A plázában (EunHae)

Műfaj: fluff
Figyelmeztetés: 12+ és yaoi

Donghae és Hyukie éppen a dormban készülődtek. Úgy tervezték, hogy egy közös sétára indulnak. Mikor Donghae törölközővel a derekán visszatért a fürdőből, párja épp a farmert gombolta be magán.

- Aish, ez kiszakadt! – méltatlankodott Hyukie, és a tükör előtt forogva szemlélte a nadrágja fenekén tátongó lyukat.

-  Akkor a plázát is útba kell ejtenünk – ölelte át hátulról szerelme.

- Rendben, kezdjük azzal. Lecserélem ezt, és mehetünk – szomorkodott Hyukie, mert sajnálta a kedvenc farmerét.

- Várj, majd én segítek – duruzsolt a fülébe Donghae, miközben hátulról átkarolva végigsimította ujjaival a fiú felsőtestét, és a farmerja derekánál állt meg.

Párja legszívesebben belement volna a játékba, és annak is tudatában volt, hogy nem sokáig képes ellenállni a kísértésnek. Elmosolyodott egy pillanatra, de egy kis komolyságot erőltetett magára, és így szólt határozottan:

- Egyedül is menni fog. Inkább öltözz fel te is. Mégsem jöhetsz egy szál törölközőben... – csúszott ki a száján mégis a nevetés.

- Azt hiszem, egy pár elfre ráhoznám a szívrohamot - kuncogott Donghae, miközben megjelent szeme előtt a sok elpirult, félig eltakart arc, és szinte már hallotta is fülsüketítő sikításukat. Lassan lecsúsztatta kezeit szerelméről, miközben még mindig fülig ért a szája.

- Azért néha tekintettel lehetnél szegényekre – hallotta a háta mögül Hyukie hangját, miközben a szekrényben turkált.

- Te beszélsz? Sosem kell neked kétszer mondani, hogy vetkőzz – vigyorgott, miközben kivett egy világoskék farmert, és az ágyra dobta.

- A koncert más téma, de te, ha tehetnéd, az utcán is félmeztelenül rohangálnál – csúszott oda mellé párja, és kivett egy fekete, farmerhatású nadrágot, majd arrébb lépett, hogy felvegye azt.

- Áh, szóval így akartad elterelni a figyelmemet arról, hogy már csak ez a szexi leopárdmintás boxer van rajtad? – fordult felé Donghae, és az említett ruhadarabot kezdte fixírozni szerelmén.

Hyukie elnevette magát, miközben eltakarta csípőjét a nadrággal:

- Most sétálni megyünk, nem pedig mást csinálunk. Próbáld már egy kicsit visszafogni magad – igyekezett hangjába ismét egy kis komolyságot vinni.

- Jól van, de este neked annyi – vetett rá sunyi pillantást Donghae, majd ismét a szekrénybe mélyesztette szemeit. Végigzongorázott ujjaival a vállfák között, végül egy szexi fekete, V-kivágású, ujjatlan pólót vett ki onnan, és azt is az ágyra dobta.

Párja közben felhúzta a nadrágot, becsatolta magán az övet, és odalépett mellé. Gyorsan döntött: kikapott egy fehér, szintén V-kivágású pólót, majd huncut mosollyal az arcán apró csókot nyomott Donghae kulcscsontjára, miközben hátralépett egyet a szekrénytől.

- Ez az előleg - suttogta neki, majd – mintha mi sem történt volna – felhúzta magára a pólót.

Donghae még mindig ugyanúgy állt ott, egy szál törölközőben.

- Várom a folytatást – vigyorgott, miközben kioldozta a derekára tekert törölközőt, és – látványosan végigsimítva közben férfiasságán – lassan engedte azt a földre hullani.

- Rendben van, egy-egy – mondta ki lassan Hyukie, miközben szerelmét figyelve megpróbált higgadt maradni. Ez viszont lehetetlen küldetésnek látszott, ezért inkább úgy döntött, a lenti nagy tükörnél végzi el magán az utolsó simításokat. Kilépett hát az ajtón, és a lépcső felé vette az irányt.

Donghae jót mosolygott magában, miközben elővett egy fekete boxert a fiókból, majd felhúzta azt. Gyorsan magára vette az ágyra hajított farmert és pólót is. Belepillantott a tükörbe, és egy kevés waxot kent a hajára. De hogy ennek mi értelme volt, nem tudhatjuk, ugyanis ezután felvett egy fekete baseballsapkát, ami persze lenyomta gyakorlott mozdulatokkal beállított frizuráját.

Feltett még egy szürke napszemüveget, majd utoljára körbenézte magát a tükörben. Elégedetten nyugtázta, hogy még mindig mennyire cuki arca van, majd gyorsan Hyukie után indult a földszintre.

- Mi most elmegyünk egy kicsit sétálni. Megmondanád hyungnak? – szólt az éppen mosogató Wookie-hoz, ahogy leért a földszintre.

- Hyukie már szólt neki az előbb. Érezzétek jól magatokat! – válaszolt a fiú kedvesen.

- Köszi, meglesz. Olyan szép idő van odakint. Lehet, hogy a fényképezőt is vinnem kéne – nyújtózott egyet Donghae, miközben kitekintett az ablakon, ahol besütött a nap. Sarkon is fordult, és felszaladt a lépcsőn a gépért, amit nagyon szeretett.

A szobába érve az egyik polchoz lépett, óvatosan a kezébe vette a szerkezetet, majd a nyakába akasztotta. Megfordulva Hyukie-val találta szemben magát, aki már szintén baseballsapkát és napszemüveget viselt.

- Mit csinálsz még ilyen sokáig? Ennyi idő alatt már egy lány is elkészült volna.

- Ha szeretnéd, az is lehetek - vigyorgott Donghae, miközben közelebb lépett szerelméhez.

- Gyere, menjünk, én már kész vagyok – fordított hátat a másik szinte robotszerűen, így indulva kifelé. Muszáj volt így tennie, ha el akart indulni.

- Várj, parfümöt még nem is fújtam magamra. Te nem kérsz? – szólt párja után Donghae. Hyukie megállt az ajtóban, de nem fordult meg:

- Már kértem Wookie-tól az előbb. Kint megvárlak.

- Hja, már megyek is! – ugrott szinte a nyakába Donghae, miután gyorsan magára spriccelt egy kevés illatot, ami majdnem az üveg tartalmának felét jelentette. 

 Elköszöntek a még mindig a konyhában foglalatoskodó Wookie-tól, majd kiléptek az ajtón. Nemsokára már a napsütéses utcán sétáltak. Donghae szerelmére mosolygott, és megfogta a kezét.

- Hja, ezt ne csináld, még a végén valaki ránk hívja a rendőrséget – szabadította ki ujjait Hyukie párja kezei közül.

Donghae nem igazán örült az elutasításnak, de belátta, hogy a másiknak igaza van, ezért inkább mással kezdett foglalkozni. Ahogy egy hídhoz értek, bekapcsolta a fényképezőgépét, és megállt egy pillanatra. Nyomogatta a gombokat, tologatta az objektívet, minden figyelmét a pár négyzetcentiméteres kijelzőre irányította, majd lassan lenyomta az exponáló gombot.

- Nézd, hogy ragyognak a víz tükrén a napsugarak – mutatta izgatottan az elkészült képet párjának.

- Tényleg szépek a színei, és a beállítás is jó. Komolyan kéne foglalkoznod a fotózással – nézett rá Hyukie.

- Lehet, hogy ez lesz a következő, amibe belekezdek – mosolygott vissza szerelmére Donghae, majd tovább haladtak. Útközben még készített pár fotót az épületekről, és egy fáról, amelynek ágai között átszűrődtek a délutáni nap sugarai.

Néhány utcával arrébb állt egy pláza, ahová szívesen jártak, mert gyalog is elég közel volt. Így nem is merült fel, hogy ezúttal máshová menjenek, mint a megszokott a hely.

Beléptek a fotocellás ajtón, majd a kedvenc ruhaboltjuk felé vették az irányt. Besétálva az üzletbe, üdvözölték az eladót, aki nem nézett rájuk értetlenül a furcsa szerelésük miatt, mert – anélkül, hogy felismerte volna őket - magában már nyugtázta, hogy van egy-két furcsa szerzet, akik mindig így járkálnak az üzletben.

Hyukie célirányosan a farmerek felé indult el. Donghae a háta mögött lemaradva követte, mert folyton leragadt valaminél. Épp egy fekete inget nézegetett, mikor párja odaszólt neki pár méterről:

- Ezt a kettőt felpróbálom. Idejönnél, hogy megnézd, hogy áll?

- Persze - húzódott mosoly Donghae arcára.

Miután párja behúzta maga előtt a próbafülke függönyét, észrevette, hogy a megvilágításnak köszönhetően milyen tökéletesen kirajzolódik az anyagon Hyukie testének árnyéka. Látta, ahogy az kigombolja a nadrágját, és lassan lehúzza magáról.

Donghae egyszerűen nem bírt magával, nem is gondolkodott. Kissé elhúzta a függöny szélét, és belépett a fülkébe, szerelme mögé. – Egyszerűen tökéletes – súgta annak fülébe, miközben hátulról magához húzta, és már a férfiasságára is csúsztatta ujjait.

Hyukie beleborzongott ebbe az érintésbe, de közben az esze a helyén maradt.

- Te teljesen megőrültél? A bolt tele van kamerákkal. Ki fognak minket dobni a biztonságiak – szorította meg Donghae kézfejét, hogy elvegye arról a bizonyos részéről.

- Itt nem láttam kamerát – nézett szembe Donghae elszontyolodott arccal párja tükörből rápillantó, határozott tekintetével; bár a napszemüvegnek hála, nem sokat látott belőle.

- Attól, hogy nem láttál, még van, elhiheted. Ha észreveszik, hogy ketten vagyunk benn, kihajítanak innen.

- Igazad van – csúsztatta le Hyukie testéről a kezeit, majd – ekkor már szétnézve, hogy nem látja-e senki – kilépett a fülkéből, és előtte kezdett el fel-alá járkálni, szándékosan hátat fordítva, hogy ne lásson semmit.

Nemsokára párja hangját hallotta a háta mögül:

- Na, mit szólsz? – fordult lassan körbe Hyukie a pólóját kissé felhúzva, miután kilépett a fülkéből.

- Azt, hogy jó a segged – csapott egyet a hátsójára Donghae fülig érő szájjal.

- Veled se indulok el többet vásárolni… - motyogta a másik, de nem bírta ki a jelenetet nevetés nélkül.

- Egyébként jól áll neked ez a szín, a fazon pedig szépen kiemeli a formáidat.

- Úgy gondolod? Egyetértek veled, nekem is tetszik - nézegette magát a tükörben Hyukie. – Azért még felpróbálom a másikat is, az sötétebb színű.

- Jól van – felelt Donghae, de közben már valami vicces dolgon törte a fejét.

Odasietett a pólókhoz, és csak úgy találomra leemelt a fém állványról egy szürkét és egy feketét, majd – szétnézve, hogy nehogy valakinek feltűnjön – odalopakodott a női fehérneműkhöz, és kivett egy fehér, virágmintás melltartót, amit a két póló közé rejtett. Mikor ezzel megvolt, csendben kuncogva várta, hogy Hyukie kijöjjön a próbafülkéből.

- Mi annyira vicces?- kérdezte az, ahogy elhúzta a függönyt.

- Semmi, csak láttam egy nagyon idétlen pólót, miközben ezeket kiválasztottam. Gondoltam, én is veszek valamit.

- De hát, ez nem is a te méreted, kétszer beleférnél – mutatott a szürke pólóra Hyukie vigyorogva.

- Jó lesz majd aludni. Biztos kényelmes, mindjárt felpróbálom. Amúgy ebben a farmerban is szexi vagy… - nézett végig szerelmén Donghae, miközben nyelve hegyét lágyan végighúzta a fogai között.

- Szerintem is jól áll rajtam, megveszem mind a kettőt – határozta el Hyukie, miután végignézett magán.

- Jó-jó. Amíg visszaveszed, amiben jöttél, gyorsan felpróbálom ezeket – lobogtatta a kezében levő ruhadarabokat párja. – Itt leszek, a melletted levő fülkében.

- Rendben van.

Pár perc múlva Hyukie kisétált a fülkéből, és a tőle balra eső elé lépett. Ő is jól látta párja árnyékát a függönyön, és rögtön röhögésben tört ki. Donghae ugyanis éppen a melltartót vette magára, és kezeivel tapogatva azt, a tükör előtt billegett.

Hyukie elhúzta a függönyt, mire párja szégyenlősen takarta el magát.

- Hja, ki mondta, hogy bejöhetsz? – nyávogott Donghae, női hangot próbálva utánozni.

- Te tiszta hülye vagy – röhögött még jobban a másik, amikor megpillantotta őt. A könnye is kicsordult.

- Te mondtad, hogy olyan vagyok, mint egy lány. Egy lánynak szüksége van melltartóra – billegtette a szempilláit Donghae.

- Jól van, te nyertél – törölgette a könnyeit Hyukie. - Ezt viszont megörökítjük. – Gyorsan előkapta a telefonját, és lefényképezte szerelmét a melltartóban.

- Remélem, most boldog vagy – vigyorgott Donghae, miközben hátranyúlva megpróbálta kikapcsolni magán a fehérneműt, de rá kellett jönnie, hogy ez nem olyan könnyű feladat.

- Várj, majd segítek, fordulj meg - nyújtotta felé a kezeit Hyukie, hogy segítsen neki kikapcsolni. Donghae rájött, hogy tényleg nem boldogul egyedül, ezért szót fogadott párjának. – Ilyen ruhadarabot se vettem még le rólad – nevette el magát újra a másik a művelet közben.

Szerencsére éppen nem járt arra senki, és úgy tűnt, a kamerák képeit sem figyelték túlzottan, mert senki nem tessékelte ki őket az üzletből.

Miután Donghae is visszaöltözött a ruhába, amiben odament, és a melltartót is visszacsempészte sutyiban, vigyorogva léptek oda a kasszához. Az eladó nem igazán értette, mire ez a jókedv, csak fapofával tette a dolgát.

  Ahogy kisétáltak a plázából, már fényben úszott a város, ugyanis sötétedni kezdett. Donghae készített egy pár éjszakai képet a visszaúton.

Mikor beléptek a dormba, a többiek – legalábbis akik nem voltak távol valamilyen elfoglaltság miatt – már az asztalnál ülve fogyasztották a vacsorát.

- Csakhogy végre ideértetek! Már majdnem kihűlt a leves – szólalt meg hangosan Yesung, a fiúkat látván.

- Ne haragudj, Wookie, de most nem vagyunk éhesek – mondta Donghae, majd huncut pillantást vetett szerelmére.

- Így van. Ne haragudj, majd reggel eszünk – erősítette meg Hyukie is, majd válaszra sem várva, megfogták egymás kezét, és az emeletre indultak.

- Jó szórakozást! – kiabált utánuk Siwon, mire mindenki nevetésben tört ki, és a két illetékes is jót mulatott, miközben felfelé haladtak a lépcsőn.

Donghae lépett be az ajtón először, majd párja is követte.

- Lee Donghae, neked most véged van – lökte az ajtóhoz Hyukie, ami így jó hangosan becsapódott. – Ezt azért, amiért többször is provokáltál - súgta a fülébe, miközben végignyalt Donghae nyakán. – Ezt pedig azért, hogy egy cseppet se érezd magad lánynak – folytatta párja kulcscsontjával, miközben a kezével megmarkolta annak férfiasságát.

- Erre várok már az ebéd óta – suttogta Donghae két levegővétel között, miközben hagyta, hogy szerelme minden vágyát teljesítse…  

...Ézemi...