Megjegyzés: Ez a
double drabble (kétszáz szavas történet) Eunhyuk szemszögéből íródott, és a kép
ihlette.
Műfaj: double drabble,
fluff, humor
Figyelmeztetés: nincs
- Nem
láttad a pólómat? Idekészítettem este, még sincs sehol – dünnyögte
segítségkérőn Donghae, miután a fürdőből kislattyogva mindhiába kutatott a
kanapéra fektetett holmik közt.
- Ezt
keresed? – nyújtottam oda neki kis keresés után egy fehér darabot, amit a tegnapi
ruhái alatt találtam.
-
Köszönöm! – kapta ki a kezemből boldogan, majd a tőle telhető legnagyobb
sietséggel magára ügyeskedte azt, s felhúzta a cipőit.
*
- Hová
mész? Ez a miénk – szóltam utána már a taiwani fellépésünk helyszínén, amikor
előreszaladva épp egy helyi lánybanda öltözőjébe készült benyitni.
-
Tényleg? – fordult felém meglepetten, az előtte álló ajtóra kitett táblácskát
elolvasva azonban szórakozott vigyorral somfordált vissza mellém.
Belépve
a szokásos látvány fogadott minket: néhány stábtag a szomszédos szobákban, s a
fellépésre szánt öltözeteink egy-egy állványra aggatva.
- A
kínai noonáknak még mindig jó ízlésük van – konstatálta elégedetten, ahogy a
tükörben igazgatta kék-fehér mintás pólóját.
- Igazad van, biztosan nekik is tetszeni fog – biccentettem a
fejem abba az irányba, ahonnan jól kivehetően hallani lehetett rajongóink
hangját.
Már kifelé indultam volna, mikor a
padlóburkolón hirtelen végigcsikordultak egy szék lábai, melyet elém tolt.
- Bekötnéd a cipőmet? – nézett le rám
esdekelve, mire akaratlanul is elmosolyodtam. Sóhajtva húztam meg a fűzőt,
azután egy masnit kötve elbújtattam kilógó végét.
Lee Donghae, mondd, mihez kezdenél te nélkülem?
...Ézemi...
