A lepkefülű lyuktündér (BaekYeol)

Műfaj: crack, paródia, smut, iskolai, slice of life

Figyelmeztetés: trágár szavak, yaoi, 18+

Megjegyzés: A történet Baekhyun szemszögéből íródott.

Megkérek mindenkit, hogy ezt a novellát semmiképp se vegye komolyan, inkább egy görbe tükörként tekintsen rá, ékes példaként arra, hogy nem szabad egy yaoi smutot megírni. A párosítást se vegye senki a szívére; semmi bajom a két fiúval, és a karakterábrázolás szándékos sekélyessége miatt szinte bárkiket a helyükre lehet képzelni.

Reggel szokás szerint arra ébredtem, hogy semmi kedvem iskolába menni. Tényleg egyáltalán semmi. Egykedvűen csoszogtam a konyhába, és ültem le az asztalhoz, miután odavetettem egy sziasztokot szüleimnek.

Anya a szokásos kedveskedő mosolyával szorgoskodott a tűzhely körül. Az asztalfőn ülő apám ottlétére csupán a nyitott újság mögül kiszűrődő komor hangja engedett következtetni. Máskor sem igen láttam belőle többet.

- Egyél csak, kincsem! – tett elém anya gyengéd óvatossággal egy tányér gőzölgő ételt - mintha még maga sem tudná pontosan, mit kotyvasztott össze -, amit mosolyogva kezdtem belapátolni.

Annyira nehéz volt minden reggel jókedvet tettetnem, azt mutatva, hogy minden rendben, miközben legszívesebben elő sem jöttem volna a szobámból. Senki nem értett engem, és ők sem… De hát képtelen lettem volna válaszolgatni a kérdéseikre, hogy miért is vagyok szomorú és antiszociális, így muszáj volt ilyen színjátékot játszanom nekik mindig.

Megköszöntem a reggelit, majd a fürdő felé vettem az irányt. A fürdés volt szenvedéstől terhes hétköznapjaim fénypontja, hisz’ miután megmostam a fogam, és a lepedékes, nyálas, vércsíkos habot a mosdókagylóba köptem, végre volt egy kis időm, hogy a tükörben nézegessem makulátlan arcbőrömet és szépen kidolgozott hasizmomat. Igen, a napi rendszerinti önsajnálatadag mellett mindig akadt időm gyúrni egy kicsit. Meg igaz, hogy nagy ívből szartam a divatra, de a fürdőszobaszekrényem tartalmát még a lányok is megirigyelhették volna.

Miután már szinte megszédültem saját szépségemtől, bekászálódtam a kádba. Élveztem, hogy a meleg víz simogatja szexin vézna felsőtestem, és egy része a gravitációt meghazudtolva folyt végig peckesen álló hímtagomon is, ami most leginkább egy főtt virslire emlékeztetett, amit két napig kint hagytak a konyhaasztalon. – Na jó, a szaga biztos nem volt olyan, bár nem éreztem semmit a gőzillatú fürdőben.

Muszáj voltam kezdeni valamit ágaskodó farkammal, ezért elkezdtem rajta húzogatni a bőrt, miközben lehunytam a szemem, és elképzeltem, hogy egy zajos országút melletti zöld füves parkban sétálok. A nap a szemembe tűzött, de én egyre közelebb értem, miközben egyre inkább sötétedett. Előbb a tücskök kezdtek körülöttem ciripelni, majd a békák is rázendítettek, eszeveszetten kezdtek vartyogni, fokozva emelkedő élvezetem.

Olyan közel voltam, már a hatalmas objektum lába előtt álltam, már csak pár lépés, és megérintettem az izgatóan hideg fémet.

- Igen, ahw… Ahhh… - élveztem el, amint egy megfelelő méretű rést találva sikerült magamévá tettem. Igen, megbasztam az Eiffel-tornyot.

Még mindig lassan húzogattam a bőrt lankadó péniszemen, ahogy kinyitottam a szemeim. El akartam nyújtani a pillanatot. De aztán rájöttem, hogy sietnem kell az iskolába, ezért gyorsan összekaptam magam, és a szobámba viharzottam.

Kivettem a szekrényből egy fehér Nike pólót meg egy susogós Adidas melegítőnadrágot, és ezekhez felhúztam egy magas szárú Converse csukát. Leszarom, hogy kurvára nem illik össze, ilyen a stílusom, kapja be, akinek nem tetszik. Az utolsó percben még gyorsan kihúztam a szemem egy fekete szemcerkával, kivasaltam világosbarna tincseimet, bedugtam a fülembe a fülesem, és már indultam is el otthonról.

A buszon persze, már ott vártak a drágalátos osztálytársaim, akik rendszerint megkeserítették az életemet. Rájuk sem néztem, úgy szálltam fel a csotrogányra, közvetlenül a nyílászáró mellett megállva, hogy megvegyem a jegyem. Szokásom volt jó alaposan megnézni a kis papírcetlit, hogy biztosan jót adott-e a hülye vénember, így most is ezzel foglalatoskodtam, míg becsukódott mögöttem a záróeszköz.

Ám ahogy megbizonyosodtam róla, hogy a jegy rendben van, s tettem egy lépést előre, furcsa, recsegő hang hallatszott mögülem, és éreztem, hogy hátsó lábamon szétszakadt a nadrág. Ezzel együtt hatalmas röhögés hangzott fel a busz hátuljából.

Felpillantva jól láttam, hogy rajtam szórakoznak, és akkor tudatosult bennem, hogy biztosan a buszajtó csíphette be a melegítőnadrágomat, aminek oldalán most a combom közepétől egészen a szára gumis végéig tartó szakadás díszelgett. Nagyszerű… apám már megint egy hónapra le fogja szerelni otthon a routert, ha megtudja, hogy elszakítottam ezt a drága szart.

- Szexi a virgácsod, Hyunie! – szólt be az a colos, akit leginkább utáltam, a banda vezetője. Megtanultam, hogy ellenük a magabiztosság a leghatékonyabb fegyver, így kihúztam magam, s büszkén felszegett fejjel vetettem oda neki:

- Tudom. – Ezzel pedig dívásan tipegve elindultam az egyetlen szabad hely felé. A következő pillanatban azonban sikeresen átestem az egyikük kitett lábán, így egy újabb röhögés kíséretében a busz mocskos padlóján találtam magam.

- Ó, de kár a szép Fila pólódért – szólalt meg újra a lófejű szőke égimeszelő, mire még mindig felsőbbrendűséget erőltetve vonásaimra könnyed legyintésekkel leporoltam magam.

- Ez Nike. Amcsiból rendeltem, baszd meg!

Valamiért újra kitört belőlük a röhögés mondandóm hallatán, amit nem értettem, miért történik, de kihasználva pillanatnyi lankadt figyelmüket, elsuhantam előttük, és elfoglaltam az üres helyet.

Nincs is jobb, mint így kezdeni egy napot… Úgy néztem ki, mint akin átment az úthenger, a hajamról nem is beszélve, ami leginkább egy kazalnyi szétszórt szalmára hasonlított, amint megszemléltem magam zsebtükrömben. Egész úton azt igazgattam.

Beérve az osztályterembe meghallottam, hogy a lányok valami új osztálytársról pusmognak, és arról sápítoznak, milyen jóképű a srác. Hát menten elkapott a hányinger az ömlengésüket hallgatva.

Ám amikor pár perc múlva az osztályfőnök mögött besétált a helyiségbe az a daliás termetű fiú, miközben mi felálltunk, hirtelen nyelnem kellett egyet. Úristen… micsoda cukorfalat, ahw… Magas volt és vékony, és cuki hullámos haja volt, ami egy kicsit a szemébe lógott, meg olyan édesen szétálló fülei, amiket az ember reggeltől estig csak nyalogatna. Te jó ég…

- Ő az új osztálytársatok, Park Chanyeol – szólalt meg az osztályfőnök, de én már nemigen hallottam, amit ezután mondott. A szerelem zubogni kezdett ereimben, elérve hallószervemet, amiben Chanyeol neve visszhangzott, és csakhamar elért reggel hiábavaló kezelésbe vett péniszemig.

Egyszeriben olyan kemény lettem, hogy még a falba is lyukat üthetett volna a merevedésem, ha megpróbáltam volna azt megbaszni. Még szerencse, hogy a többiek nem látták, mivel leghátul volt a helyem, és ahogy álltam, az asztal deréktól lefelé eltakart.

Valamit még szövegelt a nő, majd a lepkeszárnyfülű angyal elindult… felém. Felém, komolyan felém? Úristen! Akkor tudatosult bennem, hogy máshol nincs szabad hely, csak mellettem.

Odaérve bizalmasan rám mosolygott, és a kezét nyújtotta felém, amit kis töprengés után viszonoztam, s a nevemet is sikerült nagy nehezen kiböknöm. Talán eddig Amcsiban élt, és nem tudja, hogy Koreában nem így szokás bemutatkozni? Ah, de olyan édes a mosolya… Közben alfelemet szorosan az asztalnak préseltem, nehogy észrevegye orbitális merevedésemet.

- Nem akarsz leülni? – szólt kedvesen, miután már mindenki helyet foglalt, csak én álltam még mindig - mindkét értelemben.

- Ja… de igen. Csak elbambultam – vakartam meg a fejem sután, hogy odatereljem a tekintetét, míg gyorsan levágtam magam az ülőalkalmatosságra, pólóm alját az ölembe vetve, hogy takarjon. Ám rá kellett jönnöm, hogy a vékony fehér anyag tökéletesen kiadja erektált állapotú szervem alakját.

Hirtelen elöntött az idegesség. Csak néztem hol a tanárra - aki már magyarázni kezdett, és elő kellett volna venni a füzetemet -, hol a táskámra, és fintorogtam, mint aki halkan belelépett. Ekkor Chanyeol újra megszólított mézédes hangján:

- Mi történt a pólóddal? - Erre reflexből kikaptam egy füzetet táskámból, és az ölembe dobtam, ami fájósan csattant merev tagomon.

- Se… semmi. Mire gondolsz? – vágtam valszeg a legidétlenebb képet, hisz’ sajgott a tököm az előbbitől és a nyomástól, plusz rettentően zavarban voltam, plusz égett a fejem a gondolattól, hogy talán észrevette. Éreztem, hogy homlokomon gyöngyözni kezd a veríték.

- Ilyen foltos pólóban és szakadt nadrágban indultál el otthonról?

- Oh… nem, igazából… a buszon beakadtam az ajtóba, aztán elestem – tördeltem ujjaimat, miközben szinte dadogva ejtettem ki a szavakat.

- Értem – fixírozta a lábamon azt a részt, ahol a szakadás tökéletes belátást engedett a combom és a lábszáram oldalához. - Tudod mit? Gyere ki velem, megoldjuk.

- Hogy mi? Most? De hát óra van. – Ez most csak hülyít, vagy komolyan gondolja? Nem is értem, hogy mit akar megoldani. Talán vesz nekem új ruhákat?

- Ugyan már, még csak most kezdte el felírni a feladatot, és mindenki azt másolja. Lazán ki tudunk szökni, mire befejezi. És nézd, még nyitva van az ajtó is. Csak hozd a cuccod, és gyere velem!

Összeráncolt homlokkal pillantottam a tanárra, majd végigpásztáztam az objektumot, és valóban igaza volt. Visszanéztem csábítóan sötétlő íriszeibe, gyorsan összepakoltam, s észrevétlenül kislisszantunk a teremből.

- Menjünk be a vécébe. Megmutatod, hol van?

- Mi? Miért? – Ahogy kimondta a vécét, perverzebbnél perverzebb képek futottak végig előttem, és a válasza sem segített rajtam túl sokat:

- Ott jobb lesz, higgy nekem – simított végig a vállamon, tekintete pedig végigzavart egy forró hullámot gerincem vonalán. Nyeltem egyet, s elvezettem a folyosó végén levő kis helyiségig. – Vedd le a pólód! - utasított minden teketória nélkül, mire csak megilletődötten pislogtam rá. Most komolyan… ? – Csak vedd le – pillantott szemeimről az ajkaimra, majd elkezdett kotorászni a táskájában.

Mire lehúztam magamról a ruhaneműt, valami kis tégelynyi port és egy körömkefét tartott a kezében. Kikerekedett szemekkel néztem, ahogy benedvesítette az anyagot, és rászórt egy keveset a porból. Dörzsölgette egy kicsit a kefével, majd a mosdókagylóban kiöblítette. Leginkább viszont azon lepődtem meg, mikor előhúzott a táskájából egy hajszárítót is, és seperc alatt megszárította vele a nedves foltot.

- Köszönöm – nézegettem a pólót, amin nyoma sem volt már a koszos foltnak.

- A Vanish mindent megold – villantott rám egy tündéri mosolyt, mire újraéledt már lankadni kezdő merevségem. – Add ide a nadrágod is! – nyújtotta felém a kezét, s tekintete épp azon a ponton állapodott meg, ahol a legkevésbé szerettem volna.

- Nem… azt nem kell. Most már visszamehetünk – fordultam az ajtó felé rákvörös arccal – legalábbis biztosan olyan volt a zavartságtól. Mivel nem volt tükör abban a rohadt budiban, nem láthattam.

- Add csak ide – állt fel a lehajtott vécétetőről, amire közben leült, s olyan közel lépett hozzám, hogy nyakamon éreztem a leheletét. Hátulról úgysem látja, és úgy tűnik, nem tehetek mást…

- Hát jó. – Szinte suttogtam, ahogy letoltam a melegítőnadrágom, majd hátranyújtottam neki. Olyan furcsán csillogtak az íriszei, ahogy hátrapillantva az enyémekbe fúrta őket, majd elővarázsolt a táskájából egy apró varródobozt is. Hmm… talán ha épp nyalókára vágynék, azt is előhúzná abból a táskából? Vagy máshonnan…

Visszaült a vécéfedélre, én pedig oda-odapislantva figyeltem, ahogy szakértő mozdultokkal megöltögette a szakadást, közben néha rám pillantva. A szívem újra fájdalmasan kezdett verni a mellkasomban. Tényleg egy angyal… vagy egy tündér. Egy lepkefülű tündér. - Igazán köszönöm, most már ideadhatod – nyúltam hátra, miután eldolgozta a szálat, s fogával elrágta a cérnát.

- És ha azt mondom, Baekhyun, hogy másban is szívesen segítek neked? – duruzsolt szinte a fülembe, ahogy közel lépett hozzám, és megremegtem, amikor a nevemet kimondta.

- M… mire gondolsz?

- Hát, például rá, akit itt rejtegetsz előlem. – Az egyik kezével hátulról átkarolta a derekam, míg a másikkal farkamra markolt. Akaratlanul is felnyögtem érintése nyomán, bár közben megpróbáltam szabadulni izmos karjaiból. Ő viszont nem engedett.

- Olyan izgató, hogy ilyen kis szégyenlős vagy és ennyire félsz – masszírozta fájón keményedő tagomat, majd a nyakamba csókolt, és úgy éreztem, menten elmegyek. Ilyet még az Eiffel-torony se váltott ki soha…

- Deh… pont itth? – lihegtem.

- Ugyan, még vagy fél óránk van a kicsengőig. Gyönyörű a tested – súgta a fülembe, míg jobb kezét bevezette a bokszerem alá, a másikkal pedig a kockáimat simogatta a póló alatt. Újabb hangos nyögés hagyta el a számat, ami leginkább egy szarvasbikáéra emlékeztetett, amikor közvetlenül megéreztem érintését, s ezzel együtt kemény farkát is a fenekemhez nyomta. Te jó ég, ő is ennyire felizgult?

Ám mire a gondolat végigfutott agyamon, ő már ledobta a pólóját, és félmeztelenül állt előttem. Beharapott ajkakkal legeltettem szemem kidolgozott hasán, szexi ádámcsutkáján, végül találkoztam csintalanul csábító szemeivel.

Végre megéreztem puha párnáit az enyémeken – Ezeken tényleg gyönyör lenne az alvás is, de komolyan. Bár lehet, nedves álmaim lennének tőlük. -, majd nyelvét is átdugta a számba. Izma szenvedélyesen táncolt az enyémmel, és mikor az én ízlelőszervem zsibbadtan ernyedt el a hosszú csatában, az övé újra felélesztette. Nyálam végigfolyt az államon, de nemcsak az enyém, az övével is keveredett, így egyáltalán nem zavart a dolog.

Hosszas csókolózásunk alatt egészen kifulladtam, úgy lihegtem szájüregébe, mint egy maratont futó kutya, szén-dioxiddal töltve meg Chanyeol pofazacskóit. Leginkább egy hörcsögre emlékeztetett ekkor – egy nagyon szexi hörcsögre.

Nem sokat teketóriázott ezután, ledobott magáról gyorsan minden ruhadarabot, így végre elém tárult észveszejtő méretű hímtagja. Te jó ég… emellett az Eiffel-torony is elbújhat. És ezt akarja belém nyomni?

Nem volt viszont idő ezt továbbgondolni, ugyanis engem is megszabadított a bokszeremtől, s felé meredező farkam egy cuppanással tűnt el szájüregében, ahogy elém hajolt.

- Ah, úristen! – visítottam fel. Nem érdekelt, ki hallja, ő pedig elégedetten kezdte rajtam mozgatni a fejét. Minden mozdulatára nyögdécseltem és vonaglottam, mint egy kezdő kurva. – Kibaszott jó vagy! – markoltam bodorkás tincseibe, hogy én irányíthassam a tempót, ám Chanyeol hamar megelégelte ezt a helyzetet. Elszakította magát kéjre áhítozó merevségemtől, és kezére cserélte száját.

Másik kezét végigsimította a homlokomtól az ajkaimig, majd benyúlva a számba összegyűjtötte ujjaival az összes nyálat. De miért ilyen húgyízű a keze? Nem mosott volna kezet pisilés után? És én honnan tudom egyáltalán, milyen ízű a húgy?

Mire ezt végiggondoltam, egész testemen végigfutott a borzongás az idegen érzéstől, ahogy Chanyeol a hátsó bejáratomnál kopogtatott nyálamtól csúszós ujjaival. Nagyon furcsa és kicsit félelmetes érzés is volt, a farkam viszont már szinte fájdalmasan lüktetett, mivel közben azon is rántott néhányat. Biztos akarom én ezt?

- Ne félj, tudom, mit csinálok. – Ahogy belém nyomta ujját, újra ajkaimra tapadt, és cuppogva szívta őket, akár egy kis pióca. Így teljesen elterelte a figyelmem arról, hogy egyre több ujjával térképezte fel a végbelem. Mennyivel egyszerűbb lenne ez, ha mi is kloákával születnénk, mint a madarak… Akkor nem lenne szükség tágításra.

Végül mind az öt ujjával bennem ollózott, azaz csak néggyel, a hüvelyket pedig körbe-körbe mozgatta végbelem falán. Farka olyan izgatóan lökődött közben hasamnak, hogy végre összeszedtem a bátorságot, és kezembe fogva izgatni kezdtem, amit jóleső morgással jutalmazott – a kis yorkim is megirigyelné.

- Gyere – ült le újra a vécéfedélre, és kezeimet megfogva húzott maga felé. Mikor megtorpantam, farkamnál fogva vezetett még közelebb. – Lovagolj meg!

Félelmetes, mégis izgató látványt nyújtott, ahogy a csípőm az övé felé közelített. Amint makkja eltűnt bennem, feszítő érzés járta át alfelem, ám abban a pillanatban, hogy teljes hosszát magamban éreztem, felsikítottam a gyönyörtől. Lábaim remegni kezdtek az élvezethullámtól, ahogy minden lökéssel az érzékeny pontomat izgatta, s közben ütemesen húzogatta a bőrt farkamon.

Éreztem, hogy ő is közel van már az orgazmushoz, mert egyre mélyebbeket lökött, és úgy nyögdécselt, akár egy újszülött, akit épp csiklandoznak.

- Énh... énh elh fogokh… - lihegtem, de mielőtt befejeztem volna a mondatot, tejfehér termékem a levegőbe lövellt, mint a vulkán kitöréskor, majd Chanyeol kezén és hasfalam kockáin landolt. Orrhangú nyögés kíséretében ernyedtek el az ő tagjai is ekkor, s éreztem végbelembe spriccelni élvezete gyümölcsét. Fáradtan, izzadtan lihegtünk egymás fülébe, mikor bátortalanul megszólaltam. Muszáj ezt megtudnom tőle.

- Chanyeol… akkor mi mosth… járunkh? – Nem mertem a szemeibe nézni, inkább a sarokban álló vécékefét fixíroztam, ami valami kétes, barnás színű lében állt.

- Hát persze, hogy járunkh, szépfiú. És legközelebb hozd el nyugodtan a lyukas zoknijaidat ish. Amint látod, jól értekh… a lyukakhoz - kacsintott rám kacéran, majd párnáit újra összeérintette az enyémekkel…

...Ézemi...