Figyelmeztetés: yaoi és 12+
- Majd
én megmutatom… - motyogta Kyu, miközben olyan daccal rángatta magára a ruhadarabokat,
mintha legalábbis azt akarná bizonygatni a többieknek, hogy egymaga is képes
néhány perc alatt felöltözni.
Általában nem igazán öltözött ki, ha
szórakozni mentek, sokkal inkább egyszerű, kényelmes darabokat vett fel,
akárcsak a hétköznapokban. Ez viszont más volt. - Na, persze, hogy én már
előtte is… Majd meglátod, Henry! – folytatta a magánbeszélgetést, miközben
vasalni kezdte hullámos haját. Fekete ingjének felső gombját nyitva hagyta,
szövetnadrágja kiemelte formás fenekét, amit maga is elégedett mosollyal
nyugtázott a tükörbe nézve.
- Ó,
de szexi valaki! Látom, összeszedted magad, és kész vagy a vadászatra – karolta
át a vállát Heechul, aki szintén ott ült a nappali egyik kanapéján, a
szórakozni készülők társaságában. – Henryre nem is gondolsz? – súgta oda a
végét a szokásos perverz vigyorral arcán.
- Te
is jössz velünk? Ennek őszintén örülök – hívta ki szinte pillantásával a
másikat Kyu, aki elvigyorodott a látványtól.
- Ts…
én ugyan nem hozlak haza, ha már nem állsz meg a lábadon – távolodott el tőle
Heechul fintorogva, majd a leaderük karjaiba simult.
- Én
most inkább nem mennék, nagyon elfáradtam. Vigyázzatok magatokra, és lehetőleg
ne dorbézoljatok hajnalig, mert holnap is gyakorolnunk kell – szólalt meg az
utóbbi, mire a fiúk egyöntetűen bólogattak.
- Hiányozni
fogsz, kutyuskám – fúrta orrát a fiú nyakába Heechul.
- Na,
persze. Addig, amíg nem jön szembe egy jó pasi… - motyogott a többieknek hátat
fordítva Kyu. Mikor azonban hirtelen megszólalt Sungmin telefonja, azonnal a
hang irányába kapta a fejét.
- Szia,
édes! … Persze, dehogy felejtettem el. … Rendben, akkor holnap délben. … Most?
Igazából úgy gondoltuk, beülünk valahova - pillantott az órájára. – Jól van,
máris megyek. … Szeretlek – beszélt a másik a rózsaszín készülékbe. - Ne haragudjatok,
fiúk, egy kicsit el kell szaladnom, hogy odaadjak Eunminek valamit. Egy óra
múlva csatlakozom hozzátok – nézett a többiekre bocsánatkérőn Sungmin.
- Jól
van – felelte Henry.
- Na,
akkor megyünk végre? – szólalt meg hirtelen Kyu, szinte kiabálva. Hihetetlenül
felidegesítette az iménti telefonbeszélgetés. Fogalma sem volt arról, hogy
Sungminnak mekkora erőfeszítésébe kerül az a viselkedés, amit ő csak
bosszantóan irritáló nyáladzásnak könyvelt el magában.
- Menjünk! – pattant fel a kanapéról Henry. – Hívok két taxit – vette
is elő telefonját. A többiek is szedelőzködni kezdtek, elbúcsúztak a
leaderüktől, feltették álcázó eszközeiket, majd nem sokkal később kiléptek a
köztéri lámpák sárga fényétől megvilágított utcára.
Eközben Sungmin nagyon sóhajtva sétált
be a mosókonyhába. A ruhaszárítón ott volt Eunmi hálóinge. Persze, Wookie még
ebéd előtt elindította a mosógépet, így a vékony, áttetsző anyag már teljesen
meg is száradt.
Bár a lány csicsergett
valamit a telefonba, hogy pontosan miért is van szüksége épp most erre a
bizonyos ruhadarabra, Sungmin nem igazán figyelt oda rá. Odaadó férfiként
teljesítette, amit a szerelme kívánt.
A szerelme… akibe sosem volt szerelmes.
- Na,
ki mit kér? Ezen az estén mindenki a vendégem – húzta ki magát Kyu, miután négyesben
helyet foglaltak a hangulatos kocsma egyik hátsó asztalánál, ahol még a
napszemüvegeiket is levehették, mert általában senki sem zaklatta őket.
- Te…
nagyon furcsa vagy – mutogatott felé Heechul, a másik azonban teljességgel
figyelmen kívül hagyta őt.
- Jó
lesz a szokásos, igaz? – nézett szerelmére Wookie, aki lazán bólintott.
- Én
csak egy Óceán koktélt kérek, úgy látom, érdemes józannak maradni ma éjjel –
vigyorgott Henry.
Ebben a pillanatban a pincérnő
odasétált az asztalukhoz, és a fiúk elsorolták, mit kérnek. Mindenki meglepetésére
Kyu egy egész üveg whiskyt rendelt.
- Ezt
komolyan gondolod? – nézett rá elkerekedett szemekkel Yesung.
- Miért
ne? Ti is ihattok belőle, lényeg, hogy ma kirúgjunk a hámból.
- Pff,
azt hiszem, jó lesz a műsor… - tört ki Heechulból a röhögés, miközben fel sem
pillantott telefonja kijelzőjéről. Muszáj volt minden rajongóval megosztania,
hogy éppen szórakozik.
Nemsokára mindenki megkapta az italát,
és a szokásos kellemes hangulatban telt az este. Heechul minden egyes férfit
tetőtől talpig végigmért, akit észrevett, kommentálva is a látványt, Yesung
pedig az ital hatására olyan szórakoztatónak találta a hallottakat, hogy
göndöreket kacagva borult Wookie vállára.
Kyu hasonlóképp tett a nőkkel, mint
Heechul a férfiakkal, azzal a különbséggel, hogy ő most mindenképp cselekedni
akart. Igazából sosem ment neki jól a csajozás, de most egyik pohárral itta a
másik után, és folyamatosan Henryt kérdezgette, hogy szerinte melyik lányt kellene
megszereznie magának.
A fiú természetesen nem
volt nagy segítség a számára, már csak azért sem, mert kezdeti elhatározása
ellenére később ő is egy kissé az alkohol befolyása alá került, ezért mindegyik
lánynál buzgón bólogatott, akire Kyu rámutatott.
Valóban csak kicsit több, mint egy óra
telhetett el, mikor megérkezett Sungmin, és már egy össze-összeakadó nyelvű,
állát tenyerein nyugtató Kyu látványa fogadta.
- Ne
igyál többet, meg fog ártani – fogta meg a fiú csuklóját, miután leült az
asztalhoz, mert az előbbi újra a már szinte üres üveg felé nyúlt.
Kyuban ismét előtört az az érzés
Sungmin érintése nyomán. – Hagyjál! – lökte arrébb a fiú kezét, és lehúzta a
kis pohár tartalmát. – Na, most figyeljetek! – libegtette mutatóujját a
levegőben, majd felállt a székről.
Kissé tántorogva indult el egy asztal
irányába, ahol három lány ült egy nemrég megalakult új lánycsapatból.
- És
még sikerül neki… Komolyan, ezért megérte idejönni ma este – kuncogott Heechul.
- Miért
hagytátok, hogy ennyit igyon? – nézett a többiekre aggódó arccal Sungmin.
- Nem
kisbaba már, nem mondhattuk meg neki, mit tegyen. És amúgy is, férfiból van,
nagy baja nem eshet – mosolygott maga elé Yesung.
- Nem
szokott így viselkedni, aggódom érte. Már a gyakorlás után is olyan fura volt.
Nem mondott esetleg valamit? – pillantott hirtelen az említett irányába, aki
szemmel láthatóan élvezte az őt körülvevő lányok társaságát.
- Nem
– felelte Yesung és Wookie egyöntetűen, Henry viszont úgy tett, mintha meg sem
hallotta volna a kérdést, itala fölé hajolva kevergette azt. Sosem tudott jól
hazudni, a többiek mindig azonnal észrevették rajta, ha nem mondott igazat.
- Henry,
te tudsz valamit, igaz? Mondd el! – fogta meg a csuklóját Sungmin.
- Hát…
- nyelt egyet a fiú zavarában – valami olyasmit mondott, hogy mostanában
valahogy furcsán érzi magát. Először nem is akart velünk jönni, de aztán
hirtelen meggondolta magát, azt viszont nem tudom, miért – mondta ki a
féligazságot, és csak reménykedni tudott, hogy a többiek megelégszenek
ennyivel.
- Oda
nézzetek! – mutatott oldalra tátott szájjal Wookie, még mielőtt bárki is
megszólalhatott volna.
Hirtelen mindenki odakapta a fejét, és
jól látták, hogy Kyu gyakorlatilag a három lány karjaiban, rájuk támaszkodva
lépked a kijárat felé, miközben fülig érő mosollyal integet társainak.
- Ez
meg mi a …? Így akarja elfelejteni Yongae-t? – fordult ekkor Sungmin felé.
- Nem
tudom – igyekezett a másik a lehető legérzelem-mentesebb arcot vágni, miközben
nagyot nyelve próbálta elfojtani aggódását és szíve fájdalmát.
- Ugyan
már, mi baja lehet? Lesz egy jó éjszakája, és kész – szólalt meg Heechul. –
Hmm… ma nincs kedvem semmilyen komolyabb erőfeszítést tenni – tologatta üres
poharát az asztalon. - Mit szólnátok egy kis kő-papír-ollóhoz? A vesztes fizeti
a következő kört. Na?
- Ne haragudj, én inkább most hazamennék aludni – szólalt meg
Sungmin. Úgy érezte, képtelen tovább ott maradni, miközben a fájdalommal vegyes
aggódás egyre inkább összeszorította szívét.
Besétált a dorm ajtaján, majd megtette
a szokásos utat előbb a szobája, majd a fürdő felé. Henry szavait viszont képtelen
volt kiverni a fejéből.
Már egy ideje furcsán
érezte magát? Én ezt miért nem vettem észre? Mi lesz, ha történik vele valami?
Erőtlenül zuhant az
ágyba, és jó időt igényelt számára, mire meggyőzte magát afelől, hogy Kyunak semmi baja nem lesz, és végre elaludt.
Hajnali három óra körül járhatott az idő, amikor hirtelen
megszólalt a telefonja. Sungmin dünnyögve tapogatózott utána az éjjeli szekrényen,
úgy érezte, szétszakítja dobhártyáját ez a lárma.
- Igen?
Ki az? – szólt bele fátyolos hangon.
- Szia, az… az én nevem Okrim. Az a helyzet, hogy…
nos, itt van nálam Kyuhyun, és… Az a baj, hogy biztos sokat ivott…
- Kyuhyun?
– vágott közbe Sungmin. Azonnal kiment szemeiből az álom, a lány mondandója
hallatán. Meg sem várta a választ, elemelte füle mellől a telefont, és a
képernyőn valóban Kyu nevét pillantotta meg.
- Igen. Elájult, és… képtelen vagyok
egyedül megmozdítani, a lányokat pedig nem szerettem volna felkelteni. Tudod,
itt nem maradhat reggelig, nagy baj lesz, ha valaki észreveszi. Téged
találtalak a gyorshívás alatt… - magyarázkodott.
- Mondd a dormotok címét, máris ott vagyok! – pattant ki az ágyból
Sungmin, és asztalához sietve azonnal feljegyzett mindent. – Köszönöm, hogy felhívtál,
sietek! – szólt, majd miután elköszönt, azonnal a taxi társaságot tárcsázta, és
gyorsan öltözködni kezdett.
- Nagyon
köszönöm, hogy eljöttél, és sajnálom – nyitott ajtót lehajtott fejjel a fiatal,
hullámos hajú lány.
- Semmi
baj, én köszönöm, hogy vigyáztál rá.
- Ugyan,
én… Semmiség… - takargatta zavarában arcát a másik. - Fáradj beljebb. Fent van az emeleten –
invitálta be Sungmint, majd egy babarózsaszín szobába vezette. Kyu hason feküdt
az ágyon, kiterülve, akár egy szétcsúszott lábú béka.
Sungmin azonnal odasietett hozzá.
- Jól
vagy? Kyu, kérlek, kelj fel – ébresztgette a fiút, az viszont dünnyögve
fordította oldalra a fejét. – Tudnál hozni egy csésze kávét? – nézett a lányra
Sungmin.
- Nem
kell kávé, felkelek – motyogta Kyu, majd az ágy két szélébe kapaszkodva próbálta
hason fekvésből feltornászni magát, kevés sikerrel.
- Segíts,
kérlek – szólította meg újra a lányt Sungmin, miután sikeresen a hátára
fordította a fiút, és egyik kezével a karja alá nyúlva próbálta testét
elszakítani az ágytól.
Okrimmal ketten kitámogatták a kocsiig
Kyut, aki közben mindenféle értelmetlen dologról halandzsázott.
- Mindent
köszönök. Jó éjt! – búcsúzott el Sungmin, majd miután a lány is viszonozta a
gesztust, és hátat fordított, azonnal becsatolta Kyu biztonsági övét.
- Olyan
jó csaj volt, nem? De nem tudtam vele lefeküdni… - szólalt meg ekkor az
említett. – És nem azért, mert részeg vagyok - kalimpált a levegőben mutató
ujjával. – Azért, mert nekem egy fiú tetszik. Buzi lettem… - röhögte el magát,
ahogy hátravetette fejét az ülés fejtámláján.
Sungmin elkerekedett szemekkel
összpontosított az úttestre. Nem akart hinni a fülének. – Te, olyan… olyan… -
dőlt a vállára Kyu, majd úgy csuklott oldalra a feje, akár egy rongybabáé,
amelyet csak néhány öltés rögzít testéhez.
- Miért
csináltad ezt, mondd? – simította végig az arcát Sungmin. - Henry mondta, hogy
egy ideje bánt valami. Tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz.
- Ezt
nem mondhattam el – ingatta a fejét erőtlenül amaz. - Én… nem lehetek buzi… Mert
ez helytelen, és… Nem lehetek… - temette tenyereibe arcát, egy kissé
eltávolodva Sungmintól. – Mondd csak, milyen érzés egy fiút csókolni? – kapta
fel hirtelen a fejét, és pislogva nézett a másikra. Igazából minden imbolygott szemei
előtt, de a fiú szemeit és ajkait így is vonzónak találta.
Bárcsak
segítenél megtudni, milyen is… – futott át Sungmin agyán, és azonnal elöntötte
a forró bódulat, ahogy a visszapillantóban meglátva fiú ajkait, maga elé
képzelte, hogy éppen azokat csókolja.
Sietve nézett vissza az úttestre. Úgy érezte,
ha egy pillanattal is tovább nézi őket, képtelen lesz visszatartani magát.
- Nem
tudom, csak lányokat csókoltam eddig – felelte nagyot nyelve, miközben szinte
már fájdalmasnak érezte a mellkasában növekvő szorítást.
Te
tényleg ilyeneken gondolkodsz? Mi lett veled? Ilyet részegen sem tesz az ember,
ha csak nem… De akkor sem vagy józan… És mi lenne, ha komolyan gondolnád? Nem
tehetem… egyszerűen nem tehetem – öntötte el a gondolatok örvénye Sungmin
elméjét.
- Aish,
nem hogy segítenél… - dőlt az ölébe hirtelen Kyu, combjára hajtva fejét. – Forog
az egész autó – pukkant ki belőle a nevetés. – De olyan jó itt. Maradjunk a kocsiban,
nem kell hazamenni – fogta át a másik derekát egy jóleső ásítás kíséretében.
Sungmin egyik keze akaratlanul is a fiú
homlokára tévedt, amelyet simogatni kezdett. Bárcsak elmondhatnám, mennyire szeretlek…
- Megérkeztünk
– hajolt közelebb a következő pillanatban a fiúhoz, de az szótlanul, lehunyt
szemmel pihegett ölében. – Kyu, gyere, segítek lefeküdni – ébresztgette őt
gyengéden.
- Naa,
miért? Mondtam, hogy jó itt – dünnyögött amaz.
- Ha
így maradunk, mindened fájni fog reggelre – győzködte halkan Sungmin.
- Azt
nem akarom – húzta el a száját a másik, miközben lassan felemelkedett barátja
öléből – Ahj, ez a rohadt szédülés… Nem iszom többet – kapta kezét azonnal
szemei elé.
Sungmin kiszállt az autóból, majd
vállára fektetve Kyu kezét, segített neki eljutni a bejárati ajtóig. Szabad
kezével egyik farzsebében turkált a kulcsait keresve, amikor a másikba hirtelen
benyúlt Kyu.
- Tessék,
itt van – nyújtotta oda azt Sungminnak, miután kiemelte a zsebéből. – Mellesleg,
nagyon jó segged van. Olyan formás, mint egy őszibarack. Látod, mondtam, hogy
buzi lettem. Henryt megölöm, és kész – kalimpált a levegőben Kyu, miközben
Sungmin a képtelen volt beletalálni a zárba szavai hallatán.
Egész biztosan csak
álmodom…
- Gyere
– segített a fiúnak átlépni a küszöböt. Úgy tett, mintha nem is hallott volna
semmit.
- Nem
is érdekel, amit mondtam? – kérdezte, miközben lassan felfelé haladtak a
lépcsőn.
- Túl
sokat ittál, nem tudod, mit beszélsz – felelte amaz. – Mát itt is vagyunk –
nyitotta ki egyik kezével az ajtót, majd bevezette a fiút annak szobájába.
- De,
nagyon is tudom, és épp ez a baj. Mondtam már, hogy… gyönyörűek a szemeid? – állt
meg egy pillanatra, miközben a másik tekintetét fürkészte.
- Részeg
vagy, most aludnod kell. Feküdj le. Majd reggel beszélünk – ültette a fiút az
ágy szélére Sungmin, aki szinte rádőlt a tiszta lepedőre. Lehúzta lábairól a
cipőt, majd feltette őket, ezután fölé hajolt, hogy betakargassa őt. Hatalmas
önuralomra volt szüksége ahhoz, hogy ne érjen hozzá.
Kyu viszont hirtelen a nyaka köré
kulcsolta kezeit, s gyengéden megcsókolta.
Az első pillanatban kipattantak Sungmin
szemei a meglepődéstől, és az erős alkoholszagtól, de képtelen volt visszautasítani
a másik ajkait. A szíve akkorákat dobbant, hogy úgy érezte, mindjárt a padlón
köt ki, kiszakadva mellkasából, miközben a fejében megállás nélkül peregtek a
gondolatok. Téged csókollak. Hogy lehet ez, és miért? Na, és mi lesz
ezután? Bárcsak tényleg szeretnél. Bárcsak éreznéd, mennyire szeretlek. Bárcsak
megtehetném, hogy boldoggá tegyelek…
Kyu azonban olyan szenvedéllyel falta
ajkait, hogy hirtelen az összes gondolat kitörlődött elméjéből. Csak az járt a
fejében, hogy minden porcikája, minden egyes sejtje akarja őt. Lassan a fiú
fölé mászott, így csókolva őt tovább, aki bordáin kezdett játszadozni ujjaival.
Sungmin belenevetett csókjukba, és
akaratlanul is összerándult a teste, ahogy Kyu megcsiklandozta oldalát. Ebben a
pillanatban azonban megjelent szemei előtt Eunmi, szinte hallotta vékony hangját,
ahogy alatta sikoltozik, miközben ő a lábujjait csiklandozza.
A fájdalom úgy hasított szívébe, akár
kés a puha vajba. Leugrott az ágyról, és szó nélkül szaladt ki a szobából.
- Most mi van? Gyere vissza! – kiabált utána Kyu, de többszöri
próbálkozás után is képtelen volt egyedül felkelni ágyából, így erőtlenül
hanyatlott vissza abba.
Eljött a reggel, és ez alkalommal a
mennydörgés hangja riasztotta fel őt álmából, ugyanis hatalmas vihar tombolt
odakint, amely szürke paplant terített a kék égre. Kyu nagyot nyögve kapott fejéhez,
ami úgy fájt, mintha sok apró tőrt állítottak volna bele.
Lassan kinyitotta szemeit, és
meglepetten nyugtázta magában, hogy a szobájában van.
Mégis, hogy kerültem ide? Jaa, Sungmin és az a csaj segített felkelni az
ágyról. Hogy is hívták? Mindegy… Akkor biztos Sungmin hozott haza. Aish,
szétesik a fejem, pedig ma gyakorolni kell, és még Lee Soomannál is jelenésem
van...
...Ézemi...
voltak vicces pillanatok benne :D végre tötrtént valami kettőjük között :3 várom a folytatást~
VálaszTörlésIgen én is igy gondolom. És mint mindig imádom az irásodat. Alig várom a kövi részt.
VálaszTörlésNyáááá, Kyu milyen cuki már részegen! És megcsókolta Sungmint! *w*
VálaszTörlésPersze felébred, és arra emlékszik, hogy hazatámogatták, de arra nem, hogy mit művelt az éjjel :D
Kíváncsi vagyok, hogy fogod folytatni :P
Nagyon köszönöm, csajok! :-) Igyekszem eseménydúsabbra venni a dolgot. :-)
VálaszTörlésHjajjj.....annyira sajnálom szegény Sungmint. Hagyja már ott a csajszit és jöjjön össze Kyuval. Ő is szereti...csak fosik a kicsike, de majd jobb lesz....vaaaagy itasd le többször. Akkor megint ilyen kis bátor lesz, és talán kinyögi, hogy szereti Sungmint. Annyira kis aranyos volt. Főleg a ,,forog az egész autó" tetszett nagyon. És a CSÓÓÓÓK.... hát annyira örültem neki, mint kismajom a farkának. Csak hát kár, hogy arra még nem emlékszik :D Nagyon jól megírtad, siess a kövivel :)
VálaszTörlésKöszi! Most én is jót mosolyogtam! :D
TörlésNem indítottam könnyű helyzetből Sungmint, de minden változik.:)
Nagyon örülök, hogy tetszik! :) Dátumot nem merek mondani, mert rengeteg az írnivalóm, időm pedig kevés van, de ahogy tudom, folytatom.:)