Az utolsó sorok neked (Jonghyun)

Csupán gondolatban szólítalak még egyszer, legutoljára, valahol mégis abban reménykedem, hogy hallani és érteni fogod a szavaimat…

Megjegyzés: Ez a történet pontosan 150 szóból áll, és Jonghyun tragikus halála ihlette. Az ő szemszögéből íródik, a megszólított pedig a nővére.

Nyugodj békében, Kim Jonghyun… †

Műfaj: drabble-and-a-half, deathfic, angst

Figyelmeztetés: depresszív, melankolikus tartalom; 14+

Nézd, már csupán fekete és fehér tinta ömlik belőlem - s a fehér melankolikus csendben mosódik a feketébe, mintha sosem élt volna. A szobám éjszínében erőtlenül fulladnak most el a remény, az émelyítő, hazug ígéretek utolsó szikrái, melyek annyiszor visszatartottak.

A szakadék mélye hófehér. Nem számít már, hogy nem hiszed el ezt nekem, mert én tisztán látom. Hallgatag, távoli és hívogatóan üres. Törődő gondoskodást hint meghasadt szívemre, ha most elképzelem… ahogy már annyi alkalommal. Ám ebben a pillanatban nem tántorít el semmi.

Mégse hidd, hogy démonok lopták el a reményeimet, akik a füsttel szivárogtak szobám hideg falai közé. Apránként hulltak el fájó könnyeimmel, s csendesen folydogáltak tova hiábavaló próbálkozásaim közepette, hogy megváltoztassam a változtathatatlant.

Ne félj, mert én már nem félek. Lehunyt szemem sötétségét megtöri a fény, illékony levegővé változtatva múló életem fájdalmait. Csendesen zuhanok az áhítatba, mely gyengéden fogadja magába súlytalan testem; míg lelkem darabjai távoli csillagokba olvadva fehérlenek tovább…

...Ézemi...