Nem bújhatsz el a szerelem elől (KyuMin) 2.

Figyelmeztetés: 18+ és yaoi

A nap éppen csak felbukkant a magas toronyházak között, fénnyel borítva be Szöul álmos utcáit, amikor kulcs csikordult a dorm bejárati ajtajának zárjában. Kyu megpróbált a lehető leghalkabban elbánni a szerkezettel, és bejutni.

Nem szeretett volna senkit felébreszteni, sőt, még ahhoz sem volt kedve, hogy szóljon valakihez. Olyan magabiztosan viselkedett az este, hogy attól félt, ezúttal ő kapna egy pár viccnek szánt epés megjegyzést, és ezek jelen helyzetben elég fájdalmasan érintették volna.

Lábujjhegyen osont be a nappaliba, és megkönnyebbülve nyugtázta magában, hogy még Wookie sincs fent. Odasétált a legnagyobb kanapéhoz, és erőtlenül nyúlt végig rajta. Behunyta a szemeit, melyekből a szempillái között kiszivárogtak könnyei.

Egész éjjel nem aludt, mégis képtelen volt álomba merülni.

- Nekem olyan férfi kell, akinek van rám ideje. Mit képzelsz? Azzal töltsem a fél életemet, hogy rád várok, mert éppen koncertezel, vagy mást csinálsz? Elegem van ebből, eldöntöttem, legyen vége! - visszhangzottak fülében a lány szavai. Azé a lányé, akivel előző éjjel szakítottak. Oldalra fordult, könnyei keresztülfolytak az arcán, majd beleivódtak a kanapé kárpitjába.

Megpróbáltam. Én mindent megpróbáltam – hallotta fejében a saját hangját, bár abban sem volt teljesen biztos, hogy nem mondta ki mindezt hangosan.

Egyszer csak lépések hangja törte meg a csendet, amelyek mintha az első emeletről jöttek volna. Elérték a lépcsőt, majd tompa puffanásokkal közeledtek Kyu felé, aki sietve felült, és kézfejével ledörzsölte a könnyeit.

Egy nagy, sötétkék papucs jelent meg a lépcsőfordulóban, majd egy szürke pizsama nadrág, amely kiemelte viselője előnyös részeit. Előbukkant a felső is, végül pedig Siwon lehajtott feje. Ahogy észrevette Kyut, hirtelen megtántorodott a meglepődéstől, és tágra nyitotta szemeit.

- Te mit csinálsz itt ilyen korán? – kérdezte, majd tenyerével eltakarta arcát a felkelő nap sugarai elől. Hangja más volt, mint egyébként, erőtlenül és halkan csengett.

Kyu észrevette ezt, így tudta, hogy a fiú ezúttal nem fog semmilyen megjegyzést tenni. Ezért úgy döntött, megosztja vele fájdalmának okát.

- Yongae szakított velem. A vacsora közben végig csendben volt, amikor pedig rákérdeztem, hogy mi a probléma, azt vágta a fejemhez, hogy nem törődöm vele, mert folyton csak koncertezek, és mindenféle műsorokban szerepelek. Már előre eldöntötte, hogy kiadja az utamat.

Nem értem, hogy nem vettem észre korábban, hogy így érez. Semmilyen jelét nem mutatta, hogy ennyire zavarja, hogy idol vagyok. Most belegondolva, nagyon úgy érzem, hogy felszedett egy másik pasit, és ezt az egészet csak ürügyként hozta fel arra, hogy dobjon engem.

Biztos is, hogy így történt – kezdett bólogatni, miután sikeresen megbeszélte a dolgot saját magával, majd szipogva dörgölte meg az orrát. – Nem volt kedvem hazajönni, egyedül ültem be a moziba, és megnéztem két filmet egymás után, azután egy padon üldögéltem a parkban. Úgy éreztem, megfulladnék, ha itt kéne forgolódnom az ágyban.

De látom az arcodon, hogy neked sem lehetett túl jó estéd. Ha már így rád zúdítottam mindent, te is elmeséled, mi történt veled? – nézett Siwon szomorú szemeibe, miközben mosolyogni próbált. Igazából sejtette, hogy ki okozhatta a fiú fájdalmát, persze, a részleteket nem ismerte.

-  Tudod, erről csak Shindong tud. Igazából… én és Heechul… Szóval a szeretője vagyok – hajtotta le a fejét. - Tudod, milyen, egy fiú nem elég neki. Kezdetben nem is volt semmi probléma, néha együtt voltunk, ő lecsillapodott, és persze, nekem is jól esett a dolog; őszintén szólva, nagyon tud valamit a srác – mosolyodott el. - A baj az, hogy idővel egyre jobban vonzódni kezdtem hozzá, és már belehalok azt látni, hogy újra és újra ráveti magát Leeteukre, aki mindig megpróbálja elutasítani őt, de végül mégis az ágyban kötnek ki minden alkalommal.

Nem értem, miért az orrom előtt kell ezt csinálni? Heechul nem veszi észre, mit érzek? Vagy ennyire egoista lenne? – eredtek el a könnyei.

- Nem hiszem, hogy szándékosan átgázolna az érzéseiden – ásított egy hatalmasat Kyu, szája elé téve a kezét. – Sok rosszat el lehet mondani róla, ha a párkapcsolatokról van szó, de sosem bántana meg senkit. Ha tudná, hogy érzel, azonnal leülne veled megbeszélni a dolgot. Csak azt nem értem, Leetuknek miért nem okoz problémát, hogy ilyen csélcsap? Olyanok ezek ketten, mint a tűz és a víz.

De hagyjuk most már őket. Gyere, nézzünk inkább egy kis TV-t – invitálta Siwont a kanapé felé, és bekapcsolta a nagy készüléket, amely a fél falat beterítette. – Nyugodj meg, rendben leszel – veregette meg a vállát.

- Idefeküdhetek? – biccentett fejével a kanapé felé a másik, ahogy odaért.

- Persze – válaszolt Kyu, és felemelkedett az ülőalkalmatosságról, hogy Siwon végig tudjon nyúlni rajta, majd az egyik karfára ülve kezdett keresgélni a csatornák között. Látta, hogy a másik fiú sokkal rosszabb lelkiállapotban van, mint ő, és valószínűleg még másnapos is, mert kezét egyfolytában a homlokán tartotta. 

Éppen vége lett a japán talkshow-nak, amit néztek, amikor megint halk dobogás verte fel a folyosó csendjét, amely a lépcsőn igencsak felhangosodott. Shindong alakja bukkant fel, egy kinyúlt szürke pólóban, és egy makulátlanul tiszta, fekete melegítőalsóban. Ő is a fejét fogta, szemeit pedig rényire húzta össze, ahogy leért a fénybe.

- Hát, ti? – meredt hirtelen a két fiúra. Azt hittem, csak én vagyok olyan elvetemült, hogy reggel hétkor felkelek, mikor pihenőnapunk van - erőltetett mosolyt arcára.

- Látod, nem vagy egyedül – ásított egyet Kyu.

Azt viszont kialvatlansága ellenére is észrevette, hogy Shindonggal sem stimmel valami. Megtanulta azonban, hogy a fiú nem szívleli, ha az érzéseiről kérdezgetik, vagy afelől érdeklődnek, mi a baja, ezért csendben maradt.

Utóbbi sem szándékozott most beszélgetni, Siwonra pillantva nyugtatólag bólintott egyet, majd visszaindult az emeletre.

Szóval, Siwon tudja, mi történt vele. Ah, Shindong olyan érzelemmentes tud lenni, nehéz kiismerni őt – jártak a gondolatok Kyu fejében, ezzel is elterelve azokat saját magáról.

Nemsokára viszont az említett visszatért a nappaliba, és úgy viselkedett, mintha kicserélték volna. Feltett egy kis kávét főni, majd a kanapé másik karfájára telepedett, és elmosolyodott.

- Ha nem baj, csatlakoznék hozzátok – szólt a fiúkhoz.

Kyu nem igazán tudta hová tenni ezt a megnyilvánulást, de beleegyezően bólintott, miután elkapta egy hatalmas ásítás. Siwon a kezével intett Shindongnak egyetértés gyanánt, a fejét felemelni valószínűleg túl fárasztó lett volna számára.

Ekkor viháncolás hallatszott le az emeletről, Hyukie és Donghae kézen fogva ugráltak le a lépcsőn, majd látva a három fiút, megtorpantak. Előbbi jobbra-balra nézegetett, megköszörülte a torkát, és Kyura pillantott:

- Leeteuk hol van? – próbált komoly arcot vágni, nem úgy, mint Donghae, aki egyből a TV-t kezdte el nézni, mintha a fiúk ott sem lennének a helyiségben.

- Nem tudom, ma még nem láttam – felelte Kyu, majd újfent nagyot ásított.

Hmm, mi történhetett itt? Talán csak nem járt túl nagy sikerrel a mi kis hercegnőnk? Lottóznom kéne… - gondolkodott magában. Különös módon mintha eltűnt volna szívéből a fájdalom, mióta a többiek társaságában volt, csak az álmosság maradt. 

- Milyen érdekes, azt hiszem, én se találkoztam ma még vele – szólalt meg Shindong, aki épp ekkor öntött magának egy kis kávét, majd belekortyolt.

- Az nem lehet, hiszen mindig ő ébreszt minket, ha elaludnánk – szólt halkan Siwon, miközben tenyerét elvette a homlokáról, és a fiúkra nézett. Nemsokára azonban visszatért előző testhelyzetébe.

- Biztos gyorsan el kellett mennie valahová! – vágta be hirtelen Shindong az első dolgot, ami eszébe jutott, anélkül, hogy végiggondolta volna.

- Reggel hatkor jöttem vissza. Azóta nem ment ki senki a bejárati ajtón. Egyébként is, mindig hagy nekünk üzenetet, ha hirtelen történik valami – mondta Kyu maga elé meredve.

- Miért jöttél olyan korán? Talán valami rossz történt? – kérdezte Donghae, aki az iménti pár mondatra figyelt fel. Bolondos természete mellett nagyon érzékeny lelke volt, és igyekezett mindig mindenkit támogatni a csapatban, akinek csak szüksége volt rá.

Kyu elmesélte a történteket, mire a többiek mind együttérzően vették őt körül. Ha szívfájdalomról volt szó, elfelejtették a poénkodást, hiszen amióta megalakult a csapat, szinte csak egymásra számíthattak.

A csendet Wookie és Yesung törte meg, akik kézen fogva siettek le a lépcsőn. Úgy köszöntek a többieknek, mint minden rendes reggel, és szemeikkel ők is a leaderük után kutattak.

Na, végre… Már ott tartottam, egyszer rájuk zárom az egyik szobát, amikor csak ketten vannak bent, hátha akkor észreveszik magukat. Nem baj, úgy teszek, mint aki nagyon meglepődött – gondolta Kyu, mikor Wookie ránézett.

- Nem láttad Leeteuk hyungot? Szólnék neki, hogy elmegyünk a boltba. Vagy… bocsánat, mi… zavarunk? – nézett végig a fiúkon.

- Gyertek csak nyugodtan, már minden rendben van. Őt pedig mi sem láttuk. De…ti… mióta? – mutatott ujjával összekulcsolt kezeikre.

- Mi már egy pár vagyunk. Szeretjük egymást – felelte Yesung mosolyogva. – Mellesleg, ez nem vicces. Már mind fenn vagyunk, a leaderünk meg sehol? Csak nem…? – szorította össze az ajkait. – A szobájában kerestétek?

- Nem, még nem – válaszolt Kyu, és ismét hatalmasat ásított.

Jó, hogy végre valakinek leesik – gondolta magában.

- Menjünk, nézzük meg – sandított szerelmére Yesung. – Remélem, nincs igazam… - morgolódott, majd gyors léptekkel megindultak felfelé a lépcsőn.

Ez a Heechul tényleg tehetséges lehet… Leeteuk nem szeret korán kelni, de sosem fordult még elő, hogy fenn legyen a fél csapat, míg ő még mindig az ágyban hentereg. Mert tuti, hogy ott van… – elmélkedett újra magában Kyu. Siwonra való tekintettel jobbnak látta ismét csak fejben megvitatni magával a dolgokat.

Yesung és Wookie nem sok időt töltöttek odafent. Pár perc múlva lerobogtak a lépcsőn, bizalmasan sugdolózva egymással. Elköszöntek a fiúktól, felkaptak egy-egy napszemüveget és baseballsapkát, utolsó pillantást vetettek magukra a tükörben, majd kiléptek az ajtón.

- Jó reggelt, édes! Nincs kedved egy kis desszerthez még a reggeli előtt? – simult oda Sungminhoz barátnője, és simogatni kezdte annak mellkasát. A fiú lassan kinyitotta a szemeit. Ismét a szívébe hasított a fájdalom. Hegyet mászni is nagyobb kedve lett volna, mint ahhoz a dologhoz, ezért ismét bevetette színészi képességeit.

- Máris, Eunmi, csak megmosom az arcom – lehelt egy apró csókot a lány ajkaira, majd felemelte telefonját az éjjeliszekrényről, és a fürdő felé indult.

- Minek ahhoz telefon? – szólt utána barátnője vékony hangon.

- Tudod, milyen fontos ember vagyok, engem bármikor kereshetnek. Lee Sooman leszedné a fejem, ha nem venném fel a telefont, mikor keres – mosolygott hamiskásan.

- Szeretlek, te fontos oppa! – terült végig az ágyon a lány.

- Én is szeretlek – felelt Sungmin, majd hátat fordított, és besétált a fürdőbe.

Kinyitotta a csapokat, langyosra állította a vizet, majd megtörölte a kezét, és villámgyorsan pötyögni kezdett a telefonján. Így szólt az üzenet:

Szia! Segítened kell! Rám tapadt egy csaj, aki a színházban dolgozik. Kileste, hogy Eunmi elment, becsengetett hozzám, és most nem akar távozni. Nagyon kérlek, hívj fel két perc múlva, mintha te lennél Leeteuk, és mondd, hogy sürgősen beszélned kell velem! Ígérem, meghálálom!

Sungmin gyorsan elküldte az sms-t Wookie-nak, majd azon nyomban ki is törölte azt az elküldöttek közül. Megmosta az arcát, majd a tükör előtt itatgatta le róla a vízcseppeket. Szemei elég karikásak voltak, hiszen keveset aludt, de ahogy bevágta a szokásos cuki mosolyát, az embernek eszébe sem jutott azt feltételezni, hogy a fiú nem aludt volna eleget.

Eunmi nyakig betakarózva, a fal felé fordulva várta őt a szobában. Sungmin visszatette a telefonját az éjjeliszekrényre, majd fejjel lefelé rávetette magát a lányra, úgy, hogy a takaróval leszorította őt. Kitapogatta annak lábujjait, majd apró csókokat lehelt rájuk.

- Ne, kérlek! Oppaaaaa! Nagyon… csikiz!!! – vergődött sikítozva a másik, de nem sok sikerrel, hiszen a fiú teljesen ránehezedett.

Sungmin felnézett rá egy pillanatra, látszólag neki is kedvére volt a dolog. Közben viszont csak arra tudott gondolni, hogy vajon Wookie elolvasta-e már az sms-t. Lassan elindult felfelé a lány lábain, lágyan körbepuszilgatta a bokáit, mikor végre megszólalt a telefonja.

Persze, Eunmihez volt közelebb az éjjeliszekrény, ezért olyan magától értetődő módon vette fel azt, mintha a sajátja csörögne.

- Igen, tessék! Ah, a leader? Biztosan sürgős?

- Eunmi, add ide! – tápászkodott fel Sungmin, és a készülék felé nyúlt. – Szia, hyung! … Igen, tudom. … Máris? … Jó, rendben van, akkor nemsokára találkozunk. – Kinyomta a készüléket, majd csalódást öltve arcára, barátnője felé fordult – Sajnálom, azonnal vissza kell mennem Szöulba, a menedzser beszélni akar velem.

- És az nem ér rá egy órával később? – csücsörített ajkaival Eunmi, miközben egyik kezével a fiú oldalát cirógatta.   

- Tudod, hogy nem. De szerintem meg fog dicsérni, a darab nagy siker volt, valószínűleg a japánok újabb szerződéseket akarnak velünk aláírni. – Ez igaz is volt. Sungmin mindig ügyelt rá, hogy ha füllentenie kellett, sose térjen el túl sokban a valóságtól.

- Akkor legalább fürödjünk együtt – nézett rá kiskutya szemekkel barátnője.

- Jól van, de tényleg sietnünk kell – simogatta meg a fejét Sungmin, majd leguggolt a földön heverő bőrönd elé, és előtúrt belőle egy szürke-rószaszín mintás pólót, azután pedig egy világoskék farmert. Végezetül a tusfürdőjét is elővette.

Eunmi odatolakodott mellé, és előhalászott egy barackszínű ujjatlan inget és egy fehér miniszoknyát a tusfürdője mellett, majd kézen fogva sétáltak be a fürdőbe párjával. Sungmin megnyitotta a csapokat, majd levette a pizsamája felső részét. A lány nem vesztegette az idejét, megfogta a fiú nadrágját, és lefelé kezdte húzni, miközben tekintetével éppen arra csábította őt, amit az minden áron szeretett volna elkerülni.

Sungmin leemelte barátnője kezeit a nadrágjáról, miközben egy „még mindig nem” tekintettel hozta a lány tudomására szándékát. Eunmi viszont tipikus nő volt: Ha valamit egyszer a fejébe vett, semmi nem téríthette el, amíg el nem érte a célját. Most pedig az volt a célja, hogy így vagy úgy, de megkapja a fiút.

Levette a hálóingét, majd megvárta, hogy Sungmin is megszabaduljon a nadrágjától és az alsójától, és belépjen a zuhanykabinba. Követte őt, majd összetolta maga mögött az üvegajtó két felét.

Sungmin közben egy pillanatra becsukta a szemét. Bár ez alkalommal nem volt egyedül a zuhany alatt, mégis úgy érezte, ez a kellemesen meleg víz nemcsak a bőrét tisztítja meg, hanem az elméjét is.

Egyszer csak azt érezte, hogy kellemes forróság öleli körbe a férfiasságát. Akaratlanul is beleremegett a hirtelen jött érzéki érintésbe, és halk nyögés hagyta el a száját. Megtámaszkodott a csempéken és a tusoló falán, és gátlástalanul élvezte, ahogy a lány nyelvével és ajkaival kényezteti a makkját, majd fel-le halad a férfiasságán, és még a heréit is a szájába szippantja.

Legszívesebben eltolta volna őt magától, de képtelen volt erre. Az idő mintha megállt volna számára, és ahogy behunyta a szemeit, Kyu testét látta maga előtt. Elképzelte, ahogy a fiú kényezteti őt ilyen módon, és ez a gondolat annyira felizgatta, hogy pillanatokon belül elérte a gyönyör tetőfokát.

Az eufóriát azonban másodperceken belül a lelkiismeret-furdalás követte. Sungmin erőtlenül engedte le karjait, és potyogni kezdtek a könnyei. Egy utolsó gazembernek érezte magát, legszívesebben úgy, ahogy volt, elfutott volna, és meg sem állt volna az első hídig, ahonnan a mélybe vetheti magát.

Eunmi megtörölte a száját és felegyenesedett. Nem lepődött meg párja reakcióján, azt hitte, nála ez is a kielégülés része, hiszen Sungmin az első együttlétüktől fogva mindig sírva fakadt az együttléteik végén.

A lány hüvelyk ujjával letörölte a fiú könnyeit, és szótlanul nézett annak nagy, szomorú szemeibe. – Most már tényleg sietnünk kell – szipogott Sungmin.

- Csak ennyit mondasz? – kérdezte csalódottan Eunmi. A fiú átölelte, hogy ne kelljen a szemébe néznie, majd a fülébe súgta:

- Fantasztikus vagy.

- Szeretlek, oppa.

- Én is nagyon szeretlek – folyt végig az utolsó könnycsepp az arcán, majd a lány vállán állt meg. Ő persze nem érezte azt a bőrén, hiszen a zuhanyrózsa még mindig kellemesen meleg vizet permetezett rá fentről. Ez alatt a pár másodperc alatt Sungmin képzeletben ismét felsétált arra a bizonyos színpadra, és tovább játszotta a darabot.

Kinyitotta az eper illatú tusfürdőt, és bekente vele a lány egész testét, aki ugyanezt tette vele, majd leöblítették egymásról a habot. Ha valaki látta volna őket, biztos lett volna benne, hogy mindketten őszintén szerelmesek a másikba.

Miután megtörölték egymást, sietve magukra kapkodták a ruháikat, azután összepakoltak a szobájukban. Hívtak egy taxit, amely a repülőtérre vitte őket. 

...Ézemi...