Te vagy a fény, te vagy az éj,
te
vagy a vérem színe.
Te
vagy a gyógyír, te vagy a fájdalom,
te
vagy az egyetlen dolog, amit érinteni akarok.
Sosem
hittem volna, hogy ez ilyen sokat jelenthet, hogy ennyit jelenthet.
Te
vagy a félelem, de nem törődöm vele,
mert
sosem szálltam még ilyen magasan;
kövess
engem a sötétségbe,
hadd
vigyelek a műholdakon túlra.
Most
láthatod a világot, amit te keltettél életre.
Szeress
úgy, ahogy csak te tudsz, ahogy csak te tudsz.
Szeress úgy, ahogy csak te tudsz, ahogy csak te tudsz.
Érints
úgy, ahogy csak te tudsz, ahogy csak te tudsz.
Mire
vársz még?
Minden
elhalványul, elhalkul
a
lét peremén.
A
bőröd minden centimétere
egy
szent grál, amit fel kell fedeznem.
Csak
te tudod lángra lobbantani a szívem...
Igen,
hagyom, hogy te irányíts,
mert
már nem gondolkodom tisztán.
A
fejem kóvályog, már nem látok tisztán...
Mire vársz még?
...Ézemi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése