Amikor az angyalok elvarázsolják egymást (JGS & Hongki) 1. Egy véletlen baleset

Megjegyzés: Ez a fici befejezett, öt részes. A lap alján tudsz az egyes részekre ugrani.

Figyelmeztetés: 18+ és yaoi

Geunsuk éppen végzett a fotózással. Kisétált a terem ajtaján, majd Onew is követte, akinek csúcsszuper fényképezőgép lógott a nyakában. Mindketten elindultak a folyosón. Mikor az előbbi odaért az öltözőjéhez, elővette a kulcsot, és elköszönt a másik fiútól. Ahogy viszont bedugta a kulcsot a zárba, lépéseket hallott a háta mögött, és újra meghallotta Onew hangját:

- Szia! De régen találkoztunk! Minden rendben?

- Szia! Annyira nem, de nem fontos – felelt a szép szemű, szőke srác, miközben próbálta mosolyra húzni a száját. -  Most csak arra koncentrálok, hogy a primadonnák élvezzék a koncertet.

Közben odalépett hozzájuk Geunsuk, és boldogan ölelte meg a fiút:

- Szia, Hongki! Mi a helyzet?

Utóbbi viszonozta az ölelést, de szomorú tekintettel válaszolt:

- Csak a szokásos, már megint tévedtem.

- Jól van, fiúk, nekem mennem kell. Sok sikert a koncerthez mindkettőtöknek! Hwaiting! – szólt közbe Onew.

- Köszönjük! – válaszolt a két fiú.

- Már megint összetörte a szíved egy lány? – kérdezte Geunsuk Hongkit, amikor már kettesben voltak.

- Ne is kérdezd. Én ezt már nem bírom tovább.

- Semmi baj. A koncertetek után csak ülj be a szokásos helyre, és megbeszéljük.

- Rendben, de akkor ne hajnali háromkor gyere, mint a legutóbb ugyanitt!

- Mondtam már, hogy sajnálom, de nem tudtam elszakadni a japán angolnáktól. Nagyon szeretnek, és látniuk kell, hogy én is szeretem őket. Hát, tehetek róla, hogy ilyen szépnek születtem, és ezért mindenki szeret?- kérdezte, miközben saját arcára mutatott.

- Jól van, egóherceg, nekem mennem kell a srácokhoz, akkor majd várlak. Hwaiting!

- Rendben, barátom, csak kitartás és hwaiting! – mondta Geunsuk, és kinyitotta az öltöző ajtaját, Hongki pedig továbbment a folyosón, fel az emeletre, a saját öltözőjéig.

Amikor elérkezett az FT Island fellépésének ideje, az épület zsúfolásig megtelt. A fiúk egyesével mentek ki a színpadra, ahol hatalmas taps és sikoly fogadta őket. Hongki szerencsére a primadonnák szeretetének köszönhetően egy kicsit elfeledkezett problémáiról.

Egy fergeteges, két órás koncert után a csapat elment együtt vacsorázni. Újabb két óra múlva, éjjel tizenegykor Hongki már a szokásos helyen várta barátját, miközben a testőrei néhány méterrel arrébb figyeltek.

Geunsuk koncertje közvetlenül az FT Islandé után kezdődött, tíz órakor. A terv szerint ez akkor csak másfél órás lett volna, persze Geunsuknál ezt sohasem lehetett pontosan tudni, mert ő sokszor gondolt egyet, és felborította az egész tervet.

Bár jól titkolta, most viszont ő sem volt olyan hangulatban, hogy órákig kedveskedjen az angolnáknak még a koncert vége után. Persze, csalódást sem akart nekik okozni, ezért a koncert befejeztével fél órás „szabad ölelést” hirdetett. Így a kecske is jóllakott, és a káposzta is megmaradt. Geunsuk fülig érő vigyorral nyugtázta, hogy ezt is milyen tökéletesen eszelte ki a szép kis fejével.

Éjfél előtt pár perccel vonult le a színpadról, elégedetten nézegette magát az öltöző tükrében, majd megfürdött, átöltözött, és négy testőrével együtt elkocsikázott a szokásos helyre.

Ahogy belépett az ajtón, és felment az emeletre, meglátta barátját a megszokott asztalnál. Mosollyal az arcán indult el Hongki felé, de hirtelen megtorpant, mikor meglátta, hogy már egy üres sojus üveg hever az asztalon, és a fiú a másodikat készül kibontani. Geunsuk odarohant, és megfogta Hongki kezeit:

- Hja, fejezd be, rosszul leszel – mondta neki, miközben kivette az üveget a kezéből.

- Add vissza! Már csak ez… maradt nekem. A soju nem csal meg… soha – gördült le egy könnycsepp Hongki arcán, miközben fájdalmas mosolyra húzta a száját. Geunsuk megölelte őt, majd leült az asztalhoz. Kibontotta az üveget, és öntött magának egy kis italt.

- Mesélj csak el mindent, hallgatom – mondta barátjának, miközben szájához emelte a kis poharat.

- Jól van – kezdte el Hongki. – Biztos emlékszel a múltkori lányra, akit feleségül akartam venni.

- Igen, akkor is mondtam, hogy rossz ötlet, de te úgy el voltál szállva, hogy nem hallgattál rám.

- Most nem ez a lényeg. Abban a konditeremben, ahová ő járt, találkoztam egy csodaszép személyi edzővel. Már az első pillanatban úgy éreztem, hogy van köztünk valami, ahogy pedig telt az idő, egyre többet beszélgettünk, és nemcsak az edzésről. Három hete járni kezdtünk, és én nagyon boldog voltam.
Pár napja szokás szerint felhívtam, hogy találkozzunk este, de ő azt mondta, hogy a szüleihez kell utaznia Jejura, és leghamarabb csak a hétvégén ér rá. Erre este elmegyünk egyet inni Heechullal, és mit látok? A barátnőm a bárpult mellett iszogat egy izompacsirtával, aki átkarolja, és magához húzza őt.
Persze azonnal odamentem, hogy számon kérjem, ő meg még csak nem is szégyellte magát, csak annyit mondott, hogy akkor legyen vége. Felfogod ezt? – mesélte el a történetet Hongki, és mire a végére ért, szemeiben ismét könny csillogott.

- Igen, haver, te mindig fülig beleesel a nőkbe, ők meg mindig átvernek téged – vonta le a következtetést Geunsuk, miközben újra öntött magának az akkor már csak félig teli üvegből.

- De mondd, miért, miért, miért? Ez a végzetem? Neked miért nincs ilyen problémád?

Geunsuk legurított egy újabb felest a torkán, majd megszólalt:

- Igazából én sem vagyok túl jól. Mindig azt mondom az angolnáknak, hogy ők a barátnőim. Mostanában sokszor úgy is érzem. Teljesen egyedül vagyok. Nők milliói vannak oda értem, még sincs senki, aki a társam lehetne. Annyiszor végiggondoltam ezt, és már annyira elegem van ebből az egészből – mondta az asztallapot bámulva, miközben még egy feles folyt végig a torkán, és az üveg kiürült. – Lehet, hogy az a baj velünk, hogy rossz csapatban játszunk – csúszott ki ez a mondat a száján, amely egy tanult ember fontos következtetésének hangzott, miközben ő már tökrészeg volt. Hongkiból kipukkant a röhögés:

- Mi van? Te tiszta hülye vagy! - emelte fel hirtelen a fejét, amitől jól el is szédült. Geunsuk közelebb hajolt hozzá, érzéki tekintettel ránézett, és lágy hangon így szólt hozzá:

- Ne mondd, hogy tudsz ellenállni ennek az arcnak, és ezeknek a gyönyörű szemeknek.

Hongki egy kicsit hátrább tolta az asztal fölött előrehajolt barátját, majd így szólt:

- Haza kéne mennünk, túl sokat ittunk. Főleg te.

Geunsuk azonban ismét közel hajolt, ujjait lágyan végighúzta az ajkain, majd az állán, és egy halálos pillantás kíséretében a következőket mondta:

- Mondtam már, hogy nagyon szépek a szemeid? Nem? Akkor jól jegyezd meg, mert én nem dicsérek senkit csak úgy.

Hongkit egy pillanatra elvarázsolta a látvány, és olyat érzett, amin még önmaga is meglepődött. Vigyorogva így felelt:

- Te meg egy piszkosul jóképű egoista herceg vagy, mondtam már?

- Ááá, tudtam én, hogy tetszem neked. Senki nem tud ellenállni ennek a tökéletes arcnak, és ennek a csodaszép testnek.

- Tsss! Ki mondta, hogy nem tudok ellenállni? Igenis, nagyon keményen ellenállok a szexi tekintetednek.

- Ááá – szólalt meg Geunsuk kaján vigyorral –, szóval szexi a tekintetem? Akkor mit szólsz ahhoz, szép szemű fiú, ha most elmegyünk a hotelbe?

- Menjünk – válaszolt röhögve Hongki.

Mindketten olyan részegek voltak, hogy alig tudtak menni. A testőrök segíteni akartak, de Geunsuk nem engedte, sőt, egy kivételével az összes testőrt hazaküldte. Az ott maradóra rábízta autója vezetését, utána őt is elküldte.

Amikor megérkeztek a hotelbe, felmentek az emeletre, és megálltak Geunsuk szobája előtt. Mielőtt ő bement volna, kacér pillantást vetett barátjára:

- Nem akarod velem tölteni az éjszakát? Aludj a legszebb férfival! Tudod, hányan lennének a helyedben?

Hongki megérezte ezt a pillantást, de erőt vett magán, és így felelt:

- Most inkább átadom a lehetőséget másnak. Köszönöm, hogy meghallgattál.

- Nem tesz semmit, neked mindenemet odaadom – válaszolt kacér mosollyal Geunsuk. –  Akkor jó éjt nélkülem!

- Jó éjt! – válaszolta Hongki, és lassan támolyogva indult a következő emeletre, a szobája felé, de közben már azon gondolkodott, nem tette-e rosszul, hogy nemet mondott.

Bement a szobába, levágta magát az ágyra, és nézte a plafont. Nem tagadhatta le, hogy nagyon szívesen igent mondott volna az ajánlatra. De végül is, miért ne? Mi történhet? Két barát együtt tölti az éjszakát, mi van abban? Addig gondolkodott, míg végül vigyorogva feltápászkodott, és a falnak támaszkodva kisétált a szobából, egyenesen Geunsuk ajtajához, majd bekopogott.

- Na, mi az, te sem alszol még? - kérdezte a másik, ahogy az ajtóban meglátta barátját.

- Él még az ajánlatod?

- Micsoda? Hogy töltsd velem az éjszakát?

- Igen… az.

Geunsuk hangos röhögésbe kezdett:

- Tudtam én, hogy ellenállhatatlan vagyok.

- De ne hülyéskedj, komolyan kérdezem.

- Komolyan bejöhetsz, szép szemű fiú, nem foglak bántani.

Hongki odalépett az ajtóhoz, de a másik nem mozdult, amikor pedig egész közel ért hozzá, mélyen a szemébe nézett és ezt mondta: - Tudom, hogy akarsz engem.

Hongki nem szólt semmit, csak nézett a másik fiú szemeibe, majd az ajkaira, és megcsókolta őt. Érezte, hogy a szíve erősen ver. Igen, erre vágyott.

Geunsuk az első pillanatban úgy meglepődött, hogy még a szemét is nyitva felejtette. De azután úgy döntött, hagyja magát, ilyen játékban úgysem volt még része. Becsukta a szemeit, közelebb húzta magához Hongkit, és hagyta, hogy a fiú nyelve táncba hívja az övét.

Így falták egymás ajkait az ajtóban, mikor Hongki elkezdte betolni újdonsült szerelmét az ajtón, majd kitapogatta a kilincset, és nagy nehezen becsukta az ajtót, miközben egy pillanatra sem hagyták abba a csókolózást.

Elkezdte simogatni Geunsuk hátát, majd benyúlt a felsője alá, és a hasával és a mellkasával folytatta. A másik még mindig jó játékként élte meg a helyzetet, és úgy döntött, belead mindent a szerepbe. Megfogta Hongki derekát, majd annak övére csúsztatta a kezét, és belemarkolt a hátsójába.

A fiút ez még jobban felizgatta, és elkezdte csókolgatni Geunsuk fülét, majd a nyakát. Először csak lágy csókokat adott az ajkaival, később viszont szenvedélyesen nyalogatta a nyelvével annak selymes bőrét.

Amikor Hongki ajkai a nyakához értek, Geunsuk olyat érzett, amit eddig egy fiú iránt sosem. Érezte, hogy elborítja a testét a forróság, és egyre jobban kívánja ezeket a csókokat. Innentől kezdve a játék számára is megszűnt egyszerű játéknak lenni. Kezeit visszacsúsztatta Hongki övére, és kicsatolta azt, miközben párja megfogta a derekát, és lassan az ágy felé vonta, majd lehúzta róla a felsőjét.

Letolta Hongki nadrágját a bokájáig, és amíg az kilépett belőle, ő leguggolt elé. Elkezdte csókolgatni a fiú bokájának belső oldalát, és így haladt lassan egyre feljebb. Hongkit egyre inkább feltüzelte ez, és közben párja haját simogatta.

Amikor az alsója széléhez ért, Geunsuk érzéki tekintettel nézett az ekkor már teljesen elgyengült párjára, és végighúzta a kezét annak kemény férfiasságán. Hongki érzéki nyögéssel tudatta, mennyire élvezi ezt.

Geunsuk lassan felállt vele szemben, ő pedig a derekánál fogva közelebb húzta magához a másikat, és elkezdte csókolgatni a mellkasát. Folyamatosan lefelé haladva beborította csókjaival az egész felső testét. Ahogy a köldökéhez ért, bele is nyalt, amit a fiú láthatóan nagyon élvezett.

Közben Geunsuk simogatni kezdte a derekát, majd levette róla a felsőt. Párja így már csak egy szál alsóban állt előtte. Ekkor Hongki kigombolta a másik nadrágját, miközben a köldökétől lefelé haladva csókolgatta tovább annak hasát. Az alsóhoz érve megmarkolta a fiú merev férfiasságát, majd anélkül, hogy elengedte volna, lassan felegyenesedett, és Geunsuk szemébe nézett:

- Tényleg ezt akarod?

- Először csak jót játszottam, de most már akarom - súgta a fülébe Geunsuk, majd a tekintetével is megerősítette, hogy valóban nagyon kívánja a fiú közelségét.

Hongki megfogta a két kezét, még közelebb húzta őt az ágyhoz, majd lágyan, de mégis határozottan az ágyra lökte. Ezután óvatosan fölé mászott, ráült a csípőjére, és magukra húzta a takarót.

A reggel elérkeztével a nap fénye beszűrődött az ablakon. Amikor a sugarai Hongki arcára kezdtek sütni, ő ébredezni kezdett. Először nem is tudta kinyitni a szemeit, mert olyan erős fejfájást érzett. Amikor viszont résnyire nyitotta őket, és meglátta, hogy Geunsuk szobájában van, megállt benne az ütő.

Félve a látványtól, lassan oldalra fordította a fejét, és meglátta maga mellett az édesen alvó barátját, akinek meztelen felső teste és fél combja kilátszott a takaró alól. Hongki pánikba esett. Akkor mégsem álom volt. Hogy tehetett ilyet?

Ekkor vette észre, hogy alsó sincs rajta. Meglátta, hogy a földön hever, Geunsukétól körülbelül egy méterre. Lassan kimászott a takaró alól, hogy ne ébressze fel a fiút, és amilyen gyorsan csak lehet, összekapkodta a ruháit, és felöltözött. Az egyik zokniját sehol sem találta, de nem foglalkozott ezzel. Halkan kinyitotta az ajtót, körülnézett, hogy senki se látja-e, és óvatosan becsukta.

A következő pillanatban azonban befordult a sarkon Onew, és hátulról meglátta, ahogy Hongki csendben becsukja az ajtót, és ijedten elkezd rohanni a folyosón a lépcső felé. Onew lemerevedett egy pillanatra, nem akart hinni a szemének. Odament az ajtóhoz, majd bekopogott. Senki sem nyitott ajtót, de ő nyitva találta, ezért kíváncsian belépett.

Geunsuk a kopogás zajára ébredezni kezdett. A fejét fogva így szólt:

- Később kérek reggelit, egy órát még pihenni szeretnék.

- Akkor… tényleg megtörtént? - kérdezte Onew tátott szájjal.

- Micsoda? - kapta fel a fejét Geunsuk. - Ja, te vagy az?

- Hát…azt láttam, hogy az előbb Hongki ment ki innen.

- Mi? Az nem lehet! –nyitotta tágra a szemeit, és felkapta a fejét a párnáról.

Gyorsan szétnézett a szobában, és meglátta a földön szerteszét heverő ruháit. Ekkor vette észre, hogy teljesen meztelen, pedig sosem alszik alsó nélkül. Zavartan nyúlt le az ágy mellett heverő alsójáért, és ekkor kiesett a takaró alól Hongki fél pár kutyás zoknija. Geunsuk halálra rémült és egyben zavart fejjel nézett először a zoknira, majd a meglepődött Onewra:

- Erről egy szót sem senkinek, különben meghalsz!

- Ööö, rendben. Akkor látom, hogy jól vagy, én megyek is – mondta Onew zavartan, és elindult kifelé.

Hongki közben a szobájában próbálta összeszedni a holmijait, és a gondolatait. Bekapcsolta a telefonját, és huszonnégy nem fogadott hívást talált. Ekkor jutott eszébe, hogy az ütemterv szerint a csapatnak reggel nyolckor tovább kellett volna indulni a turné következő állomása felé. Ránézett az órájára, ami kilenc óra tíz percet mutatott. Hát persze, Geunsuk az ő testőreit is elküldte, ezért senki nem tudta, hogy ő hova tűnt.

Ebben a pillanatban kopogtak az ajtón, és Jonghun lépett be:

- Végre, hogy megvagy. Eddig hol voltál? Mindenki rád várt, de a telefonod ki volt kapcsolva. Az rendben van, hogy Geunsukkal csajozni mentetek, de tőled nem vártam ilyen felelőtlenséget!

- Nagyon sajnálom.

- Mostmár mindegy. Igyekezz, el kell érnünk a következő járatot.

- Rendben van – felelt megbánóan Hongki.

Még egy-két dolgot beletett a bőröndjébe, behúzta a cipzárt, és elindult Jonghunnal kifelé.

Közben Geunsuk is összeszedte magát a szobájában. Neki volt még egy pihenőnapja, mielőtt tovább kellett volna indulnia. Nem tudta kiverni a fejéből a történteket, bár nem emlékezett pontosan mindenre. Úgy érezte, hogy ezt meg kell beszélni, ezért Hongki szobájához ment. Ott azonban már senkit nem talált.

...Ézemi...



További részek:

         2. Ez nem lehet igaz... Vagy mégis?

3. Ha az érzések veszik át az irányítást

4. Szeretlek

5. Minden ott ér véget, ahol elkezdődött