Az érzelmek éjszakája (Super Junior) III.

Figyelmeztetés: 12+ és yaoi

Miután mindenki kész lett a mosogatással, Donghae megszólalt:

- Mit szólnátok egy izgalmas játékhoz? Mondjuk egy kis üvegezéshez a mi módszerünkkel.
Ez náluk a következőt jelentette: Valakit leültetnek egy székbe, pár lépésnyire az asztaltól. Bekötik a szemét, majd pörgetnek az üveggel. Akire az üveg mutat, annak kell megcsókolnia a bekötött szeműt, akinek pedig az a feladata, hogy kitalálja, ki csókolta meg.

- Jól van, ez még belefér lefekvés előtt, de aztán mindenki megy aludni, mert holnap nehéz napunk lesz – mondta Leeteuk.

- Jöhet a játék! – lelkendezett Heechul, és közben arra gondolt, hogy valamilyen úton-módon ezzel talán elcsábíthatja majd szerelmét végre.

- Jellemző, hogy miről szól ez is – húzta a száját Siwon, pedig máskor előszeretettel vesz részt hasonlókban. Most azonban kedvetlenül húzódott közelebb az asztalhoz, mintha neki már mindegy lenne, bármi is fog történni. Shindong szótlanul követte őt.

- Rendben! Akkor haladjunk úgy, ahogy most leültetek. Kezdd te, Wookie! Gyere, ülj ide a székbe! – folytatta az ötletgazda.

Wookie szégyenlősen előlépett, odament a székhez, és lassan beleült. Donghae bekötötte a szemét, majd megpörgette az üveget, ami végül Yesungra mutatva állt meg.

Utóbbit mintha megrázta volna valami, de nem akarta, hogy ezt mások is észrevegyék, ezért gyorsan odament a székhez, és lágy csókot lehelt Wookie ajkaira. Hiába tagadta, hiába nem mondta ki, a szíve egyre erősebben vert.

Wookie persze nem látott semmit, de valahogy a szívében érezte, hogy ki csókolta meg. Erre vágyott már nagyon régóta. Olyan erős érzések lettek úrrá rajta, hogy alig kapott levegőt. Elvörösödött, és arcát a kezeibe temette, nem tudott megszólalni.

A jelenetet Yesung is tágra nyílt szemmel figyelte, közben pedig továbbra is erősen vert a szíve, és kavarogtak gondolatok a fejében. Nem volt a szavak embere, ezért sem mondta el eddig, hogy már az első közös forgatásukkor beleszeretett Wookie-ba. Félt, hogy elijesztené őt, és akkor a barátságuk is elveszne, ezért inkább csendben maradt, és megelégedett ezzel a kapcsolattal.

Viszont ahogy telt az idő, egyre kevésbe volt képes eltitkolni az érzéseit, most pedig úgy érezte, nem bírja tovább, el kell mondania neki, hogy szereti, bármennyire is retteg a következményektől.

A néhány másodperces csendet Siwon gúnyos nevetése szakította meg, aki sikeresen elterelte ezzel saját gondolatait:

- Mi történt, Wookie? Olyan régen csókoltak meg, hogy mindegy, ki teszi?

- Tssss! Fogd be, te hülye! Elrontod a játékot – intette le Shindong.

Wookie ekkorra tért annyira magához, hogy meg tudjon szólalni:

- Yesung volt az? – kérdezte.

- Igen, én voltam.

- Ügyes a srác, tapsoljuk meg! – kiáltott vidáman Hyukie, és mind megtapsolták Wookie-t, aki ugyanúgy ült ott bekötött szemmel, megkövülve.

Mikor Yesung hangja azt mondta, hogy valóban ő csókolta meg, úgy érezte, a szíve kiesik a helyéről.

- Jól van, vegyétek le a sálat! – szólalt meg Donghae.

Yesung odalépett Wookiehoz, és nem gondolkodott tovább, csak a szívére hallgatott. Szembeállt vele, két kézzel lágyan megfogta a sálat a fején, majd odahajolt mellé, és halkan a fülébe súgta:

- Szeretlek, Wookie.

Ezután leoldozta a sálat, és búcsúzóul huncut pillantással nézett Wookie mandulaszemeibe. Az utóbb említett megdermedt egy pillanatra, és lassan támolygott vissza a helyére. A szíve úgy égett, hogy az már inkább fájdalomhoz hasonlított. Nem akart hinni a fülének és a szemének.

Tényleg ezt mondta neki Yesung? Csak neki mondta? Nem értette rosszul? És ahogy utána nézett… Most mi lesz?

Ezek a gondoltatok kavarogtak benne, mikor Donghae ismét megszólalt:

- Siwon, most te jössz!

- Rendben. – mondta Siwon egykedvűen, majd leült a székbe, Donghae pedig bekötötte a szemét, majd pörgetett. Az üveg Heechulra mutatott, amikor megállt.

Neki egyébként is nagyon rosszul esett, hogy Leeteuk olyan hidegen bánt vele egész este, ezért úgy gondolta, most revansot vesz egy kicsit. Flegma vigyorra húzta száját, csendben felállt, odalibegett Siwonhoz, és olyan érzéki nyelves csókban részesítette, amilyet egy hercegnő szokott adni a szeretőjének.

Látszólag Siwon csak meglepődött ettől a nem várt vadságtól, és hamar meg is szólalt:

- Ez csak Heechul lehet, senki más – mondta, és egy fél pillanatra mosoly ült a szájára, de gyorsan úgy tett, mintha mi sem történt volna.

- Eltaláltad drágám! – lépett oda Heechul.  Mikor levette a sálat, olyan közel hajolt Siwonhoz, hogy az orruk is majdnem összeért. Siwon pislogni is elfelejtett egy pillanatra, de a következőben már komoly arcot vágott, és leült a helyére.

Most vette észre, hogy mellette Shindong milyen mélabús arcot vág, és ekkor tudatosult benne, hogy a vacsora óta nem is hallotta őt viccelődni. Tudta viszont, hogy Shindong nem szereti, ha az érzései felől kérdezősködnek, ezért úgy tett, mintha nem venne észre semmit.

- Hyung, te jössz! – szólt Donghae Leeteuknek. A leader felállt az asztal mellől, és kis mosollyal az arcán a székhez lépett, majd beleült.

Örömmel vett részt minden vicces dologban, ellenére nagyon megfontolt ember volt, aki szinte mindig a józan eszére hallgatott, mikor döntéseket kellett hoznia. Ezért is akarta magát távol tartani Heechultól. Úgy érezte, leaderként nem teheti meg, hogy elveszti az eszét. Ráadásul pont miatta, aki még egy jelzőlámpát is el akarna csábítani…

Nem-nem, egy leadernek össze kell tartania csapatot, nem majomkodhat az egyik taggal, mint egy tizenéves. Ez nem történhet meg újra.

Közben viszont belehasított elméjébe az a csók, amit Heecul Siwonnak adott. Ettől annyira erős dühöt és féltékenységet érzett, hogy a fogait is összeszorította. Persze senki nem vehet észre semmit – tért észhez gyorsan, és mosolyt erőltetett arcára.

Ez a rengeteg gondolat addig a néhány másodpercig futott keresztül az agyán, amíg Donghae bekötötte a szemét, odalépett az asztalhoz, és pörgetett. Az üveg ismét Heechulra mutatva állt meg.

Heechul remélte, hogy végre el tudja csábítani a szerelmét. Csendben odalépett hozzá, lassan fölé hajolt, majd először nagyon lágyan, csak az ajkaival csókolta meg, majd átdugta a nyelvét is annak szájába.

Leeteuk ekkor hiába igyekezett, nem tudott ellenállni, és nyelvével viszonozta a simogatást. Érezte, hogy Heechul az, hiszen ki más tudna még így csókolni?

Nem, ez nem lehet igaz – gondolta, mert érezte, hogy minden észérve és ellenállása szertefoszlik az elméjében, és a szíve őrülten ver.

A lehető legkevesebbet mutatva érzéseiből próbált megszólalni:

- Heechul, ilyet csak te tudsz, nem nehéz kitalálni.

- Igen, és még sok minden van, amit csak én tudok – súgta a fülébe Heechul, miközben elkezdte kioldozni a sálat. Lecsúsztatta azt szerelme nyakára, majd mélyen a szemébe nézett egy pillanatra, miközben megnyalta a száját.

Leeteuk próbált úgy tenni, mintha ez az egész nem hatna rá, és mosolyra húzta a száját Valójában azonban olyan erős vágyat érzett, hogy a férfiassága is megkeményedett. Az volt a szerencséje, hogy elég vastag nadrág és hosszú póló volt rajta, így a többiek ezt nem vették észre.

Siwon csak nézte a történteket, és ökölbe szorította a kezét az asztal alatt. Shindong megfogta a vállát, és odasúgta neki:

- Gyere, beszéljünk!

- Hagyj! Inkább sétálok egy kicsit az udvaron – szólt Siwon elutasítóan, majd felpattant, és szó nélkül kiviharzott az ajtón. Barátja utána ment, de Siwon továbbra sem volt hajlandó megszólalni, csak állt ökölbe szorított kézzel, és bámult a semmibe.

- Ezeknek meg mi bajuk? – kérdezte Kyu Wookie-ra nézve, mert ő ült hozzájuk a legközelebb.

- Nem tudom. Valamit beszéltek, aztán Siwon kiszaladt, Shindong meg utána.

- Folytassuk a játékot, majd ők megbeszélik – mondta Donghae.

Nemsokára mindenkire rákerült a sor, hogy bekössék a szemét, Heechul volt az utolsó. Reménykedett, hátha megint Leeteuköt kapja ki, de közben bízott annyira magában, hogy úgy érezze, enélkül is nyert ügye van már.

Vigyorogva ült le a székbe, majd Donghae bekötötte a szemét és pörgetett. Az üveg Yesungra mutatva állt meg, akinek szemmel láthatóan nem volt ínyére a dolog. Odavonszolta magát a székhez, majd egy gyors mozdulattal hozzáérintette ajkait a fiú telt ajkaihoz, és azonnal hátrébb is lépett.

Heechulnak arra sem volt ideje, hogy visszacsókoljon. A rövidke pillanat után lassan végignyalta a száját, majd megszólalt:

- Hmm… szőlőzsír… és a szemedbe lógó tincsek, amelyek érintették az arcomat. Ezenkívül gyors voltál és érzelemmentes. Ez csak Yesung lehet.

- Eltaláltad. A sálat te is le tudod venni – válaszolt Yesung egykedvűen, és visszaindult a helyére.

- Heechul, te tényleg tehetséges vagy! – szólalt meg nevetve Hyukie.

Heechul erre hátradőlve kinyújtózott a székben:

- Igen, ebben a játékban én vagyok a legjobb – vigyorgott önelégülten.

- Nem csoda, végigcsókolgattad már a fél csapatot – szurkálódott Yesung.

- Igen, de nem az egészet. Eddig veled sem csókolóztam még.

- Nem is lesz rá többet módod – morogta Yesung magában. Wookie-n kívül ugyanis egyetlen másik fiúval sem állt szándékában csókolózni.

Ezzel befejezték a játékot, és kicsit mindenki arrébb vonult kedvesével, vagy azzal, akivel éppen beszélgetett. 

...Ézemi...