Megjegyzés: Ez a kis szösszenet
Taemin szemszögéből íródott.
Érdekessége, hogy az első kis párbeszéd előtti rész pontosan száz szóból, míg a végén a dőlt betűs sorok ötven szóból állnak.
Érdekessége, hogy az első kis párbeszéd előtti rész pontosan száz szóból, míg a végén a dőlt betűs sorok ötven szóból állnak.
Műfaj: trabble (háromszáz szavas történet), melankolikus
Figyelmeztetés: yaoi említés szintjén
Szótlanul figyelem az
odengemből[1]
felszálló meleg párát, mely tekergőzve halványul el, amint beleolvad a nedves
téli levegőbe. A vásár zajos ilyenkor, szinte tapintható a karácsony szelleme,
aki szelíden suttogva ösztökéli ünnepi készülődésre az embereket.
Én mégsem hallom őt.
Csend van bennem, mióta te nem
beszélsz hozzám.
Hangod már
emlékezetemből is eltűnt; némán tátogsz csak, amikor az egyik villódzó vörös
fényfüzérre meredve felidéződik előttem arcod.
Milyen csodálatos is
volt az utolsó közös karácsonyunk… Nem volt pénzed ajándékra, így magadat
vontad ünnepi díszbe – tudtad, hogy úgysem vágyom semmi másra. Ezt is tudtad,
ahogy minden titkos gondolatom kitaláltad, ha csak a szemembe néztél.
- Add ide, az az enyém!
- Nem adom, én láttam
meg előbb! – ránt ki ekkor emlékeim világából a kiabálás, s két óvodáskorú,
csintalan tekintetű kisfiú terem a bal oldalamon. Külsőre semmi különbséget nem
tudok felfedezni köztük, két egyforma pufók, barna arc és fekete üstök tulajdonosa
néz egymással farkasszemet.
Mielőtt azonban
megfejthetném, mi az a citromsárga apróság, amit egyikük a markában szorongat,
hirtelen nekiiramodnak, s egymás után tűnnek el a sorok közt, beleolvadva az
emberek sokaságába.
- Boldog karácsonyt, Kibum… - suttogom
valami hirtelen érkezett, különös könnyedséggel szívemben, miután a sokféle
orromba férkőző aroma között megismertem a fahéjat.
*
- Taemin, te…? – torpan
meg a bejárati ajtóban Jinki, ahogy megpillant a létrán állva, amint épp egy
rózsaszín girlandot igyekszem a csillár burkolata köré tekerni. Olyannyira
meglepődik, hogy szinte magától hullik tenyerébe félrebiccentett fejéről
sapkája, felfedve lelapult, mégis szanaszét meredező, diószín tincseit.
Nem szólok semmit, csak
elmosolyodom, kisimult arcvonásai azonban jól mutatják, hogy már mindent ért.
Emlékszel
arra a karácsonyra, mikor felborult a kisszékkel, és a fenyőfát is magára
rántotta? Azóta hagyta ránk a díszítést. S látod, mit tesz most? A színes
holmik közt matat, rögtön azután, hogy kabátját és cipőjét levetette. Egymás
után fűzi fel az üveggömböket egy ezüstszín girlandra, pont úgy, ahogy te
csináltad mindig…
[1]
Halsüti. Pálcikára szúrva,
erőlevesben áztatva árulják, szószt is szoktak tenni rá fogyasztás előtt.
...Ézemi...
Valóban melankolikus volt. Miért nyírja ki mindig mindenki Kibumot?! >< Na jó, nem ez a lényeg, hanem hogy milyen búskomor, mégis könnyed volt az egész, mint egy karácsonyi puding. Nem tudom, miért ez a hasonlat jutott eszembe. Talán, mert valóban ünnepies volt a hangulat, karácsonyt idézi, valami várakozás feszült benne, mint az igazi angol karácsonyi puding esetében, ami mindig kicsit melankolikus számomra. Egyfelől, mert a Charles Dickens - Karácsonyi énekben (kedvenc karácsonyi történetem) kap valahogy nagy hangsúlyt a puding, és bár az egész történetben van egy enyhe szomorúság, de a Cratchit családnál érződik ez legjobban. És hát szomorú, mert még sosem ettem angol pudingot, pedig minden karácsonykor könyörgök anyának, hogy csináljunk. De eddig még sosem sikerült meggyőznöm. Gondolom, sokat nyom a latba, hogy kb. kell neki egy hónap, amíg elkészül, mert érlelődnie kell. :)
VálaszTörlésKedves kis szösszenet volt, egy apró betekintés valakinek az életébe. Kicsit ilyenkor mindig olyan, mintha meglesnék valakit, nem azt mondom, hogy bűntudat fog el, de mondjuk úgy, hogy valami hasonló, hiszen kilestem valaki titkát. De azért jó volt látni, hogy valami történt Taeminben. Talán nem volt ez látványos, nem egy hirtelen beletörődés vagy épp feldolgozása a dolgoknak, hanem csak valami könnyed elfogadás. Gondolom, a karácsony szelleme megtette a hatását egy kis fahéj segítségével. Áh, hát innen a Dickenses érzés! :) Bár talán lényegtelen a törtét szempontjából, de Jinki Taemin testvére vagy szimplán egy barát? Csak amiatt kérdezem, mert egy pillanatra egy enyhe OnTae érzésem lett. Nem erős és egyáltalán nem lényegi értelemben, csak Taeminnek az a gondolatsora a végén keltett ilyen hatást, hogy mintha Jinki egy kicsit átvenné Kibum szerepét. Eddig Kibum díszített, mert Jinki rájuk hagyta a dolgot, de most segít. Persze, ez nem feltétlen olyan értelmű, hogy át akarja venni a helyét, lehet csupán baráti segítség, hogy egy kissé betöltse az űrt, amit a másik hagyott maga után. Illetve utalás arra, hogy Taemin készen áll az olyan dolgokra, amik eddig csupán Kibumhoz kötötték, azonban most már engedi, hogy más is részt vegyen bennük. Édes kis szösszenet volt. ^^
Nem tudom, miért azzal végzek mindig, akit a legjobban szeretek, nem találok benne logikát. :-P
TörlésNagyon jólesett, hogy egy egész karácsonyi történetet felidéztek benned a szavaim; ilyesmi hangulatot szerettem volna mutatni, és megint tökéletes tükröt tartottál elém, ahogy eddig már annyiszor. *-*
Az viszont érdekes, hogy kicsit úgy érzed, mintha túl közel kerültél volna azáltal Taeminhez, hogy betekinthettél a lelkébe. Én épp azért szeretem felfedni az ilyesmiket, mert szerintem ezek mutatják meg igazán, milyen emberek vagyunk. Amit mások látnak, az csak látszat, lenyomata annak a töredéknek, amit kifelé meg merünk/akarunk mutatni. A piaci, ünnepre készülődő tömeg számára ő csak egy fiú, aki láthatóan elmerült a gondolataiban, teljesen semleges, mivel igazán semmivel sem hívja fel magára a figyelmet. Azzal szerettem volna őt élővé tenni, hogy megmutattam, mi jár a fejében. Persze, lehet, a téma tette intimmé ezt a dolgot.
Igen, apró kis semmiségek billentették át Taemint abba az állapotba, hogy meghallja a karácsony szellemét. :-)
Jinkit testvérnek szántam, és még gondolkodtam is, hogy beleírjam-e ezt, de azután azért tettem le róla, mert Taemin Kibumhoz "beszél", neki "meséli" ezt a történetet, és ezért úgy éreztem, nem illik oda, ha bemutatom Jinkit, hisz' ő ismerte.
Annyi akart lenni a lényeg, hogy látva, mit tesz Taemin, Jinki gondolkodás nélkül segített, annak ellenére, ami a múltban történt, mert annyira örült, hogy a testvére végre újra szeretne ünnepelni. Készen áll - ahogy írtad is - a karácsony szellemének, hangulatának befogadására, amit Kibum nélkül elképzelhetetlennek érzett. Igazából az én fejemben is megfordult, hogy kicsit úgy érződik, Jinki Kibum helyét akarja átvenni. Ezt a kis hibát nem küszöböltem ki. :$
Hálásan köszönöm, hogy ezt a sok szépet megosztottad velem! <3
Kicsit szégyenlem magam, mert nem mostanában írtam neked komit, de igyekszem pótolni, visszamenőleg is, csak telefonról nehezen megy.
VálaszTörlésIsmét nagyon jót alkottál, szokásodhoz híven. Nem is vártam mást, mikor láttam hogy kitetted, hiszen rosszat még nem írtál. Csak 300szó, mégis olyan mintha kiolvastam volna egy ennyi oldalas könyvet. Kibumcicust sajnálom, de azért örülök, hogy Taemin próbál túllépni rajta. Imádtam nagyon :)
Nincs okod szégyenre, én is rég jártam már az oldaladon, de ideje előmászni a csigaházból. ;-)
TörlésNagyon örülök, hogy a téma ellenére tetszett neked ez a kis történet, mosolyt csaltál az arcomra a szavaiddal. :-)
Köszönöm szépen. <3