Amikor az angyalok elvarázsolják egymást (JGS & Hongki) 1. Egy véletlen baleset

Megjegyzés: Ez a fici befejezett, öt részes. A lap alján tudsz az egyes részekre ugrani.

Figyelmeztetés: 18+ és yaoi

Geunsuk éppen végzett a fotózással. Kisétált a terem ajtaján, majd Onew is követte, akinek csúcsszuper fényképezőgép lógott a nyakában. Mindketten elindultak a folyosón. Mikor az előbbi odaért az öltözőjéhez, elővette a kulcsot, és elköszönt a másik fiútól. Ahogy viszont bedugta a kulcsot a zárba, lépéseket hallott a háta mögött, és újra meghallotta Onew hangját:

- Szia! De régen találkoztunk! Minden rendben?

- Szia! Annyira nem, de nem fontos – felelt a szép szemű, szőke srác, miközben próbálta mosolyra húzni a száját. -  Most csak arra koncentrálok, hogy a primadonnák élvezzék a koncertet.

Közben odalépett hozzájuk Geunsuk, és boldogan ölelte meg a fiút:

- Szia, Hongki! Mi a helyzet?

Utóbbi viszonozta az ölelést, de szomorú tekintettel válaszolt:

- Csak a szokásos, már megint tévedtem.

- Jól van, fiúk, nekem mennem kell. Sok sikert a koncerthez mindkettőtöknek! Hwaiting! – szólt közbe Onew.

- Köszönjük! – válaszolt a két fiú.

- Már megint összetörte a szíved egy lány? – kérdezte Geunsuk Hongkit, amikor már kettesben voltak.

- Ne is kérdezd. Én ezt már nem bírom tovább.

- Semmi baj. A koncertetek után csak ülj be a szokásos helyre, és megbeszéljük.

- Rendben, de akkor ne hajnali háromkor gyere, mint a legutóbb ugyanitt!

- Mondtam már, hogy sajnálom, de nem tudtam elszakadni a japán angolnáktól. Nagyon szeretnek, és látniuk kell, hogy én is szeretem őket. Hát, tehetek róla, hogy ilyen szépnek születtem, és ezért mindenki szeret?- kérdezte, miközben saját arcára mutatott.

- Jól van, egóherceg, nekem mennem kell a srácokhoz, akkor majd várlak. Hwaiting!

- Rendben, barátom, csak kitartás és hwaiting! – mondta Geunsuk, és kinyitotta az öltöző ajtaját, Hongki pedig továbbment a folyosón, fel az emeletre, a saját öltözőjéig.

Amikor elérkezett az FT Island fellépésének ideje, az épület zsúfolásig megtelt. A fiúk egyesével mentek ki a színpadra, ahol hatalmas taps és sikoly fogadta őket. Hongki szerencsére a primadonnák szeretetének köszönhetően egy kicsit elfeledkezett problémáiról.

Egy fergeteges, két órás koncert után a csapat elment együtt vacsorázni. Újabb két óra múlva, éjjel tizenegykor Hongki már a szokásos helyen várta barátját, miközben a testőrei néhány méterrel arrébb figyeltek.

Geunsuk koncertje közvetlenül az FT Islandé után kezdődött, tíz órakor. A terv szerint ez akkor csak másfél órás lett volna, persze Geunsuknál ezt sohasem lehetett pontosan tudni, mert ő sokszor gondolt egyet, és felborította az egész tervet.

Bár jól titkolta, most viszont ő sem volt olyan hangulatban, hogy órákig kedveskedjen az angolnáknak még a koncert vége után. Persze, csalódást sem akart nekik okozni, ezért a koncert befejeztével fél órás „szabad ölelést” hirdetett. Így a kecske is jóllakott, és a káposzta is megmaradt. Geunsuk fülig érő vigyorral nyugtázta, hogy ezt is milyen tökéletesen eszelte ki a szép kis fejével.

Éjfél előtt pár perccel vonult le a színpadról, elégedetten nézegette magát az öltöző tükrében, majd megfürdött, átöltözött, és négy testőrével együtt elkocsikázott a szokásos helyre.

Ahogy belépett az ajtón, és felment az emeletre, meglátta barátját a megszokott asztalnál. Mosollyal az arcán indult el Hongki felé, de hirtelen megtorpant, mikor meglátta, hogy már egy üres sojus üveg hever az asztalon, és a fiú a másodikat készül kibontani. Geunsuk odarohant, és megfogta Hongki kezeit:

- Hja, fejezd be, rosszul leszel – mondta neki, miközben kivette az üveget a kezéből.

- Add vissza! Már csak ez… maradt nekem. A soju nem csal meg… soha – gördült le egy könnycsepp Hongki arcán, miközben fájdalmas mosolyra húzta a száját. Geunsuk megölelte őt, majd leült az asztalhoz. Kibontotta az üveget, és öntött magának egy kis italt.

- Mesélj csak el mindent, hallgatom – mondta barátjának, miközben szájához emelte a kis poharat.

- Jól van – kezdte el Hongki. – Biztos emlékszel a múltkori lányra, akit feleségül akartam venni.

- Igen, akkor is mondtam, hogy rossz ötlet, de te úgy el voltál szállva, hogy nem hallgattál rám.

- Most nem ez a lényeg. Abban a konditeremben, ahová ő járt, találkoztam egy csodaszép személyi edzővel. Már az első pillanatban úgy éreztem, hogy van köztünk valami, ahogy pedig telt az idő, egyre többet beszélgettünk, és nemcsak az edzésről. Három hete járni kezdtünk, és én nagyon boldog voltam.
Pár napja szokás szerint felhívtam, hogy találkozzunk este, de ő azt mondta, hogy a szüleihez kell utaznia Jejura, és leghamarabb csak a hétvégén ér rá. Erre este elmegyünk egyet inni Heechullal, és mit látok? A barátnőm a bárpult mellett iszogat egy izompacsirtával, aki átkarolja, és magához húzza őt.
Persze azonnal odamentem, hogy számon kérjem, ő meg még csak nem is szégyellte magát, csak annyit mondott, hogy akkor legyen vége. Felfogod ezt? – mesélte el a történetet Hongki, és mire a végére ért, szemeiben ismét könny csillogott.

- Igen, haver, te mindig fülig beleesel a nőkbe, ők meg mindig átvernek téged – vonta le a következtetést Geunsuk, miközben újra öntött magának az akkor már csak félig teli üvegből.

- De mondd, miért, miért, miért? Ez a végzetem? Neked miért nincs ilyen problémád?

Geunsuk legurított egy újabb felest a torkán, majd megszólalt:

- Igazából én sem vagyok túl jól. Mindig azt mondom az angolnáknak, hogy ők a barátnőim. Mostanában sokszor úgy is érzem. Teljesen egyedül vagyok. Nők milliói vannak oda értem, még sincs senki, aki a társam lehetne. Annyiszor végiggondoltam ezt, és már annyira elegem van ebből az egészből – mondta az asztallapot bámulva, miközben még egy feles folyt végig a torkán, és az üveg kiürült. – Lehet, hogy az a baj velünk, hogy rossz csapatban játszunk – csúszott ki ez a mondat a száján, amely egy tanult ember fontos következtetésének hangzott, miközben ő már tökrészeg volt. Hongkiból kipukkant a röhögés:

- Mi van? Te tiszta hülye vagy! - emelte fel hirtelen a fejét, amitől jól el is szédült. Geunsuk közelebb hajolt hozzá, érzéki tekintettel ránézett, és lágy hangon így szólt hozzá:

- Ne mondd, hogy tudsz ellenállni ennek az arcnak, és ezeknek a gyönyörű szemeknek.

Hongki egy kicsit hátrább tolta az asztal fölött előrehajolt barátját, majd így szólt:

- Haza kéne mennünk, túl sokat ittunk. Főleg te.

Geunsuk azonban ismét közel hajolt, ujjait lágyan végighúzta az ajkain, majd az állán, és egy halálos pillantás kíséretében a következőket mondta:

- Mondtam már, hogy nagyon szépek a szemeid? Nem? Akkor jól jegyezd meg, mert én nem dicsérek senkit csak úgy.

Hongkit egy pillanatra elvarázsolta a látvány, és olyat érzett, amin még önmaga is meglepődött. Vigyorogva így felelt:

- Te meg egy piszkosul jóképű egoista herceg vagy, mondtam már?

- Ááá, tudtam én, hogy tetszem neked. Senki nem tud ellenállni ennek a tökéletes arcnak, és ennek a csodaszép testnek.

- Tsss! Ki mondta, hogy nem tudok ellenállni? Igenis, nagyon keményen ellenállok a szexi tekintetednek.

- Ááá – szólalt meg Geunsuk kaján vigyorral –, szóval szexi a tekintetem? Akkor mit szólsz ahhoz, szép szemű fiú, ha most elmegyünk a hotelbe?

- Menjünk – válaszolt röhögve Hongki.

Mindketten olyan részegek voltak, hogy alig tudtak menni. A testőrök segíteni akartak, de Geunsuk nem engedte, sőt, egy kivételével az összes testőrt hazaküldte. Az ott maradóra rábízta autója vezetését, utána őt is elküldte.

Amikor megérkeztek a hotelbe, felmentek az emeletre, és megálltak Geunsuk szobája előtt. Mielőtt ő bement volna, kacér pillantást vetett barátjára:

- Nem akarod velem tölteni az éjszakát? Aludj a legszebb férfival! Tudod, hányan lennének a helyedben?

Hongki megérezte ezt a pillantást, de erőt vett magán, és így felelt:

- Most inkább átadom a lehetőséget másnak. Köszönöm, hogy meghallgattál.

- Nem tesz semmit, neked mindenemet odaadom – válaszolt kacér mosollyal Geunsuk. –  Akkor jó éjt nélkülem!

- Jó éjt! – válaszolta Hongki, és lassan támolyogva indult a következő emeletre, a szobája felé, de közben már azon gondolkodott, nem tette-e rosszul, hogy nemet mondott.

Bement a szobába, levágta magát az ágyra, és nézte a plafont. Nem tagadhatta le, hogy nagyon szívesen igent mondott volna az ajánlatra. De végül is, miért ne? Mi történhet? Két barát együtt tölti az éjszakát, mi van abban? Addig gondolkodott, míg végül vigyorogva feltápászkodott, és a falnak támaszkodva kisétált a szobából, egyenesen Geunsuk ajtajához, majd bekopogott.

- Na, mi az, te sem alszol még? - kérdezte a másik, ahogy az ajtóban meglátta barátját.

- Él még az ajánlatod?

- Micsoda? Hogy töltsd velem az éjszakát?

- Igen… az.

Geunsuk hangos röhögésbe kezdett:

- Tudtam én, hogy ellenállhatatlan vagyok.

- De ne hülyéskedj, komolyan kérdezem.

- Komolyan bejöhetsz, szép szemű fiú, nem foglak bántani.

Hongki odalépett az ajtóhoz, de a másik nem mozdult, amikor pedig egész közel ért hozzá, mélyen a szemébe nézett és ezt mondta: - Tudom, hogy akarsz engem.

Hongki nem szólt semmit, csak nézett a másik fiú szemeibe, majd az ajkaira, és megcsókolta őt. Érezte, hogy a szíve erősen ver. Igen, erre vágyott.

Geunsuk az első pillanatban úgy meglepődött, hogy még a szemét is nyitva felejtette. De azután úgy döntött, hagyja magát, ilyen játékban úgysem volt még része. Becsukta a szemeit, közelebb húzta magához Hongkit, és hagyta, hogy a fiú nyelve táncba hívja az övét.

Így falták egymás ajkait az ajtóban, mikor Hongki elkezdte betolni újdonsült szerelmét az ajtón, majd kitapogatta a kilincset, és nagy nehezen becsukta az ajtót, miközben egy pillanatra sem hagyták abba a csókolózást.

Elkezdte simogatni Geunsuk hátát, majd benyúlt a felsője alá, és a hasával és a mellkasával folytatta. A másik még mindig jó játékként élte meg a helyzetet, és úgy döntött, belead mindent a szerepbe. Megfogta Hongki derekát, majd annak övére csúsztatta a kezét, és belemarkolt a hátsójába.

A fiút ez még jobban felizgatta, és elkezdte csókolgatni Geunsuk fülét, majd a nyakát. Először csak lágy csókokat adott az ajkaival, később viszont szenvedélyesen nyalogatta a nyelvével annak selymes bőrét.

Amikor Hongki ajkai a nyakához értek, Geunsuk olyat érzett, amit eddig egy fiú iránt sosem. Érezte, hogy elborítja a testét a forróság, és egyre jobban kívánja ezeket a csókokat. Innentől kezdve a játék számára is megszűnt egyszerű játéknak lenni. Kezeit visszacsúsztatta Hongki övére, és kicsatolta azt, miközben párja megfogta a derekát, és lassan az ágy felé vonta, majd lehúzta róla a felsőjét.

Letolta Hongki nadrágját a bokájáig, és amíg az kilépett belőle, ő leguggolt elé. Elkezdte csókolgatni a fiú bokájának belső oldalát, és így haladt lassan egyre feljebb. Hongkit egyre inkább feltüzelte ez, és közben párja haját simogatta.

Amikor az alsója széléhez ért, Geunsuk érzéki tekintettel nézett az ekkor már teljesen elgyengült párjára, és végighúzta a kezét annak kemény férfiasságán. Hongki érzéki nyögéssel tudatta, mennyire élvezi ezt.

Geunsuk lassan felállt vele szemben, ő pedig a derekánál fogva közelebb húzta magához a másikat, és elkezdte csókolgatni a mellkasát. Folyamatosan lefelé haladva beborította csókjaival az egész felső testét. Ahogy a köldökéhez ért, bele is nyalt, amit a fiú láthatóan nagyon élvezett.

Közben Geunsuk simogatni kezdte a derekát, majd levette róla a felsőt. Párja így már csak egy szál alsóban állt előtte. Ekkor Hongki kigombolta a másik nadrágját, miközben a köldökétől lefelé haladva csókolgatta tovább annak hasát. Az alsóhoz érve megmarkolta a fiú merev férfiasságát, majd anélkül, hogy elengedte volna, lassan felegyenesedett, és Geunsuk szemébe nézett:

- Tényleg ezt akarod?

- Először csak jót játszottam, de most már akarom - súgta a fülébe Geunsuk, majd a tekintetével is megerősítette, hogy valóban nagyon kívánja a fiú közelségét.

Hongki megfogta a két kezét, még közelebb húzta őt az ágyhoz, majd lágyan, de mégis határozottan az ágyra lökte. Ezután óvatosan fölé mászott, ráült a csípőjére, és magukra húzta a takarót.

A reggel elérkeztével a nap fénye beszűrődött az ablakon. Amikor a sugarai Hongki arcára kezdtek sütni, ő ébredezni kezdett. Először nem is tudta kinyitni a szemeit, mert olyan erős fejfájást érzett. Amikor viszont résnyire nyitotta őket, és meglátta, hogy Geunsuk szobájában van, megállt benne az ütő.

Félve a látványtól, lassan oldalra fordította a fejét, és meglátta maga mellett az édesen alvó barátját, akinek meztelen felső teste és fél combja kilátszott a takaró alól. Hongki pánikba esett. Akkor mégsem álom volt. Hogy tehetett ilyet?

Ekkor vette észre, hogy alsó sincs rajta. Meglátta, hogy a földön hever, Geunsukétól körülbelül egy méterre. Lassan kimászott a takaró alól, hogy ne ébressze fel a fiút, és amilyen gyorsan csak lehet, összekapkodta a ruháit, és felöltözött. Az egyik zokniját sehol sem találta, de nem foglalkozott ezzel. Halkan kinyitotta az ajtót, körülnézett, hogy senki se látja-e, és óvatosan becsukta.

A következő pillanatban azonban befordult a sarkon Onew, és hátulról meglátta, ahogy Hongki csendben becsukja az ajtót, és ijedten elkezd rohanni a folyosón a lépcső felé. Onew lemerevedett egy pillanatra, nem akart hinni a szemének. Odament az ajtóhoz, majd bekopogott. Senki sem nyitott ajtót, de ő nyitva találta, ezért kíváncsian belépett.

Geunsuk a kopogás zajára ébredezni kezdett. A fejét fogva így szólt:

- Később kérek reggelit, egy órát még pihenni szeretnék.

- Akkor… tényleg megtörtént? - kérdezte Onew tátott szájjal.

- Micsoda? - kapta fel a fejét Geunsuk. - Ja, te vagy az?

- Hát…azt láttam, hogy az előbb Hongki ment ki innen.

- Mi? Az nem lehet! –nyitotta tágra a szemeit, és felkapta a fejét a párnáról.

Gyorsan szétnézett a szobában, és meglátta a földön szerteszét heverő ruháit. Ekkor vette észre, hogy teljesen meztelen, pedig sosem alszik alsó nélkül. Zavartan nyúlt le az ágy mellett heverő alsójáért, és ekkor kiesett a takaró alól Hongki fél pár kutyás zoknija. Geunsuk halálra rémült és egyben zavart fejjel nézett először a zoknira, majd a meglepődött Onewra:

- Erről egy szót sem senkinek, különben meghalsz!

- Ööö, rendben. Akkor látom, hogy jól vagy, én megyek is – mondta Onew zavartan, és elindult kifelé.

Hongki közben a szobájában próbálta összeszedni a holmijait, és a gondolatait. Bekapcsolta a telefonját, és huszonnégy nem fogadott hívást talált. Ekkor jutott eszébe, hogy az ütemterv szerint a csapatnak reggel nyolckor tovább kellett volna indulni a turné következő állomása felé. Ránézett az órájára, ami kilenc óra tíz percet mutatott. Hát persze, Geunsuk az ő testőreit is elküldte, ezért senki nem tudta, hogy ő hova tűnt.

Ebben a pillanatban kopogtak az ajtón, és Jonghun lépett be:

- Végre, hogy megvagy. Eddig hol voltál? Mindenki rád várt, de a telefonod ki volt kapcsolva. Az rendben van, hogy Geunsukkal csajozni mentetek, de tőled nem vártam ilyen felelőtlenséget!

- Nagyon sajnálom.

- Mostmár mindegy. Igyekezz, el kell érnünk a következő járatot.

- Rendben van – felelt megbánóan Hongki.

Még egy-két dolgot beletett a bőröndjébe, behúzta a cipzárt, és elindult Jonghunnal kifelé.

Közben Geunsuk is összeszedte magát a szobájában. Neki volt még egy pihenőnapja, mielőtt tovább kellett volna indulnia. Nem tudta kiverni a fejéből a történteket, bár nem emlékezett pontosan mindenre. Úgy érezte, hogy ezt meg kell beszélni, ezért Hongki szobájához ment. Ott azonban már senkit nem talált.

...Ézemi...



További részek:

         2. Ez nem lehet igaz... Vagy mégis?

3. Ha az érzések veszik át az irányítást

4. Szeretlek

5. Minden ott ér véget, ahol elkezdődött

Az érzelmek éjszakája (Super Junior) IV.

Figyelmeztetés: 18+ és yaoi

Donghae leült a kanapéra, szerelme az ölébe, és csak élvezték egymás társaságát. Halkan sugdolóztak, simogatták egymást, majd Donghae belenyalt Hyukie fülébe, aki már nagyon nehezen tudta visszatartani magát, hogy ott mindenki előtt magáévá tegye a párját, de megpróbált még várni egy kicsit.

Leeteuk is átült a kanapé másik felére, Heechul pedig rögtön mellé. Egyre közelebb húzódott hozzá, miközben csak lökte neki a szöveget: pletykákat, vicceket, mindent, ami eszébe jutott. Minden pillantása felért egy szexuális felhívással, amivel folyamatosan szerelme szemeit bombázta.

Leeteuk megpróbált nem odafigyelni, és úgy tenni, mintha csak barátként beszélgetnének, de az esti csók után már nem volt képes érdektelenséget színlelni.

Ezt a jelenetet a nappali ablakán keresztül Siwon is látta, aki még mindig odakint próbált lenyugodni. Titokban teljesen bele volt esve Heechulba, de ezt még magának sem merte bevallani. Mégis hogy nézne az ki, hogy a nők kedvence egy ilyen fiúért epekedik?!

Viszont bármit tett, és bármit is mutatott a külvilág felé, igazából nem tudta kiverni Heechult a fejéből. Tudta, hogy ő csak egy pótlék a számára, mégis állandóan azokra a pillanatokra gondolt, amikor egymással szeretkeztek.

Mikor az este észrevette, hogy Leeteukkel megint közel kerülnek egymáshoz, először nagyon szomorú lett, majd őrülten dühös és féltékeny. Shindong észrevette ezt rajta, de amikor segíteni akart, Siwon mérgében hevesen elutasította.

A kanapén történteket látva tovább fokozódott az előbbi dühe, hirtelen berontott a házba, végigrohant a nappalin, felviharzott az emeletre, egyenesen a szobájába, és magára csapta az ajtót. Nem bírta volna tovább nézni kettőjüket.

Donghae és Hyukie egymással, Heechul és Leeteuk pedig saját gondolataikkal voltak elfoglalva, ezért nekik fel se tűnt Siwon viselkedése.

Yesung és Wookie még mindig az asztalnál ültek ekkor, és csak ők vették észre, hogy valami nagyon nincs rendben. Wookie felállt, hogy Siwon után menjen, de egy kéz megfogta az övét:

- Inkább maradj, jobb neki most egyedül.

Wookie csendben visszaült az asztalhoz, majd Yesungra pillantott, és találkozott a tekintetük. Az első pillanatban szégyenében lesütötte a szemét, de Yesung megsimogatta az állát, és kezével lágyan felfelé húzta, hogy újra egymás szemébe nézhessenek.

Így ültek pár percig, egymás tekintetébe feledkezve, amikor lógó orral belépett az ajtón Shindong. Körülnézett a nappaliban, majd a látványtól még szomorúbb arcot vágva elindult az emeletre a szobája felé. Az ő problémája már senkinek nem tűnt fel.

Közben Hyukie és Donghae úgy belemelegedtek a játékba a kanapén, hogy az előbbi már tényleg nem bírta tovább visszafogni magát. Vigyorogva súgta kedvese fülébe:

- Hallottad, mit mondott a leaderünk, mielőtt elkezdtünk játszani? Le kellene már feküdnünk, késő van.

- Igazad van, menjünk aludni – felelt Donghae édesen mosolyogva.

A pár felállt a kanapéról, és kézen fogva mentek a második emeletre, Donghae szobája felé. Utóbbi közben arra gondolt, hogy tényleg jó lenne már aludni, mert elég álmos. Az ajtóhoz érve kinyitotta azt, és belépett a szobába, majd szerelme is követte.

Ahogy becsukódott az ajtó, Hyukie nem bírta tovább visszatartani a vágyait, odanyomta Donghaet az ajtóhoz, és vadul csókolni kezdte az ajkait. Az áldozatot első pillanatban meglepetésként érte ez a dolog, de ahogy érezte szerelme testét a sajátjához simulni, minden porcikáját elöntötte a vágy, és már nem gondolt többé az alvásra.

Szorosan magához húzta Hyukie-t, hogy még jobban érezze annak szép testét, a lélegzetvételét, a szívdobogását, miközben nyelvük vadul táncolt egymás szájában.

Hyukie átölelte a derekát, és az ágy felé vonta, majd lelökte őt az ágyra. Egy mozdulattal lehúzta a pólóját, és elkezdte csókolgatni annak izmos hasát. Donghae hasa érzékeny terület volt, különösen a köldöke. Párja persze jól tudta ezt, és élvezte, hogy egyre fokozódó gyönyört okoz neki.

Az oldalánál kezdte, lágy csókot nyomott rá ajkaival, miközben a nyelve hegyével megérintette bőrét. Majd lassan elkezdett felfelé haladni szerelme hasán, egészen a mellbimbójáig. Mindkét mellbimbóját körbeölelte a nyelvével, ezután elindult lefelé. Egyre kisebb köröket írt le párja testén a csókjaival, és ahogy közelített annak köldöke felé, Donghae annál gyorsabban vette a levegőt, és szorította magához őt.

Ahogy a köldökéhez ért, vadul nyalogatni és szívni kezdte, amitől szerelme úgy érezte, az egész teste lángol a forróságtól, a férfiassága pedig mindjárt utat tör magának vékony szatén nadrágján keresztül. Hyukie jól ismerte ezt a hatást, és azzal folytatta, ami mindkettejükben tovább fokozta a gyönyört.

Lassan elkezdett a szájával lefelé haladni Donghae köldökétől, közben pedig ujjaival  simogatni kezdte annak domborodó férfiasságát. Ahogy ajkaival odaért a nadrágja széléhez, fölé hajolt, és azon keresztül lágyan lehelni kezdte ezt a részt, miközben ajkaival egyre többször érintette meg.

Donghae halk nyögésekkel felelt erre, ami még jobban felizgatta a szerelmét. Fogaival egyenként kigombolta mindhárom gombot a nadrágon, amit lejjebb húzott, és már csak az alsón keresztül folytatta a forró leheléseket, amelyek mindegyikébe beleremegett kedvese egész teste.

Rámosolygott teljesen elgyengült párjára, majd a szokásos vigyorral az arcán ismét a csípője fölé hajolt. Két kezével mindkét oldalon megfogta az alsója gumis derekát, majd középen is megtette ezt a fogaival, miközben lágyan érintette Donghae makkját.

Lassan lehúzta róla az alsót a nadrággal együtt, és eldobta a szoba sarkába. Nyelvének gyors mozdulataival kezdte izgatni Donghae férfiasságát, majd ajkaival is rácuppant, és teljesen beszívta azt. Közben ujjaival mögötte is izgatni kezdte.

Először csak lágyan simogatta, majd egyre erősebben, végül ujjaival belé is hatolt, hogy még nagyobb élvezetet okozzon neki. Donghae egyre hevesebb csípőmozgatással és nyögésekkel reagált erre, úgy érezte, mindjárt szétrobban.

Hyukie tovább folytatta, másik kezével is párja péniszét kezdte el izgatni, miközben egyre gyorsabb tempóban mozgatta rajta a száját és cirógatta a nyelvével annak makkját. Donghae hatalmasat nyögött, és egész teste lángba borult, miközben a csúcsra ért.

Legtöbbször kis pihenő után kedvesét is hasonló gyönyörben szokta részesíteni, de most még közelebbről akarta őt érezni. Először felült az ágyban, szemben Hyukie-val, megragadta párja ingét, és lassan elkezdte kigombolni. Közben láthatóvá váló kulcscsontját, majd lejjebb haladva szépen ívelt mellkasát csókolgatta, másik kezével pedig kedvesének izmos hátát simogatta.

Amikor az összes gombbal végzett, lehúzta azt a fiúról, majd Hyukie mögé ült, és lágy csókkal érintette a fiú vállát. Közben kezeivel kigombolta annak farmerét, és simogatni kezdte a férfiasságát.

A válla után lassan haladt lejjebb, csókokkal borítva el szerelme hátát. Hyukie minden érintésbe beleborzongott, hiszen a háta volt a legérzékenyebb pontja.

Ahogy Donghae elért a gerincéig, a csók közben nyelvével is nyalogatni kezdte, és így haladt végig minden csigolyáján. Hyukie érzéki nyögésekkel tudatta, mennyire élvezi ezt a kényeztetést, ami szerelme vágyait is újra felerősítette.

A derekához érve Donghae előretolta őt az ágyon, felső testét pedig előre döntötte, és combjáig lehúzta róla a farmert és az alsót, hogy hozzáférhessen a gerince többi részéhez.

Miközben csókjaival továbbindult lefelé, jobb kezével megfogta Hyukie kemény férfiasságát, és gyors mozdulatokkal kezdte tovább izgatni, bal kezének ujjaival pedig a mögötte levő területet simogatta. A fiú egyre hevesebben kapkodta a levegőt, és már közel járt a gyönyör csúcsához, amikor Donghae egyszer csak megfogta őt a csípőjénél, és a sajátja felé húzta.

Hyukie meglepődött, de benne volt a játékban. Miközben Donghae hátulról lassan belé hatolt, halk nyögés hagyta el az ajkait. Donghaet még jobban felizgatta ez, ezért nem várt sokáig, hamar gyorsítani kezdett a tempón. Egyre vadabb lökésekkel hatolt belé újra és újra, miközben gyorsabban és erősebben ingerelte jobb kezével szerelme férfiasságát, amíg mindketten el nem jutottak a kirobbanó orgazmusig.

Ebben a pillanatban úgy érezték, hogy teljesen eggyé váltak, és egy másik világban vannak. Elmosódott a határ közöttük, ketten alkottak egy egészet. Néhány percig így feküdtek egymást átölelve, majd Donghae törte meg a bensőséges csendet:

- Mi volt ez, amit műveltél velem már az ajtóban?

Hyukie hátrafordította a fejét, hogy szerelme szemébe tudjon nézni, és kacér mosollyal arcán így felelt:

- Miért, talán nem tetszett? És én is kérdezhetném, hogy miért rántottál csak így a farkadra…

- Nagyon felizgattál, és érezni akartalak. Még közelebb akartalak érezni magamhoz. Nagyon szeretlek, már elfelejtetted? – nyalta meg a másik fülcimpáját.

- Látom a szemedben, hogy felejthetném el?! – húzta önelégülten még szélesebb mosolyra a száját Hyukie - Én is nagyon szeretlek, és már délután óta kívántalak. Ezért estem úgy neked.

Donghae nem válaszolt, csak szorosabbra fonta karjait kedvese derekán, miközben lassan rendeződtek a lélegzetvételeik. Pár perc múlva kimászott Hyukie mögül, és kivett egy vékony plédet az ágy alatti fiókból, amit szerelmére terített. Visszatért mögé, és újra átkarolta őt a takaró alatt, így aludtak el békésen. 

...Ézemi...

Az érzelmek éjszakája (Super Junior) III.

Figyelmeztetés: 12+ és yaoi

Miután mindenki kész lett a mosogatással, Donghae megszólalt:

- Mit szólnátok egy izgalmas játékhoz? Mondjuk egy kis üvegezéshez a mi módszerünkkel.
Ez náluk a következőt jelentette: Valakit leültetnek egy székbe, pár lépésnyire az asztaltól. Bekötik a szemét, majd pörgetnek az üveggel. Akire az üveg mutat, annak kell megcsókolnia a bekötött szeműt, akinek pedig az a feladata, hogy kitalálja, ki csókolta meg.

- Jól van, ez még belefér lefekvés előtt, de aztán mindenki megy aludni, mert holnap nehéz napunk lesz – mondta Leeteuk.

- Jöhet a játék! – lelkendezett Heechul, és közben arra gondolt, hogy valamilyen úton-módon ezzel talán elcsábíthatja majd szerelmét végre.

- Jellemző, hogy miről szól ez is – húzta a száját Siwon, pedig máskor előszeretettel vesz részt hasonlókban. Most azonban kedvetlenül húzódott közelebb az asztalhoz, mintha neki már mindegy lenne, bármi is fog történni. Shindong szótlanul követte őt.

- Rendben! Akkor haladjunk úgy, ahogy most leültetek. Kezdd te, Wookie! Gyere, ülj ide a székbe! – folytatta az ötletgazda.

Wookie szégyenlősen előlépett, odament a székhez, és lassan beleült. Donghae bekötötte a szemét, majd megpörgette az üveget, ami végül Yesungra mutatva állt meg.

Utóbbit mintha megrázta volna valami, de nem akarta, hogy ezt mások is észrevegyék, ezért gyorsan odament a székhez, és lágy csókot lehelt Wookie ajkaira. Hiába tagadta, hiába nem mondta ki, a szíve egyre erősebben vert.

Wookie persze nem látott semmit, de valahogy a szívében érezte, hogy ki csókolta meg. Erre vágyott már nagyon régóta. Olyan erős érzések lettek úrrá rajta, hogy alig kapott levegőt. Elvörösödött, és arcát a kezeibe temette, nem tudott megszólalni.

A jelenetet Yesung is tágra nyílt szemmel figyelte, közben pedig továbbra is erősen vert a szíve, és kavarogtak gondolatok a fejében. Nem volt a szavak embere, ezért sem mondta el eddig, hogy már az első közös forgatásukkor beleszeretett Wookie-ba. Félt, hogy elijesztené őt, és akkor a barátságuk is elveszne, ezért inkább csendben maradt, és megelégedett ezzel a kapcsolattal.

Viszont ahogy telt az idő, egyre kevésbe volt képes eltitkolni az érzéseit, most pedig úgy érezte, nem bírja tovább, el kell mondania neki, hogy szereti, bármennyire is retteg a következményektől.

A néhány másodperces csendet Siwon gúnyos nevetése szakította meg, aki sikeresen elterelte ezzel saját gondolatait:

- Mi történt, Wookie? Olyan régen csókoltak meg, hogy mindegy, ki teszi?

- Tssss! Fogd be, te hülye! Elrontod a játékot – intette le Shindong.

Wookie ekkorra tért annyira magához, hogy meg tudjon szólalni:

- Yesung volt az? – kérdezte.

- Igen, én voltam.

- Ügyes a srác, tapsoljuk meg! – kiáltott vidáman Hyukie, és mind megtapsolták Wookie-t, aki ugyanúgy ült ott bekötött szemmel, megkövülve.

Mikor Yesung hangja azt mondta, hogy valóban ő csókolta meg, úgy érezte, a szíve kiesik a helyéről.

- Jól van, vegyétek le a sálat! – szólalt meg Donghae.

Yesung odalépett Wookiehoz, és nem gondolkodott tovább, csak a szívére hallgatott. Szembeállt vele, két kézzel lágyan megfogta a sálat a fején, majd odahajolt mellé, és halkan a fülébe súgta:

- Szeretlek, Wookie.

Ezután leoldozta a sálat, és búcsúzóul huncut pillantással nézett Wookie mandulaszemeibe. Az utóbb említett megdermedt egy pillanatra, és lassan támolygott vissza a helyére. A szíve úgy égett, hogy az már inkább fájdalomhoz hasonlított. Nem akart hinni a fülének és a szemének.

Tényleg ezt mondta neki Yesung? Csak neki mondta? Nem értette rosszul? És ahogy utána nézett… Most mi lesz?

Ezek a gondoltatok kavarogtak benne, mikor Donghae ismét megszólalt:

- Siwon, most te jössz!

- Rendben. – mondta Siwon egykedvűen, majd leült a székbe, Donghae pedig bekötötte a szemét, majd pörgetett. Az üveg Heechulra mutatott, amikor megállt.

Neki egyébként is nagyon rosszul esett, hogy Leeteuk olyan hidegen bánt vele egész este, ezért úgy gondolta, most revansot vesz egy kicsit. Flegma vigyorra húzta száját, csendben felállt, odalibegett Siwonhoz, és olyan érzéki nyelves csókban részesítette, amilyet egy hercegnő szokott adni a szeretőjének.

Látszólag Siwon csak meglepődött ettől a nem várt vadságtól, és hamar meg is szólalt:

- Ez csak Heechul lehet, senki más – mondta, és egy fél pillanatra mosoly ült a szájára, de gyorsan úgy tett, mintha mi sem történt volna.

- Eltaláltad drágám! – lépett oda Heechul.  Mikor levette a sálat, olyan közel hajolt Siwonhoz, hogy az orruk is majdnem összeért. Siwon pislogni is elfelejtett egy pillanatra, de a következőben már komoly arcot vágott, és leült a helyére.

Most vette észre, hogy mellette Shindong milyen mélabús arcot vág, és ekkor tudatosult benne, hogy a vacsora óta nem is hallotta őt viccelődni. Tudta viszont, hogy Shindong nem szereti, ha az érzései felől kérdezősködnek, ezért úgy tett, mintha nem venne észre semmit.

- Hyung, te jössz! – szólt Donghae Leeteuknek. A leader felállt az asztal mellől, és kis mosollyal az arcán a székhez lépett, majd beleült.

Örömmel vett részt minden vicces dologban, ellenére nagyon megfontolt ember volt, aki szinte mindig a józan eszére hallgatott, mikor döntéseket kellett hoznia. Ezért is akarta magát távol tartani Heechultól. Úgy érezte, leaderként nem teheti meg, hogy elveszti az eszét. Ráadásul pont miatta, aki még egy jelzőlámpát is el akarna csábítani…

Nem-nem, egy leadernek össze kell tartania csapatot, nem majomkodhat az egyik taggal, mint egy tizenéves. Ez nem történhet meg újra.

Közben viszont belehasított elméjébe az a csók, amit Heecul Siwonnak adott. Ettől annyira erős dühöt és féltékenységet érzett, hogy a fogait is összeszorította. Persze senki nem vehet észre semmit – tért észhez gyorsan, és mosolyt erőltetett arcára.

Ez a rengeteg gondolat addig a néhány másodpercig futott keresztül az agyán, amíg Donghae bekötötte a szemét, odalépett az asztalhoz, és pörgetett. Az üveg ismét Heechulra mutatva állt meg.

Heechul remélte, hogy végre el tudja csábítani a szerelmét. Csendben odalépett hozzá, lassan fölé hajolt, majd először nagyon lágyan, csak az ajkaival csókolta meg, majd átdugta a nyelvét is annak szájába.

Leeteuk ekkor hiába igyekezett, nem tudott ellenállni, és nyelvével viszonozta a simogatást. Érezte, hogy Heechul az, hiszen ki más tudna még így csókolni?

Nem, ez nem lehet igaz – gondolta, mert érezte, hogy minden észérve és ellenállása szertefoszlik az elméjében, és a szíve őrülten ver.

A lehető legkevesebbet mutatva érzéseiből próbált megszólalni:

- Heechul, ilyet csak te tudsz, nem nehéz kitalálni.

- Igen, és még sok minden van, amit csak én tudok – súgta a fülébe Heechul, miközben elkezdte kioldozni a sálat. Lecsúsztatta azt szerelme nyakára, majd mélyen a szemébe nézett egy pillanatra, miközben megnyalta a száját.

Leeteuk próbált úgy tenni, mintha ez az egész nem hatna rá, és mosolyra húzta a száját Valójában azonban olyan erős vágyat érzett, hogy a férfiassága is megkeményedett. Az volt a szerencséje, hogy elég vastag nadrág és hosszú póló volt rajta, így a többiek ezt nem vették észre.

Siwon csak nézte a történteket, és ökölbe szorította a kezét az asztal alatt. Shindong megfogta a vállát, és odasúgta neki:

- Gyere, beszéljünk!

- Hagyj! Inkább sétálok egy kicsit az udvaron – szólt Siwon elutasítóan, majd felpattant, és szó nélkül kiviharzott az ajtón. Barátja utána ment, de Siwon továbbra sem volt hajlandó megszólalni, csak állt ökölbe szorított kézzel, és bámult a semmibe.

- Ezeknek meg mi bajuk? – kérdezte Kyu Wookie-ra nézve, mert ő ült hozzájuk a legközelebb.

- Nem tudom. Valamit beszéltek, aztán Siwon kiszaladt, Shindong meg utána.

- Folytassuk a játékot, majd ők megbeszélik – mondta Donghae.

Nemsokára mindenkire rákerült a sor, hogy bekössék a szemét, Heechul volt az utolsó. Reménykedett, hátha megint Leeteuköt kapja ki, de közben bízott annyira magában, hogy úgy érezze, enélkül is nyert ügye van már.

Vigyorogva ült le a székbe, majd Donghae bekötötte a szemét és pörgetett. Az üveg Yesungra mutatva állt meg, akinek szemmel láthatóan nem volt ínyére a dolog. Odavonszolta magát a székhez, majd egy gyors mozdulattal hozzáérintette ajkait a fiú telt ajkaihoz, és azonnal hátrébb is lépett.

Heechulnak arra sem volt ideje, hogy visszacsókoljon. A rövidke pillanat után lassan végignyalta a száját, majd megszólalt:

- Hmm… szőlőzsír… és a szemedbe lógó tincsek, amelyek érintették az arcomat. Ezenkívül gyors voltál és érzelemmentes. Ez csak Yesung lehet.

- Eltaláltad. A sálat te is le tudod venni – válaszolt Yesung egykedvűen, és visszaindult a helyére.

- Heechul, te tényleg tehetséges vagy! – szólalt meg nevetve Hyukie.

Heechul erre hátradőlve kinyújtózott a székben:

- Igen, ebben a játékban én vagyok a legjobb – vigyorgott önelégülten.

- Nem csoda, végigcsókolgattad már a fél csapatot – szurkálódott Yesung.

- Igen, de nem az egészet. Eddig veled sem csókolóztam még.

- Nem is lesz rá többet módod – morogta Yesung magában. Wookie-n kívül ugyanis egyetlen másik fiúval sem állt szándékában csókolózni.

Ezzel befejezték a játékot, és kicsit mindenki arrébb vonult kedvesével, vagy azzal, akivel éppen beszélgetett. 

...Ézemi...

Az érzelmek éjszakája (Super Junior) II.

Figyelmeztetés: 12+ és yaoi

A második emeleten Hyukie és Donghae még mindig a szobában bolondoztak.

Utóbbi épp végignyalta kedvese nagy lábujját, és megkérdezte tőle:

- Ez milyen állat volt?

Hyukie gondolkodni kezdett, majd rávágta:

- Tehén!

- Nem-nem – vigyorgott rá Donghae –, a tehén így nyal – hajolt oda párja lába fölé, arcán még szélesebb mosollyal; majd teljesen kinyújtotta a nyelvét, és végignyalta Hyukie egész lábfejét, miközben teljesen összenyálazta.

- Ne csináld, nagyon csikiz! – nevetett Hyukie, miközben maga alá húzta a lábát – Inkább menjünk le, nézzük meg, mit csinálnak a többiek. A csirke is biztos mindjárt itt lesz.

- Igazad van, mindjárt vacsorázhatunk – húzta végig ujjait kedvese arcán, miközben édesen mosolygott.

Megfogták egymás kezét, és úgy indultak lefelé a lépcsőn.

Amikor leértek a földszintre, ugyanúgy kéz a kézben sétáltak az asztal felé. Néhány másodpercig figyelték az eseményeket, de aztán úgy döntöttek, inkább kicsit arrébb vonulnak kettesben, és saját játékot kezdenek.

Leültek hát egymással szemben az asztal túlsó felére, Siwonékhoz közel, és elkezdtek piros pacsizni. Természetesen náluk ez a játék egy kicsit másképp festett, mint ahogy általában játsszák.

Donghae tenyérrel felfelé odanyújtotta kezeit Hyukie elé, aki fölé helyezte saját kezeit, tenyérrel lefelé.  Egy kis „melegítés” után az előbb említett megpróbált rácsapni szerelme kezére. El is találta az ujjait, ezért az volt a jutalma, hogy megpuszilhatta Hyukie arcát, aki mosollyal nézett vissza rá.

A második menetben ismét a győztesnek volt lehetősége a másik kezére csapni. Donghae ismét eltalálta párja kezét. Igaz, most csak a kisujját, de ez is találat volt. Ezért egy mosoly kíséretében közel hajolt Hyukiehoz, és puszit adott az ajkaira, ami jól láthatóan kedvére volt a másiknak.

Siwon és Shindong csak figyelték a jelenetet. Előbbi szomorú tekintettel az arcán súgta oda barátjának:

- Most jöttek le odafentről, de már a témánál vannak.

- Ne irigykedj! – válaszolta mosolyogva Shindong.

- Irigykedni? Ugyan miért… és kire? Annyi nőt kapok meg, amennyit csak akarok – válaszolt Siwon durcásan, és sértettségében néhány percig rá se nézett barátjára.

Most valahogy mintha nem lett volna önmaga. Nem mosolygott, mint máskor, csak nézett maga elé, és még ezt a poént is sértésnek élte meg.

A harmadik fordulóban Hyukienak megint nem sikerült időben elhúznia a kezét, ezért Donghae odahajolt hozzá, és érzéki csókban részesítette.

Hyukiera úgy hatott ez, mint egy áramütés, legszívesebben azonnal kézen fogta volna szerelmét, hogy felmenjen vele az emeletre. De még csak most jöttek le, és nem is vacsoráztak. Így igyekezett lenyugtatni magát, bár ez ebben a helyzetben lehetetlen küldetésnek tűnt.

Egyszer csak megszólalt a csengő, a vacsora megérkezett. Wookie elindult kifelé, Yesung pedig vele ment, hogy segítsen neki.

Közben Siwon, Shindong, és Kyu lepakoltak az asztalról, megterítettek, és előkészítették az evőpálcákat.

Először Siwon ült le, Shindong mellé telepedett, majd Donghae és Hyukie is odamentek, és leültek egymás mellé. Utána Leeteuk foglalt helyet Siwonékkal szemben, Heechul pedig azonnal követte őt, és hangtalanul tette le magát a székre.

Ezután ért oda Yesung és Kyu, akik Leeteukék mellé ültek..

Wookie osztotta szét a csirkéket, így ő maradt utoljára. Pár másodperc gondolkodás után Kyu mellé telepedett le. Yesung csak nézte ezt, majd megszólalt:

- Miért nem ülsz kettőnk közé? – kérdezte tőle hangosan.

- Rendben van – válaszolta Wookie szégyenlős mosollyal, majd végül mindhárman elhelyezkedtek.

Evés közben Donghae tovább idétlenkedett Hyukieval. A szájába vett egy darab húst, majd ajkaival és a nyelvével tette azt be párja szájába.

Hyukiet ez is nagyon felizgatta, de megpróbált uralkodni magán, és csak szimplán játszani kedvesével. Nyelvével végignyalta az evőpálcát, azután azzal tette Donghae szájába a falatokat.

Velük szemben Heechul szintén az evőpálcát nyalogatta; majd megfogott vele egy darab húst, Leeteuk feje körül körözött vele, miközben csábító tekintettel figyelte a falatot. Ezután ismét maga felé húzta a kezét, és olyan arckifejezéssel vette a szájába a húst, amiről az embernek nem az étkezés jut eszébe.

De hiába próbálta magára vonni a leader figyelmét, nem sikerült. Tudta azonban, hogy képes levenni őt a lábáról, csak azt kellett még kitalálnia, hogy ekkor éppen mit használjon, amivel elérheti ezt.

Siwon viszont meredten figyelte őt, csak Shindong hangja zökkentette ki a mélázásból.

- Ti ketten, meg te, Heechul, fejezzétek már be! Elmegy az étvágyam tőletek!

- Hogy neked bármitől is elmenne az étvágyad, arra még nem volt példa – szólt epésen Yesung, mire a többiek jót nevettek.

- Még egy ilyen, és halott vagy! – morogta Shindong.

Értette a poénokat, de arra nagyon allergiás volt, ha az étkezési szokásával viccelődtek a többiek.

Közben az asztal másik oldalán Yesung, Wookie és Kyu csendesen ettek. Wookie egy pillanatra elfelejtkezett magáról, és elkezdte Yesungot bámulni.

Igazából az első közös szereplésük óta szerelmes volt belé, de ezt soha nem merte elmondani, sőt kimutatni sem, mert nagyon félt a visszautasítástól. Ahogy most nézte őt, arra gondolt, hogy mennyire örül, hogy mellette lehet, még ha csak barátként is.

Néhány másodperc után Yesung felemelte a fejét, és összetalálkozott a tekintetük. Wookie ijedten kapta el a fejét, de ekkor már késő volt. Yesung nem szólt semmit, de abbahagyta az evést, és csak nézett maga elé. Kyu észrevette ezt, és a fiúra nézett:

- Hyung, valami baj van?

- Nem, semmi. Csak elgondolkodtam – válaszolta Yesung, de elméjéből csak nem tudta kiverni azt a bizonyos gondolatot.

Kyu nemsokára befejezte az evést, majd odament Leeteukhöz:

- Hyung, nekem el kell mennem, randim lesz.

Heechul vigyorogva közbeszólt:

- Az hogy lehet? Henry csak holnap érkezik – mondta, és közben röhögésben tört ki.

- Hallgass, te barom, az csak véletlen baleset volt, és csak egyszer történt meg – lökte oldalba Kyu.

Leeteuk közben válaszolt:

- Rendben, menj, de reggel időben legyél itt, sok a dolgunk.

- Oké, Hyung! – mondta mosolyogva Kyu, és a szobája felé indult.

Ekkor Donghae és Hyukie is befejezte az evést.  Ahogy ilyenkor szokás, ők kezdtek el először mosogatni, majd ahogy végeztek, sorban mindenki elmosta a saját dolgait, és segített összepakolni. 

...Ézemi...

Az érzelmek éjszakája (Super Junior) I.

Megjegyzés: Ez a fici befejezett, hét részes. A lap alján tudsz az egyes részekre ugrani.

Műfaj: romantikus
Figyelmeztetés: 12+ és yaoi

Megint eljött az este, és mindenki nyugodtan tett-vett a házban, ahogy mindig. A nappaliban Yesung, Kyu és Wookie kreativitás játékot játszottak, miközben az asztal másik oldalán Siwon és Shindong halkan beszélgetett.

Az első emeleten Heechul éppen a gép előtt ült, és belefeledkezett a játékba. Egy szobával arrébb Leeteuk elmélyülten hallgatta a saját hangját az iPhone-ján, mert épp egy új dalon dolgozott, amit nemsokára a bandának is be akart mutatni.

A második emeleten Donghae és Hyukie az előbbi szobájában bömböltették a hifit, grimaszokat vágva és nevetve táncoltak a zenére, majd az ágyon ugráltak, és egyéb bolondságokat csináltak.

A többiek nem voltak a házban. Henry és Zhoumi egy közös fotózásra utaztak, mások pedig egy TV-s vetélkedőben képviselték a csapatot.

A nappaliban a halk alapzajt Shindong hangja törte meg:

- Éhes vagyok, ti nem?

Odament a hűtőhöz, kinyitotta az ajtaját, de az italokon és a tejen kívül csak egy darab sajtot talált. Azonnal bekapta azt, majd teli szájjal csak ennyit mondott: -  Ezzel nem megyünk sokra. Rendeljünk sült csirkét, mit szóltok?

A csirke szóra már a többiek is felkapták a fejüket. Wookie megszólalt:

- Jól van, akkor én megrendelem. Hyung, szólnál a többieknek is az emeleten? - fordult Yesung felé.

- Persze, Wookie, máris megyek.

- Köszönöm. Akkor, ha jól számolom, kilencen vagyunk. Shindong hyung gondolom, kettőt kér, így tíz csirkét fogok rendelni - mondta, és már hívta is az ételkiszállítókat.

Miközben a csirkére vártak, tovább folytatták megkezdett tevékenységeiket. Az első emeleten Heechul éppen befejezett egy pályát a számítógépes játékban, és elégedetten konstatálta, hogy megint ő nyert. Kikapcsolta a gépet, aztán egy pár pillanatig csak ült, és nézett maga elé.

Egyszer csak felkapta a fejét, és mosolyra húzta a száját, mert eszébe jutott valami. Felpattant, és Leeteuk szobájához futott, ahol ő még mindig az új dallal foglalkozott.

Heechul izgatottságában kopogni is elfelejtett, úgy szaladt be a szobába. Leeteuk észrevette, hogy kinyílt az ajtó, ránézett a fiúra, és kivette a füléből a fülhallgatót, mire Heechul megszólalt:

- Képzeld, hyung, tegnap felhívott Onew, és mondta, hogy látta, ahogy Hongki és Geunsuk… - kezdte el, de már nem tudta befejezni a mondatot, mert Leeteuk félbeszakította:

- Ne haragudj, de látod, hogy mit csinálok, gyere vissza inkább később.

Heechul elszomorodott, de tudomásul kellett vennie leadere szavait, utóbbi ugyanis nem szerette, ha akkor zavarják, amikor éppen elmélyülten dolgozik. Így lassan visszasomfordált a szobájába.

Fel-alá járkált, malmozott hosszú ujjaival, bámulta a plafont, miközben egy dalt dúdolt; majd alig tíz perc elteltével megint eszébe jutott valami, és bement Leeteukhöz vigyorogva, aki megpillantva őt, ismét kivette a füléből a fülhallgatót.

- Mi az már megint?

- Hyung, mikor megyünk el újra a vidámparkbaaa? – kérdezte olyan hangsúllyal és arckifejezéssel, mint amikor egy kisfiú az apukáját kérleli. – Kyu mondta, hogy megint az a kedves ahjumma van ott, akivel a múltkor beszélgettünk. Olyan régen voltunk már együtt…

- Figyelj, ezt majd megbeszéljük később. Most nem érek rá, koncentrálnom kell. De ezt magad is észrevehetnéd.

Heechul lehorgasztott fejjel távozott a szobából, és ment be pár lépés után a sajátjába. Nem tudta, hogy mit kezdjen, csalódottan vágta le magát a székre, és elkezdett rajzolgatni. Közben végig azon kattogott az agya, hogy kerülhetne ismét közel leaderéhez.

Pár perccel később meghallotta, hogy Leeteuk ajtaja kinyílik, és ő elindul a folyosón a lépcső felé. Felragyogott az arca, felpattant, odaszaladt mellé, és megfogta annak kezét. Leeteuk komoly tekintettel nézett rá:

- Kérlek, ezt most ne csináld, főleg ne a többiek előtt. – Angyali hangjában ekkor mintha határozott elutasítás csengett volna, miközben lefejtette a fiú kezét a sajátjáról.

Heechul megint elszomorodott, és ezzel a szomorúsággal az arcán kullogott leadere után a lépcsőn lefelé. Vajon sosem fogja vállalni a kapcsolatunkat a többiek előtt?

Eközben odalent Kyu elővette a telefonját, és ezt mondta:

- Ez egy mikroport.

Beledugta a hátsó zsebébe, majd úgy tett, mintha a rajta lévő kis mikrofont a pólójára csíptetné.

- Nagyon jó, ötletes! - lelkendezett Yesung és Wookie.

Ezután Wookie következett, kezébe vette a telefont:

- Ez egy kisautó – mondta halkan, és úgy tett, mint egy kisgyerek, aki a földön autókázik.

Leeteuk és Heechul ekkor már majdnem leértek a lépcsőn. Utóbbi meglátta, hogy a többiek kreativitás játékot játszanak az asztalnál, és a szomorúság helyett ismét kirajzolódott a flegma vigyor az arcán.  

- Az én ötletem sokkal jobb volt, de rendben van – mutogatott magára Kyu Wookie-ra nézve, aki nem szólt semmit, csak jót mosolygott a maknae szemtelenségén, mert már megszokta azt.

Yesung épp a telefon felé nyúlt, amikor Heechul Leeteuk elé ugrott; odarohant az asztalhoz, felkapta Yesung orra elől a telefont, majd vigyorogva az asztal túlsó széléhez szökkent vele:

- Ez egy sminktükör – szólt nőies hangon, és úgy tett, mint aki éppen sminkeli magát, miközben csábosan billegtette szempilláit.

Mindenki nevetésben tört ki, kivéve Yesungot, aki szúrós szemekkel nézett a fiúra:

- Hyung, legközelebb szólj, ha játszani akarsz.

- Ne haragudj! - szólt lágyan Heechul, és közben olyan boci szemekkel nézett, hogy megint mindenki nevetni kezdett.

- Jól van, ha akartok, játsszatok ti is - mondta Kyu egykedvűen, mintha ő vezetné a játékot, miközben pakolászni kezdett az asztalon, hogy több helyet csináljon a többieknek.

Heechul mosolyogva ült le az egyik székre, és Leeteuk is követte. Velük szemben Siwon egy pillanatra átnézett Shindong feje fölött, hogy jobban lássa a történteket. Ő maga ezt észre sem vette, utóbbi viszont sejtette barátja viselkedésének okát.

Leeteuk pont Yesung elé ült le az imént, így neki kellett következnie a játékban. Kezébe vette a telefont, nézegette néhány másodpercig, majd így szólt:

-  Ez egy tábla csoki! - Széles mosollyal imitálta, ahogy a csokiba harap.

A többiek megtapsolták a leaderük vicces ötletét. 

...Ézemi...


További részek:
II.
III.
IV.
V.
VI.
VII.