Megjegyzés: A történet 365 szóból
áll, és a telihold fénye ihlette. Többet nem is igazán tudok hozzáfűzni; egyik
gondolat követte a másikat, és végül ez a kis szösszenet született.
Műfaj: drabble (ez esetben 365 szó), romantikus, slice of life
Figyelmeztetés: yuri, leheletnyi erotika, 14+
A langyos nyári szellő
bársonyosan simított végig Boah kerekded vállain és lapockáin, amint szerelme
lassan kibújtatta őt pamuthálóingéből. A telihold fényében ezüstösen
tündököltek előtte Yoonah kecses testének körvonalai, maga alá húzott combjai,
nőies, domború hasa és kerekded, szűziesen apró mellei.
Azok az egyszer
keménységet és elszántságot, máskor kislányos, ártatlan bájt sugárzó nyílt,
mélybarna szemek éjsötétté mélyültek ebben a gyér világosságban.
Rezzenéstelenül, mégis hívogatón kapcsolódott össze tekintetük, mialatt valahol
a távoli csendben egy házi tücsök halk citerázásba kezdett.
- Gyönyörű vagy –
suttogta a fiatalabb ajkaira Boah, beszívva bőrének púderes illatát, melyet már
az első randevújuk alkalmával emlékezetébe vésett. Yoonah azonban akaratlanul
is kuncogni kezdett, amint megérezte a lány forró leheletét az orra alatti
érzékeny területen. – Ne nevess ki – csapott csontos kis vállára játékosan az
idősebb, s már az ő ajkaira is átköltözött a másik kislányos mosolya, hangjának
tompa zengésén azonban érződött a benne hirtelen életre kelő kétség.
Lehet,
hogy nem is kellene nekünk… nem szabadna ezt tennünk?
Mintha a vállait
cirógató langymeleg légáramlat mellkasába költözve egyszeriben viharrá vadult
volna, s szilaj, nyugtalan irammal vágtatott volna végig szíve minden zegzugán.
Kezei erőtlenül csúsztak le a másik kulcscsontján, s valamiért egyikük sem
törte meg ezt a kínossá fakuló csendet. Talán
tévedtem, és ő nem is akar engem?
Boah összeszűkült
szemekkel, mereven pillantott az ég óriás szentjánosbogarára, hallgatva a
magányos tücsökzenét ebben a néhány lélegzetvételnyi időben. Észre sem vette,
hogy közben Yoonah óvatosan közelebb csúszott hozzá, egészen addig a pillanatig,
míg össze nem ért a térdük.
- Szeretlek – karolta
át ekkor nőiesen karcsú derekát a fiatalabb, s a benne hirtelen támadt fázós
szélvihart egyszeriben elfújták a felreppenő pillangóhadak szárnycsattogásai. Lágyan
az ölébe vonta őt, Boah pedig szavak nélkül is értette, érezte minden egyes
mozdulatát. Bőrük simogató lágysággal olvadt egybe, mialatt a parányi pillangók
végigrepdestek ereiken, hogy azután újra szívük felett megpihenve nyitogassák
szivárványfényű szárnyaikat.
Annyira közel voltak
egymáshoz… Yoonah zabolátlan búzaszín hajfürtjei a másik arcába és vállaira
hulltak, apró pisze orra finoman érintette az idősebb orcáit, míg vékonyka
ujjaival a lány füle mögé tűrte egy kíváncsiskodva előrebukó gesztenyebarna tincsét.
Boah kezei Yoonah hátát cirógatták, míg ajkaik gyengéden, nesztelen puhasággal érintették
meg egymást.
Az éji citerás pedig áhítattal
pengette tovább szerenádját a holdvilágnak, mely időtlen szelídséggel szórta
fényporát a nyugovóra térő világra.
...Ézemi...
Szia!
VálaszTörlésHuh, hol is kezdjem. Igazából már régebben borítékoltam magamban, hogy a te írói stílusod tökéletesen illene a yuri „műfajához”, ami témájától eltekintve - vagy lehet, pont attól -, sokkal nagyobb teret enged az érzékiségnek, a finomságnak, mint a yaoi.
Ez az írás pedig még tovább mélyítette ezt a könnyedséget, ugyanis szóhasználatát is tekintve, nekem ez szinte már fluff volt, persze a minőségi fajta, nem az a ragacsos maszlag, amit mostanában fluffnak csúfolnak.
Már a címe is figyelemfelkeltő, s remekül visszaadja azt a gyöngéd hangulatot, ami a történetet is jellemzi. Ez az aura egész a végéig puha ködként telepedett az írásra, s olvasóként teljesen bele is vesztem ebbe a légkörbe. Nagyon szépen építetted fel az egészet, rád jellemző módon nem a könnyebbik oldalát fogtad meg a dolognak, nem klisés, szájbarágós képeket jelenítettél meg, hanem szokásodhoz híven azokat a - legtöbb író által megfoghatatlan – leheletfinom mozzanatokat ragadtad meg, amitől egy ilyen jelenet a valóságban is érzékivé válik.
S persze ez az egész történet attól vált még értékesebbé, hogy nemcsak egy csodálatos elmesélése volt ez egy gyönyörű pillanatnak, hanem ezzel párhuzamosan, tökéletesen átérezhető módon szőtted bele a lányok érzéseit is. Nem tudom, szándékosan rejtettél-e ennyi zeneiséget a történetbe (gyanítom, hogy igen :)), de annyi biztos, hogy az illatok és képek mellett a hangok is teljesen megelevenedtek. Ilyen zenei képek voltak a: „házi tücsök halk citerázásba kezdett”; „magányos tücsökzenét”; „éji citerás pedig áhítattal pengette tovább szerenádját”. Ezek mellett pedig gyönyörűen hatottak az alliterációid is, melyek ezt a mondatot („Mintha a vállait cirógató langymeleg légáramlat mellkasába költözve egyszeriben viharrá vadult volna, s szilaj, nyugtalan irammal vágtatott volna végig szíve minden zegzugán.”) igazán magával ragadóvá varázsolták.
A lányokról megtudtunk annyit, amennyi ahhoz kellett, hogy megértsük a történetet, külsejükről pedig eleget mutattál ahhoz, hogy jól elképzelhetőek legyenek. Profikhoz illően jól megbújtak ezek a részletek a sorok között, így ezek a leíró részletek sem bontották meg a történet kohézióját.
Egyedül a lezárással volt egy kis gondom. Bár az utolsó mondat szépen keretbe foglalta az eseményeket, mégis talán a fókuszt inkább a lányokon hagynám a helyedben, vagyis velük zárnám le a történetüket. A hold megerősítését is szolgálta ez a mondat, ami a címválasztás miatt szükséges lehet, pláne mivel a holdvilág ihlette a történetet, mégis ezt inkább egy holdfényben ezüstösen csillanó gesztenyebarna hajtincs formájában képzelném. De ez már csak egyéni ízlés kérdése, azt hiszem. :)
Összefoglalva, ez a történet a címtől az utolsó pontig egy kerek egész volt. Lenyűgözően érzékletesen adta vissza egy meghitt este intimitását. Élt az egész szöveg, éreztem az illatokat, az érintéseket, hallottam a neszeket, a ciripelést, mindent. Ez a történet egy remek írói stílus és egy lágy, érzéki „műfaj” tökéletes találkozása volt.
Köszönöm, hogy olvashattalak!
Xiumaru
Szia! :)
VálaszTörlésAnnyi szépségek kaptam tőled megint, hogy én sem tudom hirtelen, hol is kezdjem... :)
Egyetértek veled, mert magam is sokszor érzem azt, mikor "fiúkkal foglalkozom", hogy vigyáznom kell az aprólékos gyengédséggel és a környezet leírásával, hogy ne tűnjön úgy, mintha csak a szájukba adnám a gondolatokat; ebben az esetben pedig szinte szabad voltam, mivel nem kellett ilyesmire ügyelni.
A fluffos meglátásodra is csak bólogatni tudok; valóban abba az irányba hajlik a hangulat, de annyira nem éreztem ezt hangsúlyosnak, hogy a műfajok közé is beírjam. :)
Elmondhatatlanul örülök, hogy érezted, amit éreztetni szerettem volna, és még ezek a kis apró alliterációk is megragadtak. <3 (Bár ha belegondolok, te mindig észreveszed az ilyen aprócska elemeket, díszeket, fogásokat, és mikor visszatükrözöd nekem a véleményed ezekről, mindig úgy érzem, egyetlen pillanatért sem volt kár, amennyit elszöszöltem a történettel. :))
Nagyon ötletes gondolat a holdfényben megcsillanó hajtincs zárásként; ez nekem nem jutott eszembe. :D Talán tényleg szebb lett volna, ha a lányokon hagyom a fókuszt a végén, de semmi olyan mozzanat nem jutott eszembe, ami igazán ideillene. Ezenkívül szerettem volna elkerülni a fluffokra jellemző túlzásokat is, így maradt ez a keretes megoldás, amit megint csak kiszúrtál. :)
Nekem is megtetszett a yuri mint "műfaj", és a páros is; nagy eséllyel visszaköszönnek majd itt a jövőben. ;)
Nagyon szépen köszönöm ezt a sok-sok apró kincset. <3 Minden szavad megérintett, és mint mindig, itt-ott el is gondolkodtatott a véleményed/kritikád.
Köszönöm, hogy itt voltál. *-* <3