Amikor a múlt összeforr a jelennel (Leeteuk & Heechul & Hangeng) 2.

Figyelmeztetés: 18+ és yaoi

        Ahogy beléptek az ajtón, Hangenget ismét megrohanták az emlékek. Eszébe jutott az eset, mikor a születésnapjára Heechul egy biciklivel akarta meglepni őt, viszont alig fért el vele a szűk folyosón, és egy nagy darabon leverte a vakolatot a kormánnyal, ahogy próbált végiglavírozni a rengeteg földön heverő papucs között.

Mikor a többiek számon kérték, nem volt hajlandó elárulni, mi történt a fallal, ezért neki kellett kijavítania a hibát, Hangeng pedig - látva a fiú esetlen mozdulatait – segített neki, így együtt egész szépen helyrehozták a dolgot. Igazából akkor tudatosult benne, hogy jóval többet érez Heechul iránt a barátságnál.

- Átfestettétek? – meredt a világoszöld falra kifejezéstelen arccal.

- Nem mi voltunk, Lee Sooman ragaszkodott hozzá, mert a zöld állítólag lenyugtat minket – felelte Heechul, miközben kikötözte a cipőjét, és belebújt mamuszába.

Felnézett Hangengre, és látva a fiú tanácstalan arcát, átadta neki a puha, rózsaszín lábbelit, majd felhúzta az első papucsot, ami a kezébe akadt. Leeteuk elmosolyodott a látottakon, de erőt vett magán, hogy ne nevessen, miközben felvette a saját papucsát.

Ahogy a fiúk keresztülhaladtak a nappalin, Donghaet és Hyukie-t pillantották meg a kanapén egymásba gabalyodva, akik éppen valami felnőtt tartalmat néztek a TV-ben lenémítva, bár úgy tűnt, inkább egymással vannak elfoglalva.

Hangeng halkan kuncogni kezdett, és a másik két fiú is elnevette magát. Leeteuk a lépcső teteje felé mutogatott, majd nesztelenül el is indult felfelé. Még mindig szédült egy kicsit, de ezúttal elfelejtette megjátszani a hattyú halálát.

Heechul mellé szökkent, és megfogta a kezét, ujjaival a tenyerét simogatva, ahogy viszont Hangeng is odaért, másik kezével az ő derekát karolta át.

- Hja, Kim Heechul! Veszed le azonnal a papucsomat! – kiáltott rá Hyukie odalentről.

A fene enné meg a jó szemét, Hangengre nem figyelt fel, de a papucsát azonnal kiszúrta – gondolta magában Heechul.

- Reggel megkapod! – vigyorgott maga elé, majd futni kezdett felfelé, magával rántva Leeteuköt és Hangenget. - Huh, szerencsére nem jött utánunk – fújta ki a levegőt megkönnyebbülten, ahogy beléptek a szobájába. - Na, mit szólsz az ágyamhoz? Látod? Hárman is elférünk rajta, sőt még Heebumnak is jut hely - szólt ismét ártatlan hangsúllyal Hangenghez. Tekintete viszont már úgy égette az említettet, hogy arra gondolt, bárcsak ne nézett volna volt szerelme szemeibe.

Leeteuk megfordult, és megfogta Heechul kezét:

-  Akkor megyünk?

- Mehetünk - nézett rá cinkos mosollyal a másik, majd átölelte őt, ujjait lágyan végigfuttatva a fiú hátán, megmarkolva annak formás hátsóját, de közben egyenesen Hangeng szemeibe fúrta a tekintetét.

Az üzenet egyértelmű volt, a fiú azonban mégis megtorpant egy pillanatra.  Leeteuk elindult a szobából kifelé, Heechult pedig a kezénél fogva magával húzta. - Mindjárt jövünk - szólt lágy hangon Hangenghez az utóbbi, aki elmosolyodott, de közben azon kattogott az agya, miért teszi ezt vele Heechul.

Ezalatt a párocska beért a fürdőbe. Leeteuk óvatosan becsukta az ajtót, mire szerelme azonnal az ajkaira tapadt, odalökve őt az ajtó lapjához. Leeteuk persze, azonnal viszonozta a közeledést, hiszen erre vágyott már órák óta.

Testén kellemes bizsergés futott végig Heechul csodálatosan puha ajkainak érintésétől. Ahogy pedig az nyelvével minden négyzetmillimétert felfedezett szájában, szíve őrült tempóban kezdett verni. Végigsimította szerelme testét, amelyet már végtelenül kívánt, majd gyorsan, de mégis gyengéden megszabadította őt az ingétől.

Közben Heechul sem tétlenkedett, vakon is profi mozdulatokkal csatolta ki Leeteuk farmerján az övet, belecsúsztatta hosszú ujjait, és ismét a fiú hátsóját vette kezelésbe. Nem sokkal később előrébb vándoroltak ujjai, és boxerébe bekúszva, szerelme férfiasságát kezdték el simogatni.

Leeteuk belenyögött a csókjukba, ő is csakhamar megszabadította Heechult a nadrágjától, de egyúttal a fiú alsóját is lehúzta, és erősen megmarkolta annak kemény férfiasságát. Heechul hangosan felnyögött, eltávolodott szerelme ajkaitól, majd elkezdte kigombolni annak ingén a gombokat.

Leeteuk egy pillanatig csak nézte ezeket a csodálatos szemeket, szavakkal le sem tudta volna írni, amit ez a fiú jelentett számára, ezért úgy érezte, még nagyobb gyönyörben akarja részesíteni őt, ahogy megígérte neki. Elé térdelt, és a szájába vette Heechul férfiasságát.

A fiú testén mintha áramütés haladt volna végig, nekidőlt a csempének, és szépen kidolgozott vállait megmarkolva közelebb húzta magához szerelmét. Hangosan élvezte, ahogy Leeteuk forró ajkai le-fel mozognak férfiasságán, miközben nyelvével a makkját kényezteti.

Leeteuk jól tudta, hogy Heechul mit szeret, gyengéden, de mégis gyors mozdulatokkal izgatta őt, mielőtt pedig felforrósodott volna a helyzet, megállt egy pillanatra, és a heréit vette kezelésbe. Ujjai hátrébb csúsztak, simogatni kezdte Heechul záróizmát is, majd folytatta a férfiasságának kényeztetését, de közben nem vette el a kezét, azon a ponton is tovább izgatta őt.

Mikor érezte, hogy a fiú már kellőképpen kitágult, lassan felegyenesedett, és szerelme szemeibe nézett, amelyek egyértelműen azt üzenték, hogy többet akar. Leeteuk megfogta a kezét, a tusoló felé vezette őt, és megnyitotta a csapokat.

Belépett a zuhanykabinba, majd Heechul is követte, aki szorosan magához húzta őt, miközben ujjaival széles hátizmát térképezte fel. Testük felforrósodott, a kellemesen meleg vízcseppeket szinte langyosként érzékelték, ahogy egymáshoz simultak.

Leeteuk áttért szerelme nyakára, mire Heechul hangosat sóhajtva a hátába mélyesztette ujjbegyeit. A körmeit sosem használta, ugyanazzal a gyengéd érzékiséggel bánt szerelmével, amilyet ő is szeretett.

Közben Hangeng még mindig magában vívódott a szobában. Le-föl járkált az ágy mellett, akár egy ketrecbe zárt tigris.

Tényleg azt szeretné? De neki már itt van Leeteuk, biztos csak én értettem félre. Nem, ez egyértelmű volt, akar engem. Ez a srác még mindig nem normális. Akár így, akár úgy, nem bírom ezt tovább. Ha utoljára is, de meg kell kapnom őt - jártak a gondolatai.

Kinyitotta az ajtót, és egyenesen a fürdő felé indult, majd hang nélkül sétált be a kis helyiségbe. A tusoló tejüvegén keresztül homályosan, mégis jól kivehetően kirajzolódott előtte a két fiú alakja, ahogy egymásba gabalyodva valószínűleg éppen egymás ajkait falták, nem vették észre őt.

Hangeng az első pillanatban megfordult, és a kilincsre csúsztatta a kezét. Úgy érezte, feleslegesen ment a fürdőbe, Heechulnak nincs rá szüksége, hiszen ott van vele Leeteuk. Ahogy azonban a fiú egy halk nyögést hallatott, képtelen volt lenyomni a kilincset. Olyan régen várt már arra, hogy ha csak egy pillanatra is, de újra magáénak érezhesse Heechult, hogy úgy érezte, lépnie kell.

Gyorsan ledobálta magáról a ruhákat, majd a zuhanykabin ajtajához lépett. Szíve egyre hevesebben vert. Hiába is tagadta volna, felelevenedett benne minden múltbeli emlék, és iszonyatosan kívánta régi szerelmét, aki épp ekkor fordult meg, és szemben találta magát ővele.

Heechul résnyire széthúzta az üvegajtó két felét, majd Hangengre meredt.

- Hát, te? - kérdezte tőle lágy hangon, de közben nyelvével végignyalta a száját, egyértelműen jelezve, hogy mit szeretne. Ezzel a mozdulattal mindig hihetetlenül felizgatta Hangenget, aki félredobta az észérveket, és belement a játékba.

-  Beszállhatok én is? - tett úgy, mintha nem lett volna elég világos számára az üzenet.

- Gyere - felelt Heechul, és csuklójánál fogva behúzta őt a zuhanykabinba, majd összetolta az ajtót.

-  Ugye, nem baj, édes? - fordította kissé hátra a fejét.

Leeteuk még mindig a háta mögött állt, így nem láthatta Heechul kis bemutatóját, de igazából már a vacsora közben sejtette, mire készül a fiú. Igen, Heechul mindig is telhetetlen volt, ő pedig kénytelen volt elhallgattatni az elméjében újra és újra előtörő féltékenységet, mert tudta, hogy csak így tarthatja meg őt.

- Nekem csak az számít, hogy az enyém legyél - súgta Heechul fülébe, miközben felemelte a fiú jobb lábát, és a fürdő kellékek számára kialakított kis emelvényre helyezte, hogy szabad utat engedjen kemény férfiasságának, amelyet a fiú hátsójához nyomott.

-  Úgy látom, lemaradtam – szólt csalódottan Hangeng.

- Dehogyis, pont jókor jöttél – vonta magához Heechul ellentmondást nem tűrve. Azonnal a fiú ajkaira tapadt, és kérdés nélkül indult körútra nyelvével annak szájába, miközben Leeteuk hátulról óvatosan belé hatolt. Mindketten felnyögtek, és lassan együtt kezdtek mozogni, majd Hangeng eltávolodott tőle egy pillanatra:

- Annyira hiányzol – lihegte régi szerelme fogai közé. Érezte, hogy számára ez az egész nemcsak a gyönyörről szól, nemcsak érezni akarta Heechul testét, a szívét is magáénak akarta tudni erre az éjszakára. Tudta, hogy ebben a történetben csak ő lehet a vesztes, mégis képtelen volt leállni, a fiú csodaszép szemei és minden egyes mozdulata a szíve G-pontján táncoltak, ő pedig csatlakozott hozzájuk a vad táncban.

- Most… itt vagyok - vigyorgott kajánul Heechul, és Hangeng férfiasságára csúsztatta ujjait. – Ezzel még… tartozom neked – markolt rá, és kezdte rajta ugyanabban az ütemben mozgatni az kezét, ahogy ő mozgott Leeteukkel.

Hangeng ajkain hangos nyögés párolgott ki, ahogy a fiú a legérzékenyebb pontjához ért. Ő is kezelésbe vette Heechul férfiasságát, aki csukott szemekkel adta át magát a két fiúnak.

Mindhárman tökéletesen egyszerre mozogtak, nyögéseik, sóhajaik betöltötték a kis helyiséget, leheletük és a forró víz gőzfelhőbe vonta őket.

Hangeng érezte, hogy már nagyon közel jár a véghez, de szerette volna meghosszabbítani a pillanatot, ezen kívül azt is tudta, hogy Heechult mi izgatja fel a leginkább. Lehajolt, és most ő kezdte el kényeztetni a fiú férfiasságát. Gyengéden körülölelte nyelvével a makkját, jobb kezével pedig lassan, majd fokozatosan gyorsítva és szorosabban fogva mozgatta rajta a bőrt.

Heechul hangosan felnyögött, tudta, hogy neki sem sok van már hátra, a két fiú együtt fogja a gyönyör mezejére eljuttatni.

-  Téged ma… mindenki csak kényeztet - állt meg Leeteuk egy pillanatra.

- Legközelebb... én kényeztetlek, édes… lihegte Heechul, miközben Hangeng egyre inkább fokozta a tempót, vele pedig már forogni kezdett a kis fülke. Érezte, hogy kezd hűlni a víz, de nem foglalkozott vele.

Leeteuk is észrevette, hogy szerelme közel jár a beteljesüléshez, ezért  mélyebbeket lökött, Heechul pedig néhány pillanat múlva el is érte a gyönyör kapuját, és lihegve hanyatlott Hangeng vállaira.

Leeteuköt annyira felizgatta a látvány, hogy néhány lökés után ő is követte szerelmét a paradicsomba. Mélyeket sóhajtva átölelte Heechul derekát, magához húzta annak felsőtestét, és belecsókolt a fülébe.

-  Nagyon szeretlek! – súgta neki pihegve.

- Én is nagyon szeretlek – fordította felé a fejét Heechul -, de valakinek még mindig tartozom – fogta meg Hangeng vállait, és lágyan felhúzta a fiút álló helyzetbe.

Nem szólt hozzá semmit, de a szemeivel mindent elárult. Végigsimított Hangeng vízcseppektől csillogó kockáin, majd újra a fiú férfiasságán állt meg a keze. Odahajolt, és olyan gyengéden ért nyelve hegyével annak makkjához, hogy a fiú egész teste beleremegett.

Lassan végignyalta a teljes hosszát, miközben először mozdulatlanul tartotta a kezét, majd hirtelen gyorsított a tempón, de pár másodperc múlva ismét csak a nyelvét használta, az őrületbe kergetve ezzel a fiút.

- Meddig akarsz... még kínozni? – lihegte Hangeng szaggatottan, miközben egyre erősebben szorította Heechul vállait a fokozódó gyönyörtől.

A fiú semmit nem szólt, csak végignyalt a száján, majd keresztülfuttatva ujjait a fiú kemény heréin, azonnal rátalált arra a pontra, amelyet izgatva tovább tudta mélyíteni volt szerelme élvezetét.

Először csak lágyan simogatta, majd egyre erősebb nyomást gyakorolt rá, miközben jobb kezével újra gyorsított a tempón, ajkaival pedig szorosabban ölelte körbe Hangeng makkját. A fiú tüdejéből egyre hangosabb nyögések szakadtak ki, végül szinte földöntúli gyönyört átélve lépett át a beteljesülés küszöbén.

Igen, csak Heechul tudta ilyenben részesíteni. Felhúzta őt magához, majd szorosan átölelte.

-  Köszönöm. Sosem felejtelek el – súgta forró levegőt lehelve annak fülébe.

- Én sem téged, mindig is a tigrisem leszel – vigyorgott Heechul, miközben átkarolta. Nem vette észre, hogy Hangeng alig tudja visszatartani a könnyeit.

- Teljesen elhűlt a víz, édes. Meg fogunk fázni – szólalt meg a háta mögött Leeteuk. Heechul megfordult, és libabőrös testét meglátva rájött, hogy a fiúnak igaza van, bár ő eddig egyáltalán nem fázott.

Megnyalta Leeteuk mellbimbóját, majd megkérte Hangenget, hogy adja oda neki az egyik tusfürdőt a kis emelvényről. Tenyerébe nyomott egy kicsit a friss illatú zseléből, bekente vele szerelme testét, ezután Hangengével folytatta. Leeteuk ki akarta venni a kezéből a tusfürdőt, de ő elhúzta azt.

- Nekem elég lesz most a víz – adta át a flakont régi szerelmének, hogy tegye a helyére, majd végigmosta a saját testét.

Nemsokára mindhárman kiszálltak a tusolóból, és Leeteuk dideregve fonta össze karjait a mellkasa előtt. Heechul levett egy törölközőt a ruhaszárítóról, gyengéden a fiú hátára terítette, majd Hangeng kezéből kivéve a másikat, törölgetni kezdte volt szerelmét.

Utóbbinak már szinte fájt ez a gondoskodás, tudta, hogy Heechul soha többé nem lehet már az övé, mégis azt kívánta, bárcsak itt maradhatna vele, bárcsak visszaforgathatná az időt, és ő is újra a csapat tagja lehetne.

Ahogy ezeken gondolkozva magára vette Heechul egyik ruhaszárítón lógó pizsamáját, látta, ahogy a fiú Leeteukre néz. Most érezte csak igazán, mennyire nincs helye itt.

Felnyalábolta ruháit, kinyitotta az ajtót, és kilépett a folyosóra. Heechul megfogta a kezét, és követte, majd a saját ruháit a fürdőben hagyva, másik kezével Leeteuk derekát fogta át, aki szintén szanaszét hagyta a ruháit, nem törődve azzal, hogy így reggel valószínűleg Hyukie kiabálására fognak felébredni.

Hangeng erőtlenül tartotta volt szerelme kezét, mert tudta, hogy már csak a múltba kapaszkodik. A szobájának ajtaja előtt lassan lecsúsztatta ujjait Heechul ujjairól.

- Én inkább a te szobádban alszom - fordult Leeteuk felé.

- Ugyan már, nem láttad, hogy simán elférünk az ágyon hárman? – nézett rá Heechul.

- Lehet, hogy elférünk, de gondolom, te még mindig úgy alszol, mint egy béka, és ezután az este után nem szeretnék hajnalban arra ébredni, hogy arcon csapsz a kézfejeddel – húzta mosolyra a száját.

- Hát, te tudod… - vágott csalódott arcot Heechul. – Akkor jó éjt nélkülem! – vágott be egy cuki vigyort. Nem vette észre, hogy minden egyes mozdulatával mintha egy-egy üvegszilánkot döfne a másik szívébe.

- Jó éjt! – fordított hátat Hangeng, mert félt, hogy ha egy pillanattal is tovább néz azokba a szemekbe, könnyei megállíthatatlanul előtörnek.

Besomfordált Leeteuk szobájába, felkapcsolta a lámpát, és a faliórára nézett.

- Fél tizenegy… - fújta ki a levegőt erőtlenül, majd az ágyra hanyatlott, és eloltotta az apró fényforrást.

Tíz-tizenöt percenként nézegette az időt, miközben annyit forgott az ágyban, hogy még egy nyárson sülő grillcsirke is megirigyelte volna. Mikor a világoskék szerkezet két óra tíz percet mutatott, felkelt, és nesztelen léptekkel indult el az ajtóhoz.

Hangtalanul nyomta le a kilincset, kislisszant az apró résen, és Heechul szobájához osont. Ott volt a táskája, benne a pénztárcájával és az irataival, szóval, muszáj volt kockáztatnia.

Lassan, csendben nyitotta ki az ajtót, látta, hogy a két fiú egymást átölelve alszik az ágyban. Odalopakodott a széken heverő táskájához, megfogta azt, és már ismét az ajtóban állt. Egy utolsó pillantást vetett Heechulra, és egy könnycsepp végigfolyt az arcán.

Ugyanúgy, ahogy jött, nesztelenül becsukta az ajtót, és visszaosont Leeteuk szobájába. Hívott egy taxit, majd a leader íróasztalához lépett. Elvett egy kis papírt, és egy tollat az asztalról, majd írni kezdett:

Nagyon sajnálom, de ez nekem nem megy, Heechul.

Tudnod kell, hogy a mai napig te vagy a legfontosabb ember a számomra, és egész életemben hálás leszek mindazért, amit értem tettél. Viszont épp azért, mert ennyire szeretlek, tudom, hogy nem mehetek újra a közeledbe. Hosszú távon megmérgezném a kapcsolatodat Leeteukkel, és az én szívem se tudná elviselni a tudatot, hogy sosem lehetsz már teljesen az enyém. Nagyon kérlek, ne keress, és ne várd, hogy újra meglátogassalak.

Örökké a szívemben fogom őrizni azt a csodát, amelyet így hívnak: Kim Heechul.

Hangeng

Ahogy aláírta a levelet, újabb könnycsepp gördült ki a szeméből. Letörölte a kézfejével, összehajtotta a kis papírt, majd ráírta Heechul nevét.

Gyorsan felöltözött, és tapogatva sétált le a földszintre. Szerencsére még mindenki aludt, a házban csend honolt, beborítva az éj sötét leplével. Hangeng a bejáratnál még utoljára visszanézett, majd hangtalanul csukta be maga mögött a dorm sötétbarna fa ajtaját.  

...Ézemi...