy benedvesítette az anyagot, és rászórt egy
keveset a porból. Dörzsölgette egy kicsit a kefével, majd a mosdókagylóban
kiöblítette. Leginkább viszont azon lepődtem meg, mikor előhúzott a táskájából
egy hajszárítót is, és seperc alatt megszárította vele a nedves foltot.
- Köszönöm – nézegettem
a pólót, amin nyoma sem volt már a koszos foltnak.
- A Vanish mindent
megold – villantott rám egy tündéri mosolyt, mire újraéledt már lankadni kezdő merevségem.
– Add ide a nadrágod is! – nyújtotta felém a kezét, s tekintete épp azon a
ponton állapodott meg, ahol a legkevésbé szerettem volna.
- Nem… azt nem kell.
Most már visszamehetünk – fordultam az ajtó felé rákvörös arccal – legalábbis biztosan
olyan volt a zavartságtól. Mivel nem volt tükör abban a rohadt budiban, nem
láthattam.
- Add csak ide – állt fel
a lehajtott vécétetőről, amire közben leült, s olyan közel lépett hozzám, hogy
nyakamon éreztem a leheletét. Hátulról
úgysem látja, és úgy tűnik, nem tehetek mást…
- Hát jó. – Szinte suttogtam,
ahogy letoltam a melegítőnadrágom, majd hátranyújtottam neki. Olyan furcsán
csillogtak az íriszei, ahogy hátrapillantva az enyémekbe fúrta őket, majd
elővarázsolt a táskájából egy apró varródobozt is. Hmm… talán ha épp nyalókára vágynék, azt is előhúzná abból a táskából? Vagy
máshonnan…
Visszaült a vécéfedélre,
én pedig oda-odapislantva figyeltem, ahogy szakértő mozdultokkal megöltögette a
szakadást, közben néha rám pillantva. A szívem újra fájdalmasan kezdett verni a
mellkasomban. Tényleg egy angyal… vagy
egy tündér. Egy lepkefülű tündér. - Igazán köszönöm, most már ideadhatod –
nyúltam hátra, miután eldolgozta a szálat, s fogával elrágta a cérnát.
- És ha azt mondom,
Baekhyun, hogy másban is szívesen segítek neked? – duruzsolt szinte a fülembe,
ahogy közel lépett hozzám, és megremegtem, amikor a nevemet kimondta.
- M… mire gondolsz?
- Hát, például rá, akit
itt rejtegetsz előlem. – Az egyik kezével hátulról átkarolta a derekam, míg a
másikkal farkamra markolt. Akaratlanul is felnyögtem érintése nyomán, bár
közben megpróbáltam szabadulni izmos karjaiból. Ő viszont nem engedett.
- Olyan izgató, hogy
ilyen kis szégyenlős vagy és ennyire félsz – masszírozta fájón keményedő
tagomat, majd a nyakamba csókolt, és úgy éreztem, menten elmegyek. Ilyet még az Eiffel-torony se váltott ki
soha…
- Deh… pont itth? –
lihegtem.
- Ugyan, még vagy fél
óránk van a kicsengőig. Gyönyörű a tested – súgta a fülembe, míg jobb kezét
bevezette a bokszerem alá, a másikkal pedig a kockáimat simogatta a póló alatt.
Újabb hangos nyögés hagyta el a számat, ami leginkább egy szarvasbikáéra emlékeztetett,
amikor közvetlenül megéreztem érintését, s ezzel együtt kemény farkát is a
fenekemhez nyomta. Te jó ég, ő is ennyire
felizgult?
Ám mire a gondolat
végigfutott agyamon, ő már ledobta a pólóját, és félmeztelenül állt előttem. Beharapott
ajkakkal legeltettem szemem kidolgozott hasán, szexi ádámcsutkáján, végül találkoztam
csintalanul csábító szemeivel.
Végre megéreztem puha
párnáit az enyémeken – Ezeken tényleg
gyönyör lenne az alvás is, de komolyan. Bár lehet, nedves álmaim lennének tőlük.
-, majd nyelvét is átdugta a számba. Izma szenvedélyesen táncolt az enyémmel,
és mikor az én ízlelőszervem zsibbadtan ernyedt el a hosszú csatában, az övé
újra felélesztette. Nyálam végigfolyt az államon, de nemcsak az enyém, az
övével is keveredett, így egyáltalán nem zavart a dolog.
Hosszas csókolózásunk
alatt egészen kifulladtam, úgy lihegtem szájüregébe, mint egy maratont futó
kutya, szén-dioxiddal töltve meg Chanyeol pofazacskóit. Leginkább egy hörcsögre
emlékeztetett ekkor – egy nagyon szexi
hörcsögre.
Nem sokat teketóriázott
ezután, ledobott magáról gyorsan minden ruhadarabot, így végre elém tárult
észveszejtő méretű hímtagja. Te jó ég…
emellett az Eiffel-torony is elbújhat. És ezt akarja belém nyomni?
Nem volt viszont idő
ezt továbbgondolni, ugyanis engem is megszabadított a bokszeremtől, s felé
meredező farkam egy cuppanással tűnt el szájüregében, ahogy elém hajolt.
- Ah, úristen! –
visítottam fel. Nem érdekelt, ki hallja, ő pedig elégedetten kezdte rajtam
mozgatni a fejét. Minden mozdulatára nyögdécseltem és vonaglottam, mint egy
kezdő kurva. – Kibaszott jó vagy! – markoltam bodorkás tincseibe, hogy én
irányíthassam a tempót, ám Chanyeol hamar megelégelte ezt a helyzetet.
Elszakította magát kéjre áhítozó merevségemtől, és kezére cserélte száját.
Másik kezét
végigsimította a homlokomtól az ajkaimig, majd benyúlva a számba összegyűjtötte
ujjaival az összes nyálat. De miért ilyen
húgyízű a keze? Nem mosott volna kezet pisilés után? És én honnan tudom
egyáltalán, milyen ízű a húgy?
Mire ezt
végiggondoltam, egész testemen végigfutott a borzongás az idegen érzéstől, ahogy
Chanyeol a hátsó bejáratomnál kopogtatott nyálamtól csúszós ujjaival. Nagyon furcsa
és kicsit félelmetes érzés is volt, a farkam viszont már szinte fájdalmasan
lüktetett, mivel közben azon is rántott néhányat. Biztos akarom én ezt?
- Ne félj, tudom, mit
csinálok. – Ahogy belém nyomta ujját, újra ajkaimra tapadt, és cuppogva szívta
őket, akár egy kis pióca. Így teljesen elterelte a figyelmem arról, hogy egyre
több ujjával térképezte fel a végbelem. Mennyivel
egyszerűbb lenne ez, ha mi is kloákával születnénk, mint a madarak… Akkor nem
lenne szükség tágításra.
Végül mind az öt
ujjával bennem ollózott, azaz csak néggyel, a hüvelyket pedig körbe-körbe
mozgatta végbelem falán. Farka olyan izgatóan lökődött közben hasamnak, hogy
végre összeszedtem a bátorságot, és kezembe fogva izgatni kezdtem, amit jóleső
morgással jutalmazott – a kis yorkim is
megirigyelné.
- Gyere – ült le újra a
vécéfedélre, és kezeimet megfogva húzott maga felé. Mikor megtorpantam,
farkamnál fogva vezetett még közelebb. – Lovagolj meg!
Félelmetes, mégis
izgató látványt nyújtott, ahogy a csípőm az övé felé közelített. Amint makkja
eltűnt bennem, feszítő érzés járta át alfelem, ám abban a pillanatban, hogy
teljes hosszát magamban éreztem, felsikítottam a gyönyörtől. Lábaim remegni
kezdtek az élvezethullámtól, ahogy minden lökéssel az érzékeny pontomat
izgatta, s közben ütemesen húzogatta a bőrt farkamon.
Éreztem, hogy ő is
közel van már az orgazmushoz, mert egyre mélyebbeket lökött, és úgy
nyögdécselt, akár egy újszülött, akit épp csiklandoznak.
- Énh... énh elh fogokh…
- lihegtem, de mielőtt befejeztem volna a mondatot, tejfehér termékem a
levegőbe lövellt, mint a vulkán kitöréskor, majd Chanyeol kezén és hasfalam
kockáin landolt. Orrhangú nyögés kíséretében ernyedtek el az ő tagjai is ekkor,
s éreztem végbelembe spriccelni élvezete gyümölcsét. Fáradtan, izzadtan
lihegtünk egymás fülébe, mikor bátortalanul megszólaltam. Muszáj ezt megtudnom tőle.
- Chanyeol… akkor mi
mosth… járunkh? – Nem mertem a szemeibe nézni, inkább a sarokban álló vécékefét
fixíroztam, ami valami kétes, barnás színű lében állt.
- Hát persze, hogy
járunkh, szépfiú. És legközelebb hozd el nyugodtan a lyukas zoknijaidat ish.
Amint látod, jól értekh… a lyukakhoz - kacsintott rám kacéran, majd párnáit
újra összeérintette az enyémekkel…
...Ézemi...
