Figyelmeztetés: 18+ és yaoi
Ahogy beléptek az ajtón, Hangenget ismét megrohanták az emlékek. Eszébe jutott az eset, mikor a születésnapjára Heechul egy biciklivel akarta meglepni őt, viszont alig fért el vele a szűk folyosón, és egy nagy darabon leverte a vakolatot a kormánnyal, ahogy próbált végiglavírozni a rengeteg földön heverő papucs között.
Mikor a többiek számon kérték, nem volt
hajlandó elárulni, mi történt a fallal, ezért neki kellett kijavítania a hibát,
Hangeng pedig - látva a fiú esetlen mozdulatait – segített neki, így együtt
egész szépen helyrehozták a dolgot. Igazából akkor tudatosult benne, hogy jóval
többet érez Heechul iránt a barátságnál.
- Átfestettétek?
– meredt a világoszöld falra kifejezéstelen arccal.
- Nem
mi voltunk, Lee Sooman ragaszkodott hozzá, mert a zöld állítólag lenyugtat
minket – felelte Heechul, miközben kikötözte a cipőjét, és belebújt mamuszába.
Felnézett Hangengre, és látva a fiú
tanácstalan arcát, átadta neki a puha, rózsaszín lábbelit, majd felhúzta az
első papucsot, ami a kezébe akadt. Leeteuk elmosolyodott a látottakon, de erőt
vett magán, hogy ne nevessen, miközben felvette a saját papucsát.
Ahogy a fiúk keresztülhaladtak a
nappalin, Donghaet és Hyukie-t pillantották meg a kanapén egymásba gabalyodva,
akik éppen valami felnőtt tartalmat néztek a TV-ben lenémítva, bár úgy tűnt,
inkább egymással vannak elfoglalva.
Hangeng halkan kuncogni kezdett, és a másik két fiú is elnevette magát. Leeteuk a lépcső teteje felé mutogatott, majd
nesztelenül el is indult felfelé. Még mindig szédült egy kicsit, de ezúttal
elfelejtette megjátszani a hattyú halálát.
Heechul mellé szökkent, és megfogta a
kezét, ujjaival a tenyerét simogatva, ahogy viszont Hangeng is odaért, másik
kezével az ő derekát karolta át.
- Hja,
Kim Heechul! Veszed le azonnal a papucsomat! – kiáltott rá Hyukie odalentről.
A
fene enné meg a jó szemét, Hangengre nem figyelt fel, de a papucsát azonnal
kiszúrta – gondolta magában Heechul.
- Reggel
megkapod! – vigyorgott maga elé, majd futni kezdett felfelé, magával rántva
Leeteuköt és Hangenget. - Huh, szerencsére nem jött utánunk – fújta ki a levegőt
megkönnyebbülten, ahogy beléptek a szobájába. - Na, mit szólsz az ágyamhoz?
Látod? Hárman is elférünk rajta, sőt még Heebumnak is jut hely - szólt ismét ártatlan
hangsúllyal Hangenghez. Tekintete viszont már úgy égette az említettet, hogy
arra gondolt, bárcsak ne nézett volna volt szerelme szemeibe.
Leeteuk megfordult, és megfogta Heechul
kezét:
- Akkor
megyünk?
- Mehetünk - nézett rá cinkos mosollyal
a másik, majd átölelte őt, ujjait lágyan végigfuttatva a fiú hátán, megmarkolva
annak formás hátsóját, de közben egyenesen Hangeng szemeibe fúrta a tekintetét.
Az üzenet egyértelmű volt, a fiú azonban
mégis megtorpant egy pillanatra. Leeteuk
elindult a szobából kifelé, Heechult pedig a kezénél fogva magával húzta.
- Mindjárt jövünk - szólt lágy hangon Hangenghez az utóbbi, aki elmosolyodott,
de közben azon kattogott az agya, miért teszi ezt vele Heechul.
Ezalatt a párocska beért a fürdőbe.
Leeteuk óvatosan becsukta az ajtót, mire szerelme azonnal az ajkaira tapadt,
odalökve őt az ajtó lapjához. Leeteuk persze, azonnal viszonozta a közeledést,
hiszen erre vágyott már órák óta.
Testén kellemes bizsergés futott végig
Heechul csodálatosan puha ajkainak érintésétől. Ahogy pedig az nyelvével minden
négyzetmillimétert felfedezett szájában, szíve őrült tempóban kezdett verni. Végigsimította
szerelme testét, amelyet már végtelenül kívánt, majd gyorsan, de mégis
gyengéden megszabadította őt az ingétől.
Közben Heechul sem tétlenkedett, vakon
is profi mozdulatokkal csatolta ki Leeteuk farmerján az övet, belecsúsztatta
hosszú ujjait, és ismét a fiú hátsóját vette kezelésbe. Nem sokkal később
előrébb vándoroltak ujjai, és boxerébe bekúszva, szerelme férfiasságát kezdték
el simogatni.
Leeteuk belenyögött a csókjukba, ő is
csakhamar megszabadította Heechult a nadrágjától, de egyúttal a fiú alsóját is
lehúzta, és erősen megmarkolta annak kemény férfiasságát. Heechul hangosan
felnyögött, eltávolodott szerelme ajkaitól, majd elkezdte kigombolni annak
ingén a gombokat.
Leeteuk egy pillanatig csak nézte
ezeket a csodálatos szemeket, szavakkal le sem tudta volna írni, amit ez a fiú
jelentett számára, ezért úgy érezte, még nagyobb gyönyörben akarja részesíteni
őt, ahogy megígérte neki. Elé térdelt, és a szájába vette Heechul férfiasságát.
A fiú testén mintha áramütés haladt volna
végig, nekidőlt a csempének, és szépen kidolgozott vállait megmarkolva közelebb
húzta magához szerelmét. Hangosan élvezte, ahogy Leeteuk forró ajkai le-fel
mozognak férfiasságán, miközben nyelvével a makkját kényezteti.
Leeteuk jól tudta, hogy Heechul mit
szeret, gyengéden, de mégis gyors mozdulatokkal izgatta őt, mielőtt pedig
felforrósodott volna a helyzet, megállt egy pillanatra, és a heréit vette
kezelésbe. Ujjai hátrébb csúsztak, simogatni kezdte Heechul záróizmát is, majd
folytatta a férfiasságának kényeztetését, de közben nem vette el a kezét, azon
a ponton is tovább izgatta őt.
Mikor érezte, hogy a fiú már
kellőképpen kitágult, lassan felegyenesedett, és szerelme szemeibe nézett, amelyek
egyértelműen azt üzenték, hogy többet akar. Leeteuk megfogta a kezét, a tusoló
felé vezette őt, és megnyitotta a csapokat.
Belépett a zuhanykabinba, majd Heechul
is követte, aki szorosan magához húzta őt, miközben ujjaival széles hátizmát
térképezte fel. Testük felforrósodott, a kellemesen meleg vízcseppeket szinte
langyosként érzékelték, ahogy egymáshoz simultak.
Leeteuk áttért szerelme nyakára, mire
Heechul hangosat sóhajtva a hátába mélyesztette ujjbegyeit. A körmeit sosem
használta, ugyanazzal a gyengéd érzékiséggel bánt szerelmével, amilyet ő is
szeretett.
Közben Hangeng még mindig magában
vívódott a szobában. Le-föl járkált az ágy mellett, akár egy ketrecbe zárt
tigris.
Tényleg
azt szeretné? De neki már itt van Leeteuk, biztos csak én értettem félre. Nem,
ez egyértelmű volt, akar engem. Ez a srác még mindig nem normális. Akár így,
akár úgy, nem bírom ezt tovább. Ha utoljára is, de meg kell kapnom őt - jártak
a gondolatai.
Kinyitotta az ajtót, és egyenesen a
fürdő felé indult, majd hang nélkül sétált be a kis helyiségbe. A tusoló
tejüvegén keresztül homályosan, mégis jól kivehetően kirajzolódott előtte a két
fiú alakja, ahogy egymásba gabalyodva valószínűleg éppen egymás ajkait falták,
nem vették észre őt.
Hangeng az első pillanatban megfordult,
és a kilincsre csúsztatta a kezét. Úgy érezte, feleslegesen ment a fürdőbe, Heechulnak
nincs rá szüksége, hiszen ott van vele Leeteuk. Ahogy azonban a fiú egy halk
nyögést hallatott, képtelen volt lenyomni a kilincset. Olyan régen várt már
arra, hogy ha csak egy pillanatra is, de újra magáénak érezhesse Heechult, hogy
úgy érezte, lépnie kell.
Gyorsan ledobálta magáról a ruhákat,
majd a zuhanykabin ajtajához lépett. Szíve egyre hevesebben vert. Hiába is
tagadta volna, felelevenedett benne minden múltbeli emlék, és iszonyatosan
kívánta régi szerelmét, aki épp ekkor fordult meg, és szemben találta magát ővele.
Heechul résnyire széthúzta az üvegajtó
két felét, majd Hangengre meredt.
- Hát,
te? - kérdezte tőle lágy hangon, de közben nyelvével végignyalta a száját,
egyértelműen jelezve, hogy mit szeretne. Ezzel a mozdulattal mindig hihetetlenül
felizgatta Hangenget, aki félredobta az észérveket, és belement a játékba.
- Beszállhatok
én is? - tett úgy, mintha nem lett volna elég világos számára az üzenet.
- Gyere
- felelt Heechul, és csuklójánál fogva behúzta őt a zuhanykabinba, majd összetolta
az ajtót.
- Ugye,
nem baj, édes? - fordította kissé hátra a fejét.
Leeteuk még mindig a háta mögött állt,
így nem láthatta Heechul kis bemutatóját, de igazából már a vacsora közben
sejtette, mire készül a fiú. Igen, Heechul mindig is telhetetlen volt, ő pedig
kénytelen volt elhallgattatni az elméjében újra és újra előtörő féltékenységet,
mert tudta, hogy csak így tarthatja meg őt.
- Nekem
csak az számít, hogy az enyém legyél - súgta Heechul fülébe, miközben felemelte
a fiú jobb lábát, és a fürdő kellékek számára kialakított kis emelvényre
helyezte, hogy szabad utat engedjen kemény férfiasságának, amelyet a fiú
hátsójához nyomott.
- Úgy
látom, lemaradtam – szólt csalódottan Hangeng.
- Dehogyis,
pont jókor jöttél – vonta magához Heechul ellentmondást nem tűrve. Azonnal a fiú
ajkaira tapadt, és kérdés nélkül indult körútra nyelvével annak szájába,
miközben Leeteuk hátulról óvatosan belé hatolt. Mindketten felnyögtek, és
lassan együtt kezdtek mozogni, majd Hangeng eltávolodott tőle egy pillanatra:
- Annyira
hiányzol – lihegte régi szerelme fogai közé. Érezte, hogy számára ez az egész
nemcsak a gyönyörről szól, nemcsak érezni akarta Heechul testét, a szívét is
magáénak akarta tudni erre az éjszakára. Tudta, hogy ebben a történetben csak ő
lehet a vesztes, mégis képtelen volt leállni, a fiú csodaszép szemei és minden
egyes mozdulata a szíve G-pontján táncoltak, ő pedig csatlakozott hozzájuk a
vad táncban.
- Most… itt vagyok - vigyorgott kajánul
Heechul, és Hangeng férfiasságára csúsztatta ujjait. – Ezzel még… tartozom
neked – markolt rá, és kezdte rajta ugyanabban az ütemben mozgatni az kezét,
ahogy ő mozgott Leeteukkel.
Hangeng ajkain hangos nyögés párolgott
ki, ahogy a fiú a legérzékenyebb pontjához ért. Ő is kezelésbe vette Heechul
férfiasságát, aki csukott szemekkel adta át magát a két fiúnak.
Mindhárman tökéletesen egyszerre
mozogtak, nyögéseik, sóhajaik betöltötték a kis helyiséget, leheletük és a
forró víz gőzfelhőbe vonta őket.
Hangeng érezte, hogy már nagyon közel
jár a véghez, de szerette volna meghosszabbítani a pillanatot, ezen kívül azt
is tudta, hogy Heechult mi izgatja fel a leginkább. Lehajolt, és most ő kezdte
el kényeztetni a fiú férfiasságát. Gyengéden körülölelte nyelvével a makkját, jobb
kezével pedig lassan, majd fokozatosan gyorsítva és szorosabban fogva mozgatta
rajta a bőrt.
Heechul hangosan felnyögött, tudta,
hogy neki sem sok van már hátra, a két fiú együtt fogja a gyönyör mezejére
eljuttatni.
- Téged ma… mindenki csak kényeztet -
állt meg Leeteuk egy pillanatra.
- Legközelebb...
én kényeztetlek, édes… lihegte Heechul, miközben Hangeng egyre inkább fokozta a
tempót, vele pedig már forogni kezdett a kis fülke. Érezte, hogy kezd hűlni a
víz, de nem foglalkozott vele.
Leeteuk is észrevette, hogy szerelme
közel jár a beteljesüléshez, ezért
mélyebbeket lökött, Heechul pedig néhány pillanat múlva el is érte a
gyönyör kapuját, és lihegve hanyatlott Hangeng vállaira.
Leeteuköt annyira felizgatta a látvány,
hogy néhány lökés után ő is követte szerelmét a paradicsomba. Mélyeket sóhajtva
átölelte Heechul derekát, magához húzta annak felsőtestét, és belecsókolt a
fülébe.
- Nagyon
szeretlek! – súgta neki pihegve.
- Én
is nagyon szeretlek – fordította felé a fejét Heechul -, de valakinek még
mindig tartozom – fogta meg Hangeng vállait, és lágyan felhúzta a fiút álló
helyzetbe.
Nem szólt hozzá semmit, de a szemeivel
mindent elárult. Végigsimított Hangeng vízcseppektől csillogó kockáin, majd
újra a fiú férfiasságán állt meg a keze. Odahajolt, és olyan gyengéden ért
nyelve hegyével annak makkjához, hogy a fiú egész teste beleremegett.
Lassan végignyalta a teljes hosszát,
miközben először mozdulatlanul tartotta a kezét, majd hirtelen gyorsított a
tempón, de pár másodperc múlva ismét csak a nyelvét használta, az őrületbe kergetve
ezzel a fiút.
- Meddig
akarsz... még kínozni? – lihegte Hangeng szaggatottan, miközben egyre erősebben
szorította Heechul vállait a fokozódó gyönyörtől.
A fiú semmit nem szólt, csak végignyalt
a száján, majd keresztülfuttatva ujjait a fiú kemény heréin, azonnal rátalált
arra a pontra, amelyet izgatva tovább tudta mélyíteni volt szerelme élvezetét.
Először csak lágyan simogatta, majd
egyre erősebb nyomást gyakorolt rá, miközben jobb kezével újra gyorsított a
tempón, ajkaival pedig szorosabban ölelte körbe Hangeng makkját. A fiú tüdejéből
egyre hangosabb nyögések szakadtak ki, végül szinte földöntúli gyönyört átélve
lépett át a beteljesülés küszöbén.
Igen, csak Heechul tudta ilyenben
részesíteni. Felhúzta őt magához, majd szorosan átölelte.
- Köszönöm.
Sosem felejtelek el – súgta forró levegőt lehelve annak fülébe.
- Én sem téged, mindig is a tigrisem
leszel – vigyorgott Heechul, miközben átkarolta. Nem vette észre, hogy Hangeng
alig tudja visszatartani a könnyeit.
- Teljesen
elhűlt a víz, édes. Meg fogunk fázni – szólalt meg a háta mögött Leeteuk. Heechul
megfordult, és libabőrös testét meglátva rájött, hogy a fiúnak igaza van, bár ő
eddig egyáltalán nem fázott.
Megnyalta Leeteuk mellbimbóját, majd
megkérte Hangenget, hogy adja oda neki az egyik tusfürdőt a kis emelvényről.
Tenyerébe nyomott egy kicsit a friss illatú zseléből, bekente vele szerelme
testét, ezután Hangengével folytatta. Leeteuk ki akarta venni a kezéből a
tusfürdőt, de ő elhúzta azt.
- Nekem
elég lesz most a víz – adta át a flakont régi szerelmének, hogy tegye a helyére,
majd végigmosta a saját testét.
Nemsokára mindhárman kiszálltak a
tusolóból, és Leeteuk dideregve fonta össze karjait a mellkasa előtt. Heechul levett
egy törölközőt a ruhaszárítóról, gyengéden a fiú hátára terítette, majd Hangeng
kezéből kivéve a másikat, törölgetni kezdte volt szerelmét.
Utóbbinak már szinte fájt ez a
gondoskodás, tudta, hogy Heechul soha többé nem lehet már az övé, mégis azt kívánta,
bárcsak itt maradhatna vele, bárcsak visszaforgathatná az időt, és ő is újra a
csapat tagja lehetne.
Ahogy ezeken gondolkozva magára vette
Heechul egyik ruhaszárítón lógó pizsamáját, látta, ahogy a fiú Leeteukre néz.
Most érezte csak igazán, mennyire nincs helye itt.
Felnyalábolta ruháit, kinyitotta az
ajtót, és kilépett a folyosóra. Heechul megfogta a kezét, és követte, majd a saját
ruháit a fürdőben hagyva, másik kezével Leeteuk derekát fogta át, aki szintén
szanaszét hagyta a ruháit, nem törődve azzal, hogy így reggel valószínűleg
Hyukie kiabálására fognak felébredni.
Hangeng erőtlenül tartotta volt szerelme
kezét, mert tudta, hogy már csak a múltba kapaszkodik. A szobájának ajtaja előtt
lassan lecsúsztatta ujjait Heechul ujjairól.
- Én
inkább a te szobádban alszom - fordult Leeteuk felé.
- Ugyan
már, nem láttad, hogy simán elférünk az ágyon hárman? – nézett rá Heechul.
- Lehet,
hogy elférünk, de gondolom, te még mindig úgy alszol, mint egy béka, és ezután
az este után nem szeretnék hajnalban arra ébredni, hogy arcon csapsz a
kézfejeddel – húzta mosolyra a száját.
- Hát,
te tudod… - vágott csalódott arcot Heechul. – Akkor jó éjt nélkülem! – vágott
be egy cuki vigyort. Nem vette észre, hogy minden egyes mozdulatával mintha
egy-egy üvegszilánkot döfne a másik szívébe.
- Jó
éjt! – fordított hátat Hangeng, mert félt, hogy ha egy pillanattal is tovább
néz azokba a szemekbe, könnyei megállíthatatlanul előtörnek.
Besomfordált Leeteuk szobájába, felkapcsolta
a lámpát, és a faliórára nézett.
- Fél
tizenegy… - fújta ki a levegőt erőtlenül, majd az ágyra hanyatlott, és
eloltotta az apró fényforrást.
Tíz-tizenöt percenként nézegette az
időt, miközben annyit forgott az ágyban, hogy még egy nyárson sülő grillcsirke
is megirigyelte volna. Mikor a világoskék szerkezet két óra tíz percet
mutatott, felkelt, és nesztelen léptekkel indult el az ajtóhoz.
Hangtalanul nyomta le a kilincset,
kislisszant az apró résen, és Heechul szobájához osont. Ott volt a táskája,
benne a pénztárcájával és az irataival, szóval, muszáj volt kockáztatnia.
Lassan, csendben nyitotta ki az ajtót,
látta, hogy a két fiú egymást átölelve alszik az ágyban. Odalopakodott a széken
heverő táskájához, megfogta azt, és már ismét az ajtóban állt. Egy utolsó
pillantást vetett Heechulra, és egy könnycsepp végigfolyt az arcán.
Ugyanúgy, ahogy jött,
nesztelenül becsukta az ajtót, és visszaosont Leeteuk szobájába. Hívott egy
taxit, majd a leader íróasztalához lépett. Elvett egy kis papírt, és egy tollat
az asztalról, majd írni kezdett:
Nagyon
sajnálom, de ez nekem nem megy, Heechul.
Tudnod
kell, hogy a mai napig te vagy a legfontosabb ember a számomra, és egész
életemben hálás leszek mindazért, amit értem tettél. Viszont épp azért, mert
ennyire szeretlek, tudom, hogy nem mehetek újra a közeledbe. Hosszú távon
megmérgezném a kapcsolatodat Leeteukkel, és az én szívem se tudná elviselni a
tudatot, hogy sosem lehetsz már teljesen az enyém. Nagyon kérlek, ne keress, és
ne várd, hogy újra meglátogassalak.
Örökké
a szívemben fogom őrizni azt a csodát, amelyet így hívnak: Kim Heechul.
Hangeng
Ahogy aláírta a levelet, újabb
könnycsepp gördült ki a szeméből. Letörölte a kézfejével, összehajtotta a kis
papírt, majd ráírta Heechul nevét.
Gyorsan felöltözött, és tapogatva
sétált le a földszintre. Szerencsére még mindenki aludt, a házban csend honolt,
beborítva az éj sötét leplével. Hangeng a bejáratnál még utoljára visszanézett,
majd hangtalanul csukta be maga mögött a dorm sötétbarna fa ajtaját.
...Ézemi...
3-an????? egy zuhanyzóban??? Háát erre most mit is kell mondani??? hjaaaaa megvan.....ez totálisan érdekes volt. Soha egyetlen ehhez hasonlót nem olvastam méééég, és ez meglepett kicsit. Komolyan, nem értem, hogy Leeteuk, hogy lehetett ennyire bele egyező!!! de mindegy. Azért sajnálom szegény Hangenget, hogy Heechul már nem lehet az övé. Kicsit még meg is könnyeztem szegénykémet. Tényleg nagyon jóóó !!! :)
VálaszTörlésKicsit perverz volt a fantáziám, de úgy gondoltam, belefér Heechul 'fűvel-fával' karakterébe. Leeteuk pedig eddig is mindent megengedett neki, gondolok itt a korábbi írásaimra. :-) Boldoggá tesz, hogy érzéseket váltott ki belőled, és hálás vagyok, hogy elolvastad, és véleményt mondtál. :-)
TörlésEz eszméletlenül jó lett! Imádom Heechult! Nagyon jól leírtad azokat a nézéseket, gesztusokat, amiknek én sem tudnék ellenálni tőle! :-) :-) :-)
VálaszTörlésKöszönöm! :-) Ezzel pedig nem vagy egyedül. :-D
TörlésNagyon tetszett a történet és nagyon jól megírtad!
VálaszTörlésHát én itt most utáltam Heechult. Leeteuket öleli, közben pedig Hangenget csábítja, mindkét fiúnak felesleges fájdalmat okozva. Teuk szegény meg mindenbe belemegy, hogy ne veszítse el.
Hangenget viszont úgy tűnt egyáltalán nem érdekli Teuk, ezen csodálkoztam.
A végén viszont, hogy rájön, hogy neki már tényleg nincs itt helye, és nem alszik velük, aztán meg elmegy, ott meghatódtam.
Ennek nagyon örülök :)
VálaszTörlésIgen, itt lehet utálni Heet, mert Teuknek sok mindent kell kiállnia mellette, Hangenget viszont nem direkt bántja. Nem veszi észre, hogy nála nemcsak játék az egész.
Amikor az érzéseinkre hallgatunk, hajlamosak vagyunk hülyeségeket tenni, ezért nem foglalkozik Teukkel Hangeng, de a végén az eszére hallgat, ezért is távozik.
Jól esik, hogy hatott rád érzelmileg, és köszönöm, hogy ezt elmondtad! :)
Itt vagyoooook. :D
VálaszTörlésHát... istenem... :D Király volt. Bár meg kell, hogy mondjam szomorú vagyok. T_T Már az előző fejezetben éreztem, hogy Hangengnek szar lesz ez az egész. És nézd meg... rossz neki. Heechul egy kurva... T_T Na, jó... nem az, de mégis. Tudom, hogy volt oka, amiért nincsenek már együtt, de én annyira sajnálom Hangenget. Épp ezért sem tudtam annyira élvezni a szexjelenetet. Vagyis jó volt, tetszett, de... annyira sajnáltam szegény fogyit, hogy mégsem ment annyira az elemzés, ha érted, mire gondolok. Meg... Leeteuk nagyon kis szerelemes, hogy ezt i elnézte szerelmétek és gondolom, hogy tudja, milyen Hee, de akkor is... xD Hát én kikészültem volna. De amúgy nagyon édesek együtt. :D
Na, meg most esett le a cím is. Annyira frappáns és találó, gondolom nem véletlenül ez a címe. Rohadt jó lett az egész és nekem nagy dráma. A vége volt a legdurvább, amikor elment, meg nagyon szép üzenetet hagyott hátra. Nekem Heecheul helyében biztos fájt volna a szívem, ha olvasom... Vagyis... szerintem Hee-nek is fájt, mivel azért csak szerette Hangenget. :D
Haj, ez a hármas így együtt eszméletlen volt, de fájdalmas. :D
Még mindig szépen és tisztán írod meg a dolgokat, ami nagyon jó. De tudod, hogy én imádom, ha a karakterek még.... nem tudom ide milyen szó felelne meg... átadva lenne. De hogy hogy... Ez pont mesélős történet, szóval így volt jó, ahogy volt.
Köszönöm szépen, hogy olvashattam. :D
Kiri
Igazad van, Heechul itt egy k...., szeretem néha annak ábrázolni. :-)
TörlésHangeng maga is tudta, hogy a látogatás önmagában is fájdalmas lesz neki, mégsem volt képes nemet mondani, ahogy Heechul apró húzásaira sem. Célom is volt ezt az elejétől láttatni, sajnálom, hogy a többit is elrontotta.
Címet mindig utólag adok, és igen, most sem véletlen a választás. :-)
Leeteuk Hee párjaként mindig ilyen nálam, de belegondolva, szegény tényleg sok mindent eltűr. :-)
Nagyon örülök, hogy a dráma is átjött, egy kicsit nekem is fájt megírni.
Igen, igazad van az átadással kapcsolatban, éppen emiatt kezdtem mostanság E/1-ben is írni, és emiatt szeretnék tőled tanulni. Kell még egy kis erős paprika abba a kimchibe, amit kiadok a kezemből, és még egy is érlelés is ráfér. :-D