Nem bújhatsz el a szerelem elől (KyuMin) 10. - Befejezés

Figyelmeztetés: yaoi és 18+

- Mondd, mi volt ennyire sürgős, hogy el kellett cibálnod a tányérom elől vacsora közben? Hallgatlak – tette keresztbe kezeit maga előtt Sungmin, miután Kyu annak szobájába vitte, és magukra zárta az ajtót.

- Az, hogy... egy hülye vagyok – kezdte el a fiatalabb, majd a padlóra szegezve tekintetét, harapott ajkaiba. – Én... hazudtam neked, mert azt hittem, te Eunmit szereted, és... aztán meg elolvastam, amit az öcsédnek írtál, utána jött az apukád balesete...

- Ebből semmit sem értek, Kyu – suttogta szinte a másik, mire a fiatalabb bátortalanul közelebb lépett hozzá, s megfogta mindkét kezét.

- Szeretlek – lehelte Sungmin ajkaira. – Már régóta szeretlek, csak nem vettem észre – vonta gyengéd csókba az idősebbet.

Sungmint olyannyira meglepték a maknae szavai, hogy ajkai csak néhány másodperccel később viszonozták közeledését.  

- Te ezt… komolyan gondolod? – hebegte, miután elváltak egymástól, és a végén el is csuklott hangja, úgy dübörgött a szíve a mellkasában. Habár minden porcikája csak a másik fiú közelségére vágyott, annyi évnyi csalódás után szinte hihetetlennek tűnt számára, hogy Kyu viszont szereti őt.

- Igen, teljesen komolyan – döntötte homlokát az övéhez a fiatalabb. – Gyönyörűek a szemeid és az ajkaid, és... imádom, mikor nevetsz, amikor pedig a csípődet csavargatod... Igazából mindig zavarba ejtettél vele, csak nem tudtam, miért. És imádom, mikor beszélsz, mikor énekelsz, mikor értem aggódsz... – Arca egyre inkább felforrósodott, szinte már lángolt, ahogy kimondta ezeket a szavakat.

Sungmin is észrevette ezt, és ő maga is egyre szaggatottabban kezdte venni a levegőt. Oly sok várakozás után úgy érezte, képtelen tovább uralkodni magán. Ezúttal ő csókolta meg Kyut, de az előzőnél jóval szenvedélyesebben; szerette volna, ha ajkai mesélik el helyette, milyen régóta vágyik már a másikra, és mennyire kívánja őt.

A fiatalabb nem állt ellen; végre szabadon szerethette Sungmint, akinek csókjai igazán hatásosnak bizonyultak, minden másodperccel egyre jobban kívánta őt. Így azelőtt sosem érzett egy lány iránt sem.

Egyik karját szerelme derekára fonta, így húzva őt közelebb magához, míg a másikkal megmarkolta annak formás hátsóját. Ajkait a fiú nyakához préselte, majd alig érezhetően érintette bőrét fogaival. Vágytól csillogó tekintetét egy pillanatra összekapcsolta Sungminéval, s ez tovább forrósította felhevült testét; sorra omlottak le a falak elméjében, végül pedig csak egy gondolat maradt: boldoggá tenni a fiút.

Újra rávetette magát Sungmin ajkaira, majd megragadta vállait, s egyenesen az ágya felé tolta őt.

- Milyen türelmetlen valaki – kuncogott fel az idősebb, miután Kyu az ágyára lökte, amikor azonban az fölé mászott, s pólója alá nyúlva mellkasára csúsztatta kezét, halk sóhaj párolgott ki ajkai közül.

Annyiszor átélte már fejben ezt a jelenetet, most mégis annyira más volt minden. Esetlennek érezte magát; mintha a vágy minden erejét elvette volna, csak hagyta, hogy Kyu azt tegyen vele, amit akar, hogy szeresse őt.

A fiatalabb nem okozott csalódást, minden csókja, minden apró érintése tökéletes volt; férfias és határozott, mégis odaadó és gyengéd. Lassan lekerültek a ruhadarabok mindkettejükről, s egymás testének felfedezése egyre hangosabb sóhajokat váltott ki belőlük.

- Várj, ne ilyen gyorsan – tolta el ágyéka fölül szerelme arcát Sungmin, mire az értetlenül pislogott rá. – Én ezt... nem fogom sokáig bírni – bökte ki végül félelmét az idősebb, s érezte, hogy arcszíne valószínűleg konkurálhat egy érett paradicsoméval.

Kyu erre felnevetett:

- Biztosan túl sokszor okoztál örömet magadnak.

- Ez... nem olyan vicces – takarta el tenyereivel vöröslő arcát Sungmin. – Tudod, milyen régóta kívánlak? – motyogta ujjai mögül.

- Bocsáss meg. Kérlek, ne szégyelld magad előttem – hajolt fölé Kyu, lágy puszikat hintve az idősebb kézfejeire, mialatt ujjaival egyre kisebb köröket írt le annak formás hasán. – Csak egy kicsit, kérlek – állt meg a keze Sungmin férfiasságán, melyet simogatni kezdett.

- Te... sokkal jobban csinálod – lehelte az idősebb, s Kyu vállaiba markolt.

- Még szép! Reméltem is, hogy jobbnak tartasz a jobb kezednél – viccelődött másik. – És hogy bebizonyítsam, mennyire jó is vagyok, még kapsz egy kis időt. – Ajkaival kényeztetni kezdte Sungmin kulcscsontját, lágyan csókolgatta a fiú selymes bőrét, lassan lefelé haladva. Néha-néha a fogaival is érintette, miközben bal kezével a heréi mögötti területet kezdte el simogatni.

Először éppen csak hozzáért, majd ujjaival egyre erőteljesebb nyomást gyakorolt rá. Sungmin szaporábban kezdett sóhajtozni, így tudta, hogy jó úton jár. Mosolyra húzódott a szája, majd lejjebb csúszott szerelmén, hogy jobb kezével és ajkaival újra kezelésbe vegye egy kicsit annak legnemesebb részét.

- Te… te hol tanultad ezt? – lihegte az idősebb, miután Kyu újra hozzáért.

- Háát… tudod, kit hív Heechul kis ribinek? - emelte fel egy pillanatra a fejét a fiatalabb.

- Heechul? Csak nem... ? Te és Henry tényleg...? – kerekedtek ki Sungmin szemei a döbbenettől.

- Na, most rajtam a sor a szégyenkezésben – hajtotta le a fejét Kyu. – Tudod, egy este elrángatott magával bulizni, mert nem volt, akivel elmenjen. Sokat ittunk, ő pedig nem talált partnert, és hát, abban a vécében sok minden megtörtént. De ez egyszeri alkalom volt, sosem éreztem iránta semmit – mosolygott újra szerelmére.

- Akkor tényleg igaz... Azt hittem, Heechul csak kitalálta, hogy piszkálhasson.

- Szerencsére mások is így gondolják. De szerintem már épp eleget beszélgettünk róluk – pillantott vissza Sungmin férfiasságára – Nagyszerű, ezért megérte szövegelni. Talán így egy percnél tovább is bírod – nevette el magát újra.

- Mi? Cho Kyuhyun, te tényleg csak ezért... – kezdte el mondatot, Kyu kényeztetése nyomán azonban egy hangos nyögéssel tudta csak befejezni. A fiú hátába markolva élvezte, ahogyan az ajkaival és egyik kezével simogatja újra merevségét, miközben a másikkal visszatér annak heréi mögé.

Lassan egyre hátrébb csúsztatta az ujjait, és Sungmin záróizmát kezdte masszírozni.

- Óvatos leszek, ne félj – suttogta fülébe a fiatalabb, mert érezte, hogy a másik megrezzent. - Van síkosítód?

- Hát… csak testápolóm van. Cseresznyevirág illatú. Az jó lesz? – pislogott rá még mindig kissé ijedten Sungmin, mire Kyu felkacagott:

- Cseresznyevirág… Szerintem jó lesz, csak vedd elő gyorsan. És kérlek, ne félj tőlem – hintette be gyengéd csókjaival a fiú nyakát, majd lemászott róla.

Sungmin elkezdett az éjjeli szekrénye elülső felén tapogatni. Nehézkesen húzta ki a fiókot, és egy kis matatás után kiemelt belőle egy műanyag flakont, amelyet szerelme felé nyújtott.

Kyu nem vesztegette tovább az időt, újra Sungmin fölé mászott, nyomott egy kevés testápolót az ujjai hegyére, majd ott folytatta, ahol az előbb abbahagyta. Óvatosan hatolt be mutató ujjával a fiúba, akinek hirtelen megfeszült a háta az idegen érzéstől.

- Szeretlek – lehelte a másik ajkaira, majd gyengéd csókba vonta, mialatt óvatosan mozgatni kezdte benne ujját. Érezte, hogy a fiú teste fokozatosan ellazul, majd lassan kezével egy ütemben kezd mozogni, mialatt oldalába kapaszkodva közelebb húzza őt magához.

Lassan a középső ujjával is belé hatolt. Az idősebb összerándult arcizmai mutatták, hogy kissé fájdalmas volt ez számára, Kyu ezért másik kezével újra férfiasságát kezdte kényeztetni, mialatt arcát puszilgatta.

Nemsokára kisimultak a fiú vonásai, s egyre intenzívebb sóhajai és mozgása elárulták, hogy a fájdalom helyét az élvezet kezdte átvenni.

- Szeretlek – pillantott Kyura csillogó szemekkel.

- Én is szeretlek. – A fiatalabb lassan kihúzta ujjait, majd mindkét kezét megfogva felhúzta Sungmint. Megemelve annak csípőjét, alácsúsztatta sajátját, és óvatosan merült el benne.

Sungmin felszisszent, így kapaszkodott szerelme nyakába, aki megállt, két keze közé fogta arcát, majd újra csókolni kezdte ajkait, mielőtt lassan mozogni kezdett. Sóhajtva váltak el ajkaik; szorosan átölelték egymást, miközben a gyönyör hulláma lassan elöntötte testüket.

Mikor Kyu érezte, hogy párja már közel jár a beteljesüléshez, tudta, hogy ő sem bírja már sokáig. Kezével újra kényeztetni kezdte Sungmin férfiasságát, mire a fiú egyre vadabbul mozgott rajta, míg végül elérte az élvezet tetőfokát. Érzéki hangja tovább szította az ő vágyait is, így nem sokkal később őt is utolérte a kielégülés forró hulláma.

Sungmin zihálva borult szerelme vállaira, aki átölelte őt, és simogatni kezdte hátát.

- Én még most sem tudom elhinni. Te tényleg szeretsz engem? – fürkészte pár perc múlva Kyu arcát, aki ekkor nyitotta ki sötétbarna szemeit, és rámosolygott.

- Már nem tagadhatom. Igazából mindig is szépnek tartottalak, de azt hittem, ezek csak olyan zavaró gondolatok, amelyeket el kell hessegetni. Mindenki azt várta el tőlem, hogy legyen egy barátnőm, de egy lánnyal sem éltem át hasonlót, mint most veled.

- Na, és Henryvel mi a helyzet? – pillantgatott gyanakodva szemeibe Sungmin.

- Neki hálás vagyok, hogy megtanított egyet, s mást, és megmutatta, milyen érzés egy másik fiúval lenni, de sosem lesz több, mint a barátom.

- Azt remélem is, mert most már az enyém vagy. És ezek is az enyémek – mászott le óvatosan Kyuról, apró puszikat lehelve a másik derekán és csípőjén levő hegekre.

- A sebhelyeim? – mosolyodott el Kyu.

- Igen. Szeretem őket, mert hozzád tartoznak – hintett újabb csókot a fiú ajkaira, majd visszabújt mellé.

A reggeli napsugarak nevetgélve bukfenceztek végig Kyu félig fedetlen mellkasán, s kíméletlenül világítottak keresztül Sungmin csukott szemhéján, aki szerelme felsőtestén pihentette fejét.

Az idősebb igyekezett anélkül pozíciót változtatni, hogy felébresztené a másikat, amint azonban a takaróval együtt felemelkedett, Kyu nyöszörögni kezdett.

- Jaj, ne haragudj – suttogta a fiú fülébe, aki dünnyögve fordított neki hátat. A faliórára pillantva viszont önkéntelenül felkiáltott: - Háromnegyed tíz? El fogunk késni a Sukirából! Hallod? Kelj fel gyorsan! – kezdte hevesen rázogatni Kyut, akinek az elkésés szó hallatán nem kellett kétszer mondani.

- De... most mi legyen? – pillantott végig földön heverő ruháikon.

- Majd később beszélünk a többiekkel, most erre nincs idő. Szerintem vedd vissza a tegnapi ruháid, nem fog feltűnni senkinek. Én majd előremegyek, hogy ne legyen olyan feltűnő – hadarta az idősebb, mialatt magára kapkodta saját öltözetét.

- Rendben, legyen, ahogy akarod – nyomott egy gyors csókot a másik ajkaira Kyu, majd ő maga is öltözködni kezdett.

- Jó reggelt! Vagyis... délelőttöt. Nem tudom, hogy aludhattam el ennyire – adta elő a nappaliba érve fejvakargatva Sungmin, majd a kávéfőzőhöz sétált.

- Apukád mellett virrasztottál múlt éjjel, nem is csoda, ha nem aludtad ki magad – lépett mellé Heechul, megveregetve vállát.

- Ez igaz – vágta rá Sungmin, és belekortyolt a gőzölgő italba.

- Jó reggelt, fiúk! – robogott le ekkor a lépcsőn Kyu is, aki szintén reggeli kávéjáért igyekezett.

- Nem tudom, mi történt velem, hogy nem ébredtem fel az ébresztőm hangjára – kezdte a magyarázkodást ő is.

- Az a gyanúm, valószínűleg túl messze voltál, hogy halld, ugyanis helyetted Siwon ébredt fel rá a szomszéd szobában - vigyorgott örömittasan a másikra Heechul, akinek arcáról hirtelen lefagyott a mosoly, s értetlenül pillantott az említettre.

Siwonon - aki épp Henryvel majszolt egy szendvicset az asztalnál ülve - jól látszott, hogy Heechulhoz hasonlóan szórakoztatónak találja a helyzetet, hiába is igyekezett komoly arckifejezést erőltetni magára. – Milyen érdekes, hogy Sungmin is épp ekkor alszik el, ez pedig rajtad a tegnapi ruha... – játszadozott tovább Heechul, mialatt a maknae arca fokozatosan pirosodni kezdett, és még a pohár is megállt a kezében.

- Na, ne csináld ezt tovább szegénnyel. Velünk is történt már ilyesmi – karolta át hátulról szerelme derekát a leader. – Gyere, inkább öltözzünk fel, mindjárt indulnunk kell. Ez pedig a többieknek is szól! – igyekezett Heechult elvonszolni a két fiú mellől, aki azonban vonakodva indult csak meg; néhány lépést követően pedig kaján vigyorral arcán még visszaszólt: - Henrynek köszönd!

- Mi? – indult Kyu azonnal az említett felé, aki fagyos pillantása nyomán hirtelen még nyelni is elfelejtett.

- Ne is foglalkozz vele, csak irigykedik – állította meg őt Siwon békés mosolya. - Őt pedig addig zaklatta tegnap, míg ki nem derítette, hogy te... nos, hogy a fiúkat szereted – biccentett Henry felé -, utána pedig összerakta dolgokat. Tudod, milyen.

- Szóval már mindenki tudja... – sóhajtott fel Sungmin.

- Igen, mind tudjuk, és mind nagyon örülünk nektek. De azt hiszem, most már jó lesz, ha mi is készülődni kezdünk, mert húsz perc múlva indulnunk kell – állt fel az asztal mellől, hogy gyorsan elmosogasson.

- Gratulálok, és... sajnálom, hogy elkotyogtam – emelkedett fel székéről Henry is.

- Köszönjük - mosolygott rá Sungmin. – És nincs semmi baj, ismerjük Heechul módszereit.

- Köszönjük - hadarta el Kyu is, akinek lassan szintén mosoly rajzolódott arcára. – Azt hiszem, tényleg mennünk kell - fogta meg szerelme kezét, aki egyetértően bólintott.

Újabb mozgalmas nap vette kezdetét a csapat életében, a külső szemlélő számára pedig semmi változás nem volt észrevehető, ha a fiúkra pillantott. Két szív, két élet viszont ettől kezdve összefonódott, hogy szeresse és támogassa egymást.

...Ézemi...