Egy angyal és egy démon - egymás kedvesei, menedékei, akik a szerelmük
miatt váltak kitaszítottá. Múltjuk és jövőjük is összefonódik, korábban
elnyomott érzéseik egymás iránt már újraéledtek, elveszett emlékeik híján
azonban tapogatózva keresik a párjuk boldoggá tételéhez vezető utat.
Megjegyzés: A történet Taemin szemszögéből íródott, és
amolyan extra fejezete a Túl világokon című ficimnek, de önmagában is megállja a helyét. Ez egy songfiction,
tehát a mondanivalója egy dalszövegre épül, mely ez esetben Ellie Goulding Love Me Like You Do című dala, amelyet lefordítottam, és itt-ott egy kicsit átalakítottam. A
szöveget ITT tudjátok megtekinteni.
(A félreértések elkerülése érdekében
hangsúlyoznám, hogy a dalt a szövege miatt választottam a novellához; nem szeretem
A szürke ötven árnyalatát, sőt, elég negatív véleményem van róla mint írásról.)
Műfaj:
songfiction, smut, romantikus, fantasy
Figyelmeztetés:
18+; yaoi
Újra együtt figyeljük a lenyugvó nap
lassan elpárolgó fényeit. Szénszínű szárnyaid védőn borulnak vállaimra, s a
lélegzetvételeid is érzem, ahogy hátam a mellkasodon pihen. Ujjaid az enyémekre
kulcsolva hevernek mellettünk a hűvös homokban, mintha teljesen tehetetlenek
lennének.
Annyira közel vagy, mégis olyan távol.
Ahogy rád pillantok, újra elsüllyedek
mély, sötét szempárod tavában; szívem súlyos dobbanásai hirtelen nehézzé teszik
a lélegzést is – szürke arcodon mégis mintha ugyanaz az időtlen
kifejezéstelenség ülne.
Mégis, hogy mondhatnám el neked?
Szavak helyett nyakhajlatodba döntve fejem
húzom végig ujjbegyem szárnytöved érzékeny bőrén. A nevetéstől megrázkódik a
tested, megfeszülnek izmaid, s az érzés újabb képet csal szemeim elé egykori
közös életünkből: Karod forrón és verejtékcseppektől nedvesen feszül az
enyémnek, ahogy újra és újra belém hatolva egyre mélyebbre rántjuk egymást a
vágy tüzes szakadékában. Hangod összeforr az elemésztő érzéssel, s a felbukkanó
emlék tovább kínoz.
Csak te tudod lángra lobbantani a szívem...
Mintha megérezted volna érzéseim forrón
emésztő kavalkádját, vállaimnál fogva tolsz el kissé magadtól. Gyönyörű szemeid
még sötétebben csillognak a hold első, gyér sugaraiban; tekinteted szótlanul
kúszik államról nyakamra, s akaratlanul is nyelek egyet, mikor a tőled telhető
legnagyobb óvatossággal végigsimítasz rajta fekete karmaiddal.
Újra csak a szemeimben próbálsz olvasni,
melyek némán epekedve kutatnak a tieidben. Azt
mondtad, te is érzed...
Mire vársz még?
Súlyos másodpercek múlnak el, a langyos
fuvallatok mintha még nehezebbé tennék a levegővételt; pilláim is remegni
kezdenek, mikor hirtelen elém térdelsz, és szótlanul megragadva combjaim, az
öledbe húzol. A múlt pillanatképei hullámokban rohamoznak meg érintéseid
nyomán; a világ forogni kezd körülöttem, csak te maradsz az egyetlen biztos
pont.
Nyakadba kapaszkodva dőlök ajkaid
ölelésébe, s szárnytollaim ernyedten simulnak a nedvesen száraz homokra. Nincs
erőm csillapítani csókjaid hevességét, inkább követlek a vad tempóban, melyet
diktálsz.
Igen, hagyom, hogy te irányíts.
A fejem kóvályog, már nem is látok tisztán...
Mire vársz még?
Már tudom, hogy te is ugyanígy vágysz rám.
Észrevétlenül szökik ki egy halk nyögés
ajkaim közt, amikor mellkasod az enyémnek feszül, mire még szorosabban derekam
köré fonva karjaid óvatosan felegyenesedsz, és csapkodni kezdesz szárnyaiddal.
A hűs légáramlat, melyet keltesz, játszadozni kezd tincseimmel, te pedig
felemelkedsz velem a sárgásszürke homokmezőről.
Most láthatod a világot, amit te keltettél életre.
A holdfény ezüstösre festi arcod, szemeid
végre mosolyogva figyelnek, úgy, ahogy csak a múltunkban láttam őket.
Mindkettőnket te tartasz a magasban, én még mindig túl gyenge vagyok, hogy
megfeszítsem a szárnyaim, erős karjaid azonban biztonságosan fognak, míg
elrepítesz a pálmafák szétszórt, majd egyre sűrűsödő foltjai felett.
Szárnyaid suhogása mellett egyre erősödő,
sustorgó hang keveredik a légáramlással; pimaszul hűs szellők túrnak hajamba,
mégsem csalnak libabőrt csókjaid nyomán felhevült bőrömre. A hang zúgássá
erősödik, s miután hirtelen ereszkedni kezdesz a trópusi fák mellett,
nedvességillatú levegő siklik tüdőmbe.
Körbetekintve egy kisebb vízesést
pillantok meg, melynek lábánál, a csillapodó folyó partján óvatosan leteszel az
egyik, még mindig langyos sziklára. Megigézettem bámulok fel, a zuhatag ezüstös
függönyére, de te nem hagysz nekem időt, hogy helyetted ennek látványában
merüljek el. Felhúzol magad mellé, és újra birtokba veszed ajkaim;
szenvedélyesen és kitartóan csókolsz, néha még meg is harapsz.
Mindig is ilyen kemény voltál, vagy csak a démoni éned bizonysága ez a
vadság? Nem tudom, de nem ellenkezem; ugyanolyan
hévvel ízlellek meg én is, és csak akkor szisszenek fel a fájdalomtól, mikor
hátamat a kemény sziklafalnak veted.
Te vagy a fény, te vagy az éj,
te vagy a vérem színe.
Te vagy a félelem, de nem törődöm vele,
mert sosem szálltam még ilyen magasan.
- Ne... haragudj – leheled ellágyult
vonásokkal, tekintetem fürkészve. Szárnyaid óvón teríted ki, eltakarva előlem a hold szemkápráztató fényét, csak te maradsz minden középpontjában.
- Semmi baj – felelem, és ujjaimat
kulcscsontodról fekete gúnyádra vezetem.
Mielőtt azonban lassú igyekezettel
kibújtatnám ez első gombot, karmaiddal könnyedén darabokra téped a durva
posztót, mely könnyedén lehull testedről. Ajkam beharapva pillantok végig
szürkésen csillogó, kidolgozott formáidon, s csípődre kulcsolt ujjaimmal húzlak
közelebb.
Keménységed az enyémnek feszül, amikor
nyakam kezded kóstolgatni. Az érzés újabb szédítő látomást csal elő; egyre
fájdalmasabbá válik a vágy, hogy kényeztessem minden porcikád, hogy halljam
élvezettől remegő hangod, mint akkor.
Te vagy a gyógyír, te vagy a fájdalom,
te vagy az egyetlen dolog, amit érinteni
akarok.
Ösztönösen nyúlok sötét nadrágod anyagán
keresztül legféltettebb részedhez, tenyeremmel simogatva, mire nyakamra leheled
élvezeted sóhajait. Együtt mozogsz velem, tekinteted szinte fogva tartva
sóvárog a kényeztetésért, majd érzem, ahogy karmaid nyomán ingem lecsúszik
karjaimon, és a könnyű textil a bokámra hull.
Vállaimba kapaszkodsz, míg szerelmem
csókjaival behintem a kulcscsontod, bőröd pedig libabőrössé válva csillog
előttem. Az ízed még mindig ugyanolyan finom. Másik kezem is ágyékodra vezetem,
de újra megelőzöl; egy mozdulattal szabadulsz meg a közénk álló nadrágtól, s
csakhamar a sajátomat is eltünteted az útból.
Egy pillanatra megállsz, és végigtekintesz
testemen, mely hirtelen megremeg, ahogy egy hűvösebb, vízillatú esti szellő
végigszántja bőrömet. Hosszan, vigyázva cirógatod ujjbegyeiddel oldalam, mintha
tanácstalannak tűnnél, mintha nem tudnád, hogyan szeress.
Hát nem sejted, hogy minden egyes porcikád érezni akarom?
Szeress úgy, ahogy csak te tudsz...
Érints úgy, ahogy csak te tudsz...
Mire vársz még?
Semmitevésed szinte fáj, bennem pedig
tovább szítja az eddig alvásra ítélt vágy fellobbanó lángját, ahogy megint
simogatni kezdem forró merevséged, ezúttal már közvetlenül. Újabb csókot
lehelve a kulcscsontodra elszakadok a sziklafaltól, majd eléd térdelek.
Egyszerre kényeztetlek a kezemmel és
ajkaimmal, nyelvemmel a makkodat cirógatva, ahogy az egyik előugró múltbeli
képben. Feltörő hangod arra késztet, hogy gyorsítsak a tempón, karmaid azonban
a kelleténél kicsit durvábban markolnak szőke tincseim közé. Mégis... amikor
szárnyhegyemmel a combodhoz érek, lassú simogatásokká alakul szorításod.
Zihálva húzol fel magadhoz, és nedvesen
meleg ajkaidat újra a sajátjaimon érzem. Forró, meztelen ágyékod az enyémnek
feszül, és egyszerre nyögünk fel a csók közepedte. Egyik kezeddel összefogod
merevségünket, még forróbb élvezetbe vonva így, mely újra elhomályosítja
érzékeimet.
Minden elhalványul, elhalkul
a lét peremén.
Igen, hagyom, hogy te irányíts,
... már nem látok tisztán...
A hűvös borzongás és testünk égő vágya
egyszerre perzsel; szinte kábultan hagyom, hogy ezúttal te kényeztess, hogy
ujjaiddal egyre mélyebbre hatolj bennem, még ha elsőre fájdalmasan feszítő is
az érzés. Ösztönösen kulcsolom combjaim csípőd köré, amikor egyesülünk, te
pedig csókjaiddal édesítesz meg minden pillanatot.
Már nem akaratosan, birtokolva marsz
ajkaimra, helyette a gyengédség lágysága érződik minden mozdulatodon.
Szárnyaink védőn takarják egymást, míg a percek megállíthatatlanul peregnek, és
mi velük szállunk; mintha mi magunk már nem is léteznék, csak együtt, egymásban
élve.
A gyönyör hulláma végigzongorázik
megfeszült izmaidon, tested reszketeg élvezete és feltörő hangod csakhamar
engem is magukkal rántanak a beteljesülés édes mélységébe. Ziháló légvételeink
hangja lassan belesimul az aprócska vízesés zúgásába, te pedig óvatosan -
lecsúsztatva lábaidat a barnásszürke sziklán -, velem a karjaidban ülsz le a
hűvös kőre.
Még mindig érezlek, testem bizsereg a
szétáradó gyönyörtől, amit te adtál; mégis, ahogy újra a szemeimbe pillantasz,
vágyakozva, ahogy akkor, ismét nyomni kezdi szívemet az édes sóvárgás súlya.
Nem tudok betelni veled.
Már tudom, érzem, hogy angyal létem
kezdete óta mindig is hiányod keltett űrt bennem. Vég nélkül sóvárogtam az
ismeretlenné halványult érzés után, amit te ébresztettél, s most újra csak te
vagy az, aki kitölti szívem mélységeit – mintha örökös sorsunk lenne, hogy
eggyé váljunk.
Arcodhoz hajolok, és ajkaink összeforrnak,
akár két apró, egybeolvadó vízcsepp az időtlen, örök körforgás néhány
pillanatában...
...Ézemi...
Szia!
VálaszTörlésEgy újabb songfiction, ami előbb csodálattal állok! Nagyon szépen beleszőtted a dalszöveget, az amúgy is gyönyörű történetbe. Imádom, hogy ennyire választékosan és árnyaltan fogalmazol. Azt hiszem követendő példa vagy minden tekintetben! Gyönyörű volt! Kösznöm, hogy olvashattam!
Xiumaru
Szia!
TörlésNagyon meghatott, amit írtál, hogy számodra követendő példa vagyok, már csak azért is, mert sok-sok fejlődni valóm van még, és mert ilyesmit senki sem mondott eddig. <3
Én köszönöm, hogy elolvastad, és a kommentedet is; nagyon jólesik, hogy ennyire tetszik neked, ahogy írok. :*
Esküszöm, hogy ki kéne add az írásaid, mert eszméletlenül szépek. Ez jelenleg gyönyörű volt, és igazából nem is az maradt meg bennem, hogy +18 as mint a legtöbb ilyennél, hanem az, hogy mennyire szépen, és érzelmesen, van megírva. Egyszerűen totálisan beleszerettem, mert kevés ilyen ficit lehet olvasni, ahol ennyire szépen van fogalmazva. Talán éppen ezért is a te írásaid a kedvenceim, mert olyan mások, és élvezhetők. Imádtam nagyon, mint mindig, és köszönöm, hogy megint olvashattam egy ilyet tőled. <3 <3
VálaszTörlésTe pedig eszméletlenül sok pozítív energiát adsz minden egyes kommenteddel. :* Annyira jólesik olvasni őket minden alkalommal, most pedig még inkább elkényeztettél egy szép mondattal: Tudom, hogy sok történetet olvasol, épp ezért nagyon sokat jelent, hogy az enyéim a kedvenceid. <3
TörlésNagyon köszönöm! *-* :*
Ez egyszerűen gyönyörű volt! Még a hideg is kirázott ahogy olvastam! Minden elismerésem és köszönöm szépen az élményt! :)
VálaszTörlésHálásan köszönöm a dicséretet, ahogy azt is, hogy időt szántál az olvasásra, és írtál. <3
TörlésMost, hogy újra felfedeztem ezt az írást a csoportban, végre el is olvastam. :D DE! Ha még egyszer azt mered mondani, hogy "aki ki van akadva magára, hogy lehutóbb csak egy smutot volt képes írni"... én úgy, de úúúgy fejberúglak, hogy Chuck Norris sírva fog könyörögni, hogy tanítsam. "Csak egy smut", hát mindjárt megverlek... XD
VálaszTörlésTök szép volt, és tök jól megjelentek előttem a helyszínek, a mozdulatok, és minden. Működött a filmes hatás, legalábbis az én fejembe beleültetted a filmet. ^_^
Jézusom! :D :D Látnod kellett volna, ahogy visongva röhögtem a hasonlatodon. :D
TörlésDe most komolyan... Ez eszméletlenül jólesett, mert sokat rágódtam azon, hogy nem felszínes-e ez az egész, és hogy elég valósághű-e.
Az utolsó két mondatod viszont egyenesen boldoggá tett. *-* El sem hiszem, hogy tényleg látszik az, amibe csak nemrég kezdtem bele-belenyúlni.
Nagyon köszönöm, hogy itt voltál, és ezt leírtad! <3
Szia!! ^^
VálaszTörlésItt is vagyok, elolvastam. :D
Az első, ami megcsapott, az ismételten a rendkívül gyönyörű, választékos fogalmazásod, és az az egyedi kifejezésmód, ahogy leírod a karakter érzéseit. Mesterien fűzöd bele ezeket a finom hasonlatokat a leírásaidba, és így nagyon kellemes, szemet-lelket gyönyörködtető érzés olvasni az írásaidat.
Igazából az elején még nem hittem, hogy ebből tényleg szex lesz (olyan meglepő volt tudni, hogy annak kéne ebből kikerekedni XD), mert valahogy nem szoktam meg a szép leírásokat a szexuális tartalmú magyar oneshotok terén, szóval ez az írás is egy kivétel és ékes példa arra, hogy igen, vannak még a magyar fanfiction-író közösségben olyanok, akik nem pornósan és minél mocskosabban, perverzebben írnak le a történeteikben egy szexjelenetet, hanem megkapóan és az érzelmek átélésével.
Oké, beszéljünk kicsit a szexjelenetről. Szerintem ez nem smut volt - nekem legalább is nem volt ettől semmiféle mocskos érzetem, smutoktól én megszoktam, hogy dupla anális behatolástól kezdve minden abszurd, élvezhetetlen trollság van bennük, és zavarba ejtő anatómiai pontossággal írják le ezeket az undiságokat, de igazából ami a te ficedben fennakasztott, az a nuku védekezés meg síkosítás volt csak igazából, legalább is nem írtad le, hogy megtörtént volna, de lehet, csak nem akartad részletezni. Igazából két bajom volt még ezzel a résszel, az első, hogy az előjáték az én ízlésemnek kicsit rövid volt, meg kb csak Jonghyunra korlátozódott; a másik meg hogy Taemin szemszögéből mesélted el, de hogy vele Jonghyun mit csinált, azt csak nagyon kuszán írtad le, pedig Taemin teljesen el volt varázsolódva kb Jonghyuntól, szóval arra számítottam, hogy szívesen részletezné, hogy mi szépet csinált vele a szerelme, és hogy ez milyen jó volt. :D Viszont az tetszett, hogy te nem anatómiáztad túl az egészet, mert én tudom magamról, hogy tuti úgy írnék meg egy szexjelenetet, hogy minden szart nevén nevezve kiírok, de egy ilyen jellegű írásnál szó szerint kurva illúzióromboló lett volna, hogy bekaptam orbitális kékeres farkadat, mely pontosan x centiméter hosszú volt és x centi vastag, közben gyönyörű formájú, méretes golyóidat fogdostam, és nagyon finom volt a magod íze, és közben azt nyögted száz decibel hangerővel, hogy "igenh Taemin mégh, imádom a párnáidath". :'DDDDDD
Igazából már az elején láttam, hogy ehhez hozzá kéne olvasnom a Túl a világokont, mert így annyira nem tudtam átérezni a két főhős szerelmét és jellemét, ami természetes, ha egyszer ez egy kiegészítő fejezete egy folytatásos történetnek. Ami nagyon nyilvánvaló volt, az az, hogy Taemin kb álomszerűen írja le a dolgokat, tehát fullra bele van zúgva Jonghyunba, de míg Taemin minden érzelme, gondolata nyitott könyv előttünk, fura módon Jonghyun egy nagy sötét folt volt nekem. Taemin jelleme sokkal jobban átjött; bár Jonghyun volt az aktív fél, mégis őt éreztem passzívabbnak, mert olyan keveset beszélt és "volt jelen".
Szóval mindent összevetve gyönyörűen írtad le az egészet, nagyon megkapó volt, és a fentebb leírt szőrszálhasogatásaimat figyelmen kívül hagyva ez egy rendkívül érzelmes, romantikus és átélhető történet lett. Felkeltetted az érdeklődésemet a Túl a világon iránt, el fogom olvasni, mert érdekel, hogy hogy jött ez a két jómadár össze, meg eleve ezzel az angyal-démon szerelme témával eleve nagyon csábítóan is hangzik a történet. :D
Ja és igen, tudod, mi járt végig a fejemben, miközben ezt olvastam? XD A Big Bang "Bae Bae" klipjében az, mikor Daesung fekszik a picinyke homokos pálmafás szigetecskén a holdfényes éjszakában, körülötte lágyan verdesnek a türkizkék hullámok, és a csaj szép csillámos, kék fürdőruciban előbukik a vízből, mint valami sellő, és odamegy hozzá. XDDDD
TörlésGondoltam, megkérdezem már, hogy tudsz te ennyit írni, de közben ráeszméltem, hogy ez nem az első eset ám. :D És ez sem szimpla vélemény, ugyanúgy, mint a múltkori, hanem egy komoly - meg néha komolytalan - kritika, amiért nagyon hálás vagyok, akkor is, ha most kicsit össze kell kaparjam magam utána.
TörlésElőször is, hihetetlenül jólesik tőled a dicséret, különösen látva, olvasva, hogy te mire vagy képes. :)
Aztán... Megint csak magamat tudom ismételni: nem olvastál még igényes magyar íróktól, pedig bizony vannak; majd kukkants bele azokba, amiket elküldtem, de ha nem elég, mutatok még. :)
A smuttal kapcsolatos véleményedre pedig hasonló a válaszom: A smut mint fogalom nem mocskos módon leírt kefélést jelent, hanem olyan történetet, aminek a gerince, a lényege a szex. Az már más kérdés, hogy hogyan írják le egyesek, de lehet ezt másképpen is; sőt, szerintem még egy PWP-t is lehetne igényesen tálalni, csak abban az esetben már tényleg nem igazán tud menekülni az író az általad is említett anatómiai részletek lefestésétől. (Persze, ott sem mindegy, hogy fogalmaz az írópalánta. És látom, belehaltál volna, ha nem hozol be ide is egy kis cracket a h-kkal és a párnákkal. :D :D)
A szexjelenettel kapcsolatban igazad van: Tényleg nem írtam síkosítást és védekezést, és igen, szándékosan, pontosan a hangulatrombolás elkerülésére. Mellesleg az előbbit néha körülírom, de már leszoktam az ilyen részletes "turkálásokról". Régen, kezdő majomként még azt hittem, ezt így kell, de aztán rájöttem, hogy nem ez a lényeg, Akinek meg ez, az így járt, mert nálam az érzések, a hangulatok elsődlegesek, nem a realisztikus pornójelenetek. :P
Óvszert igazából nem is képzeltem ide; két túlvilági lényről beszélünk, akiket ha nem sebeznek halálra, örök életűek. Nem fognak holmi baciktól félni. :D (Amúgy most jutott eszembe, hogy az óvszerrel való ügyeskedésnek talán mégis hasznát fogom én látni nemsoká, ha majd tényleg írok valami vicceset. :D)
És annyira tudtam, hogy te észre fogod venni, amit próbáltam toldozni-foldozni, mint a pók a foltokban lyukas hálóját. :D Az előjátékkal megszenvedtem, és pont az volt az érzésem közben, mint neked, ami ellen igyekeztem is tenni, de ezek szerint mégsem lett tökéletes a végeredmény. De hogy - jogosan - védjem magam, elmondanám, hogy néha szándékosan is hagytam homályban, vagy részleteztem kevéssé dolgokat, mégpedig a dalszöveg miatt. A dal ugye arról szól, hogy már szédelgek, nem is tudok gondolkodni; konkrétan minden elhomályosul, csak te létezel, csak téged érezlek és kívánlak. Tudjuk, mire utalt ez a SZÖÁ-ban (Blöá... :'D), én viszont szándékosan átértelmeztem ezt, és arra az érzésre húztam rá, amikor az ember tényleg szinte megszűnik önmagában létezni, csak a másikban, a másikkal együtt él. Nehéz ezt szavakkal elmagyarázni, talán azt mondanám, ez a színtiszta boldogság, ami csak pillanatokig tart.
És újra igazad van, Jonghyun valóban sötét folt, ennek pedig az az oka, hogy még benne is túl sok a sötétség. :D A túl világokonban is ilyennek írtam le őt: Szűkszavűnak, aki inkább magában gondolkodik, néha őrlődik, aki csak azért rossz, mert annak kell lennie, és akinek hirtelen az ölébe hull Taemin, és először nem nagyon tud vele mit kezdeni, mert csak a pusztításhoz ért, mert neki nincsenek emlékei arról, hogyan is kell szeretni valakit. (Mindenesetre köszönöm a jelzést, ott is figyelni fogok, hogy "láthatóbb" legyen a személyisége.
Hú... Na, most én is épp eleget írtam. De tényleg nagyon örülök, ha tetszett neked, és kíváncsi vagy a Túl világokonra is. :)
Még egyszer nagyon köszönöm ezt a sok mindent; a dicséretet, és hogy felhívtad a figyelmem a csiszolni valókra. :)
Ja, a Big Banget nem szeretem, de most megnéztem azt a klippet, és igen, olyasmi hangulatot szerettem volna mutatni. :)
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésVégre hozzájutottam én is, bár kicsit keresgetnem kellett, de megérte. A történet szép, átérezhető, és nagyon jól illik a dalszöveghez, de tőled ezt már megszoktam :) Nekem megint kicsit sok volt a leírás, de te ezzel teremted meg a saját stílusodat, ami egyedivé teszi az írásaidat. (Meglepően hasonlít a stílusod egyébként Viáéra :) ). A történet lassú volt, szerintem sem éppen smut, sok helyet kaaptak az érzelmek, és ez a lassúság jellemezte a kapcsolatuk kialakulását is számomra, amit a Túl világokon-ban olvashattam (azzal is le vagyok maradva, de hamarosan pótlom~)
Így tovább :)
Szia!
VálaszTörlésHú, ne haragudj, csak most válaszolok. :S
Megleptél azzal, hogy a sok érzés és leírás ellenére is tetszik; igazából tartottam tőle, hogy túl érzelgősnek fogod találni, és azon a gondolaton is kerekedtek a szemeim, hogy Viáéhoz hasonlítottad a stílusomat. :) Tény, hogy nagyon sokat tanultam tőle, és a mai napig kikérem néha a tanácsait írásügyben, de a hasonlóságot enyhe túlzásnak tartom, habár nagyon megtisztelő. ;)
Érdekes, hogy lassúnak találod a kapcsolatok kibontakozását itt és a TV-ban is. Igazából régebben mindig úgy éreztem, hogy kissé elsietem az ilyesmit - sőt, kaptam is ilyen kritikát -, ezért igyekeztem lassítani és jobban kidolgozni a részleteket. Lehet, hogy egy fantasyban idegenül hat a stílusom és a történetvezetésem, amelyeken még van mit csiszolni. ;)
Nagyon köszönöm, hogy írtál! ^^