Ez a fici befejezett, tíz része van. A további részekre a lap alján tudsz ugrani.
Megjegyzés: Ha valaki már olvasta Az érzelmek éjszakája sorozatot, annak bizonyára ismerős lesz ez a történet, mert annak az estének a leírásával kezdődik, persze, más nézőpontból. Épp ezért sok mindent átvettem onnan, ide értve a párbeszédeket és az eseményeket is. Aki nem olvasta az említett ficimet, annak azt javaslom, hogy ezzel a történettel indítson.
Műfaj: romantikus dráma
Figyelmeztetés: 18+ és yaoi
Langyos nyári este volt, a fiúk szokás szerint tettek-vettek a dormban. A nappaliban Kyu, Wookie és Yesung éppen kreativitás játékot játszottak, Siwon és Shindong pedig a TV-t bámulták.
Mások emeleti szobáikban múlatták az
időt: Heechul most is Leeteuk körül legyeskedett, Donghae és Hyukie pedig egymást
szórakoztatták. A többieket máshová szólították teendőik, nem voltak a dormban.
Kyu feldobott ezúttal is kihasználta
gazdag képzelőerejét, mint minden hasonló alkalommal. Hangulatát az a tény is
feldobta, hogy aznap estére randevút beszélt meg a barátnőjével, és már alig
várta, hogy eljöjjön az időpont.
- Ez
egy mikroport – állt elő az első ötlettel, ami eszébe jutott, ahogy ránézett a
nagy, lapos mobiltelefonra. Belecsúsztatta azt a hátsó zsebébe, majd úgy tett,
mintha végigvezetné annak zsinórját a pólója alatt, a végét pedig rácsíptetné
az anyagra.
- Ez
nagyon jó, ügyes vagy! – lelkendezett Wookie, és Yesung arckifejezése is a
tetszésről árulkodott, bár a fiú nem szólalt meg, mivel nem állt szándékában
hájjal kenegetni a maknae egóját.
Wookie következett, kezébe fogta a
telefont, a szemei elé emelte, és lassan forgatni kezdte.
- Ez egy kisautó – mondta halkan, és úgy tett,
mintha a földön autókázna vele. Kyu
önbizalma Yesung elismerő szavai nélkül is felülkerekedett azon a gondolatán,
miszerint meg kellene dicsérnie a fiút, ehelyett így szólt:
- Az
én ötletem sokkal jobb volt, de rendben van – mutogatott magára, mintha
elképzelhetetlen lenne, hogy más jobb ötlettel állhat elő, mint ő, de a mondandója
végén elnevette magát.
Igazából senkit nem akart megbántani,
de szinte sosem tudta visszatartani az efféle megnyilvánulásait, mert élvezte,
ahogy társai reagáltak ezekre. Egyesek – mint például Leeteuk – úgy tettek,
mintha meg sem hallanák, mások jót nevettek – akár Donghae és Hyukie -, megint
mások kihívásként értékelték ezeket a kis szösszeneteket – akárcsak Yesung és
Heechul -, és mindenáron valami ütősebbel próbáltak visszavágni.
Néha az is megtörtént, hogy Kyu rossz
ajtón kopogtatott a kis megjegyzéseivel, és egy jó nagy leteremtést, esetleg
kisebb testi fenyítést kapott. Ilyen volt, mikor például Shindongot azzal cukkolta, hogy mire
a fiú focizás közben észreveszi a labdát, addig az már háromszor megkerülte őt.
- Ha
nem fejezed be, te leszel a labda, és garantálom, időben utadat állom a pálya
szélén – förmedt rá Shindong annak idején.
Wookie azonban - néhány kivételtől
eltekintve - nem volt az a kötekedős típus, inkább ezúttal sem szólt semmit,
csak jót mosolygott a maknae szemtelenségén, mert már megszokta azt. Yesung közben
épp a telefon felé nyúlt, amikor Heechul és Leeteuk leértek a lépcsőn. Előbbi a leader elé ugrott; odarohant az
asztalhoz, felkapta a fiú orra elől a lapos készüléket, majd vigyorogva az
asztal túlsó széléhez szökkent vele.
- Ez
egy sminktükör – szólt nőies hangon, és úgy tett, mint aki éppen sminkeli
magát, miközben csábosan billegtette a szempilláit.
Mindenki nevetésben tört ki, egy embert
kivéve. Yesung szúrós szemekkel nézett a fiúra:
- Hyung,
legközelebb szólj, ha játszani akarsz.
- Ne
haragudj! - szólt lágyan Heechul, és közben olyan boci szemekkel nézett, hogy a
nappali ismét a fiúk nevetésétől lett hangos.
- Jól
van, ha akartok, játszhattok ti is – szólt közbe Kyu, mintha ő vezetné a
játékot. Úgy tűnt, zavarta, hogy Heechul magára vonta a figyelmet. Pakolászni
kezdett az asztalon, hogy több helyet csináljon a többieknek.
Heechul mosolyogva ült le az egyik
székre, majd Leeteuk is követte. A leader pont Yesung mellett foglalt helyet,
így neki kellett következnie a játékban. Kezébe vette a telefont, nézegette néhány
másodpercig.
- Ez egy tábla csoki! – imitálta széles mosollyal, ahogy a beleharap.
A többiek megtapsolták a vicces ötletet, ezúttal Kyu sem szólalt meg, mert
semmi kifigurázni vagy megjegyezni valót nem talált a kis jelenetben. Azon
viszont jót szórakozott magában, milyen szemeket mereszt a leaderre Heechul.
Hát, igen, ő sosem tudta kontrollálni
magát...
Nemsokára az ajtócsengő éles sípolása
szakította félbe a vetélkedést, mert megérkezett a sült csirke, amit a fiúk
Shindong javaslatára rendeltek. Mindenki lesomfordált a földszintre, és helyet
foglaltak a nagy asztal körül.
Kyu látszólag csak egy átlagos srác
volt, aki szeretett néha szemtelenkedni a többiekkel, de valójában csak a
jelleme felszínét mutatta meg másoknak. Igazából jó emberismerő képességgel is
rendelkezett, sosem hagyták cserben a megérzései.
Rögtön kiszúrta, hogy Wookie milyen
tétován pillantgat rá, amikor Yesung mellé tette le magát, hiszen a fiú így nem
tudott oda ülni, ahová szeretett volna. Épp azon töprengett, vajon megszánja-e a
szerencsétlen plátói szerelmest, mikor Yesung hirtelen felajánlotta Wookie-nak,
hogy foglaljon helyet mellette, így ő is kénytelen volt felállni a helyéről.
Kyu jót mosolygott magában a két fiú
kis játszmáján, amelynek még ők maguk sem voltak tudatában, de úgy vélte, nincs
joga mások életébe avatkozni, ezért csendben nekilátott a csirkéjének. Pár
másodperc után viszont fenemód unni kezdte, hogy csak az evésre összpontosítja
az összes figyelmét, és újra a fiúkat kezdte nézegetni.
Donghae és Hyukie most is jól
elszórakoztatták egymást az evőpálcikákkal, de utóbbi valahogy kicsit furcsán
viselkedett. Ő maga egyáltalán nem kezdeményezett, de a pillantásai arról
árulkodtak, hogy nagyon is kedvére van a dolog.
Haha,
csak nem máshol szeretnél inkább lenni az ebédlőasztal helyett, Hyukie? –
játszódott le a fejében a kérdés, de ahelyett, hogy megszólalt volna, inkább
egy nagy falatnyi kimchit tolt be a szájába, hogy úgy tűnjön, az étel íze
készteti mosolygásra, majd Leeteukre vándorolt a tekintete.
A leader kifejezéstelen arccal nézett
maga elé, miközben lassan, komótosan evett, mintha egyáltalán nem érdekelné az,
hogy a mellette ülő Heechul majd’ kiszúrja a szemét az evőpálcikával, ahogy
kéjes arckifejezéssel nyalogatja azt, és a feje körül köröz az étellel.
Leeteuk azonban egyre szorosabban
markolta bal kezével az asztal sarkát, amit talán csak Siwon láthatott még meg,
aki velük szemben foglalt helyet, és valószínűleg eszébe sem jutott, hogy
színészi képességeit használja érzelmei palástolására, ugyanis vagy fél percig
rendületlenül bámulta a két fiút, mielőtt feleszmélt.
Persze,
Heechul, és a kis húzásai… Azért Siwont sajnálom egy kicsit, hogy belesétált
ebbe az eszméletlenül vonzó, de lelombozóan bejáratott csapdába – elmélkedett
magában Kyu, miközben újra a tányérjára pillantott. Szájába tolta az utolsó
falatot, a mosogatóshoz sétált, hogy elmossa a tányért, majd odalépett
Leeteukhöz:
- Hyung, nekem el kell mennem, randim lesz – jelentette be. Heechul
azonban nem várta meg a leader válaszát, vigyorogva szólt közbe:
- Az hogy lehet? Henry csak holnap érkezik – húzódott egyre szélesebb
mosolyra a szája, és végül röhögésben tört ki.
- Hallgass, te barom, az csak véletlen baleset volt, és csak egyszer
történt meg – sziszegte a fogai között halkan Kyu, oldalba lökve a másikat. Leeteuk
közben válaszolt:
- Rendben, menj, de reggel időben legyél itt, sok a dolgunk.
- Oké, hyung! – mondta mosolyogva, és már indult is a lépcső felé.
Belépett a kis helyiségbe,
és egy pillanatra a világoskék falra szegezte a tekintetét. Mély levegőt vett,
és a szekrényhez lépett. Úgy érezte, sok szerencsétlenkedés után sínen van az
élete, de közben mindig ott munkálkodott benne egy különös érzés, amitől néha
már skizofrénnek érezte magát.
Talán ő az igazi? Nagyon szép, és vele
minden olyan egyszerű. De akkor is, teljesen más volt az az érzés… Mikor tudom már kiverni a fejemből? A testi öröm egy
dolog, de az nem szerelem. Egyáltalán tudom én, hogy mi is a szerelem? Most végre
teljes az életem, mellette minden olyan békés és nyugodt. És végre a szüleim is
boldogok. Mindenki tévedhet egyszer, és egyébként is, nem tudom nélküle
elképzelni az életemet – jártak a gondolatai, miközben a szekrényben turkált.
Végül
egy fekete póló és egy világoskék farmer mellett döntött. Gyorsan megfürdött,
felöltözött, hívott egy taxit, majd el is indult a közeli Fényes nap étterem
felé.
Eközben Sungmin éppen a színpadon állt,
és egy musicalben játszott. Figyelmét a játékra irányította, minden apró
gesztusát úgy alakítva, hogy tökéletesen átadja a főhős érzéseit. Egyvalamit
azonban képtelen volt kiverni a fejéből. Vagy inkább valakit. Újra és újra
megjelent előtte a fiú arca, azzal a sóvárgással együtt, hogy újra vele
lehessen.
Szerencsére a játékán egy cseppet sem
vevődött észre ez a kettősség, a darab végén a közönség tapsviharral díjazta a
nagyszerű alakítást. Sungmin szerényen meghajolt, majd lesétált az emelvényről,
és egyenesen egy hosszú, fekete hajú lányhoz sietett, aki az első sor egyik
szélén ült. Arcához hajolt, és megcsókolta őt.
- Gratulálok!
Nagyon jól játszottál, oppa - szólt a lány.
- Köszönöm
- viszonozta a pillantást Sungmin a szokásos cuki mosolyával. Belül azonban úgy
érezte, mintha a színpadról lelépve egy újabb szerepbe csöppent volna, egy
kedves, odaadó fiú szerepébe, aki mindent megad a szeretett nőnek.
A darab már két hónapja tartott, és
Sungmin olyan hitelesen alakított, hogy a környezetében mindenki elhitte a
látottakat, még csapattársai is. Csak ő volt tudatában, hogy cselekedetei és
mozdulatai megtervezettek, és minden átadott ajándék csupán egy kellék a
színdarabban.
Elbúcsúzott barátnőjétől, és az öltöző
felé indult. Színésztársaival mosolyogva gratuláltak egymásnak, ahogy a
folyosón találkoztak, majd együtt léptek be a tágas helyiségbe. Sungmin levette
a mellényét és a cipőjét, majd utcai ruháit felemelve a padról, a zuhanyzó felé
indult.
Magára csukta az ajtót, és nekidőlve annak,
kifújta a levegőt. Itt végre egyedül lehetett a gondolataival, és senki
elvárásainak nem kellett megfelelnie. Kinyitotta a csapokat, levetkőzött, és
beszállt a zuhanykabinba.
Ahogy testén végigfolyt a langyos víz,
fokozatosan előtörtek eltitkolt érzései is. Arra vágyott, bárcsak Kyu ott lenne
vele, és utánamenne a zuhanyba, bárcsak a vállain érezhetné ajkai puhaságát,
miközben a kezével feltérképezi testének rejtett érzékeny pontjait. Érezte,
ahogy férfiassága egyre jobban megkeményedik ettől a gondolattól.
Igazából már akkor megtetszett neki a
fiú, amikor egy műsor kedvéért eljátszották, hogy egymásba szeretnek. A
történet szerint Kyu magába bolondította őt, és komikus módon, miközben mindezt
előadták, a valóságban is beleszeretett a maknae-ba.
Kyu evil imidzse csak annyiban volt valóság,
hogy szeretett csipkelődni társaival, de emellett nagyon kedves és érzékeny fiú
volt, a maga kis hóbortjaival együtt. Sungmin legalábbis ilyennek ismerte őt, de
az csak a közös szereplésük alkalmával tudatosult benne, hogy ezzel együtt
mennyire szenvedélyes is tud lenni.
Teljesen megbabonázták őt Kyu csábító
pillantásai. Azóta epekedett titokban a fiú után, és ezúttal is olyan kínzó
vágy öntötte el, hogy képtelen volt visszafogni magát. Ujjait merev férfiassága
köré fonta, és őrült tempóban mozgatni kezdte rajta a kezét.
Nem telt bele sok időbe, és halk
nyöszörgéssel jutott el a kielégülésig. Zihálva borult a tusoló üvegére, és folyni
kezdtek a könnyei. Gyűlölte magát ilyenkor. Úgy érezte, az egész élete
hazugság, és ha mások megtudnák, milyen ember valójában, mind elfordulnának
tőle.
Legfőképp a barátnője miatt volt
lelkiismeret-furdalása. Az a lány őszintén a szerette, míg ő egy olyan valaki után
sóvárgott, aki sosem fog rá úgy nézni. Legalábbis Sungmin így érezte.
Valójában sose merte a fiúnak felhozni
a témát; egyrészt azért, mert féltette a barátságukat, másrészt viszont úgy
vélte, egyértelműen látszik, hogy Kyu csak a lányok iránt érdeklődik, hiszen
sosem látta őt senki fiúkkal iszogatni egy bárban, vagy egyéb helyen. Igaz,
Heechul folyton azzal piszkálta, hogy Henryvel van köztük valami, de erre
semmilyen jel nem utalt.
Sungmin mély levegőt vett, majd
eltávolodott a tusoló üvegétől. Gyorsan lezuhanyozott, felöltözött, majd
felöltve cuki mosolyát, kilépett élete színdarabjába. Összepakolta a holmiját, majd
a másik két fiúval együtt kisétált a folyosóra, akik már várták őt.
Látszólag jó hangulatban rótták
lépteiket, ahogy a kijárat felét haladtak. Csatlakozott hozzájuk a két női
szereplő is, az ajtónál pedig a barátnője várta Sungmint, aki sugárzó arccal
karolt bele. Mind beszálltak a sötétkék furgonba, majd egy elegáns étterembe
indultak, hogy megünnepeljék a darab sikerét.
A vacsora fenséges volt, és a
társaságra sem lehetett semmi panasza, a fiú azonban végig máshol járt
gondolatban. Rózsaszín karórájára pillantva arra gondolt, hogy Kyu valószínűleg
már a moziban ül szerelmével.
Barátnője egy puszit nyomott az arcára,
így zökkentve ki őt mélázásából.
Sungmin elmosolyodott. Szinte
reflexszerű volt ez már számára, miközben ezúttal is összeszorult a gyomra.
Alig várta, hogy befejezzék az evést, minden falatot kínkeservesen tessékelt le
a torkán. A terv szerint másnap délután kellett visszaindulnia a dormba, így az
éjszakát a hotelben tervezte tölteni. Barátnője még a beköltözéskor
kikönyörögte, hogy ketten egy külön szobát kapjanak.
- Gyere,
fürödjünk együtt - fogta meg a csuklóját a lány kacéran, miután letették a táskáikat
a lakásban.
- Eunmi,
ne haragudj, de nagyon fáradt vagyok. És amúgy is, már fürödtem a vacsora
előtt, tudod - fejtette le magáról a csuklójába kapaszkodó vékony ujjakat - Menj
csak, én addig lefekszem - simogatta meg a lány kézfejét.
- Szegény
oppa! - húzta magához a fiút, és átkarolta őt. - Sietni fogok - nyomott egy
apró csókot az ajkaira.
Kikapott egy hálóinget a bőröndjéből,
és beszaladt a fürdőbe. Sungmin a kanapéra rogyott, és ő is a bőröndben kezdett
turkálni pizsamája után.
Nem
tudom, meddig fogom még ezt kibírni - futott át az agyán.
Gyorsan belebújt a virágmintás
nadrágba, felhúzta a hozzá illő, rózsaszín felsőt, és bevágta magát az ágyba, a
fal felé fordulva. Képtelen volt elaludni, mikor azonban meghallotta a fürdő
ajtajának tompa hangját, alvást színlelve hunyta le a szemeit.
Eunmi fölé hajolt, és mivel
úgy látta, hogy a fiú már elszenderült, nagyon óvatosan emelte fel a takarót,
és becsusszant mögé az ágyba.
Elolvastam az érzelmek éjszakájàt is. Estére ahhoz is írok majd komit,csak telóról nagyon rossz. Kyu és Sungmin nagyon aranyosak...remélem Min nem fogja sokàig megjàtszani az életét Eunmival. Nagyon jó volt.
VálaszTörlésKöszi, hogy olvasod!! :) Nem árulok el részleteket, de nem minden arany, ami fénylik. Örülök, hogy tetszett! :)
TörlésEgyszerűen nem tudok betelni ezzel a bloggal! Eszméletlenül jó rajta az összes fici! :) Csak sajnos legnagyobb sajnálatomra, egyre ritkábbak az újabb bejegyzések! :( Örülök, hogy ráakadtam a blogotokra! :) Természetesen, mikor ez megtörtént az összes ficit végigolvastam szinte egyhuzamban. Kezdve a legrégibbtől a legfrissebbig és IMÁDTAM mindet! :):):)
VálaszTörlésNagyon köszönöm az írótársaim nevében is! :) Tudod, érdekes ez, az íráshoz kell kedv, ihlet, technika, na, meg persze idő, és ha valamelyik hiányzik, mindjárt nem megy. Részemről igyekszem összeszedni magam, egyik fici sincs elfelejtve. :)
Törlés